Villamosok talán még sosem voltak ilyen fordulatos történet főszereplői. Mintha valamilyen jó kis tömegközlekedési krimi bontakozna ki a szemünk előtt, miközben most már jó egy éve lélegzetvisszafojtva várjuk: közlekednek-e majd a nagyváradi utcákon a Berlinből vásárolt szerelvények.
Pedig az egész csupán unalmas önkormányzati közbeszerzésnek indult, a város képviselő-testülete úgy döntött, a számos nyugat-európai ajánlat közül a német fővárosé a legjobb, mert attól, hogy használt villamosokról van szó, még nem feltétlenül hátrány, ha nem esnek szét már a próbaúton. Első drámai fordulat: a prefektúra megtámadta a döntést a közigazgatási bíróságon, mondván, versenytárgyalást kellett volna kiírni, az önkormányzat szerint viszont nem, mivel használt járművekről van szó. Feszültség feloldása: a bíróság az utóbbi álláspontot támogatta ítéletében.
Megkönnyebbülés, új lendület. És ekkor következett a második drámai fordulat: az önkormányzat internetes forrásokból arról értesült, hogy a villamosokat már eladták a lengyelországi Szczecin városának. Letargia, vádaskodások, apokaliptikus víziók a gyaloglásra kényszerülő váradiak ezreiről. Majd újabb feszültségoldás: az illetékeseknek Berlinben azzal kellett szembesülniük, hogy egy többmilliós világvárosban nem csupán kéttucatnyi villamos közlekedik, sőt nem is ötven, hanem összesen 350 szerelvény van raktáron, tehát jut bőven a Partium fővárosának is az olyannyira óhajtott sárga Tátrákból. Burkolt öröm, zavart magyarázkodás az elhamarkodott vádak miatt.
Pedig a közönség épp kezdte beleélni magát a történetbe, és már vártuk a híreket arról, hogy az önkormányzat tagjaiból sebtében összetoborzott kommandós egység Otto von Skorzeny második világháborús akcióit megszégyenítő bátorsággal éjszakai ejtőernyős bevetés során megszállja Szczecint, és egy bravúros művelettel Nagyvárad felé téríti az oda eladott villamosokat.
Mert hát egy felelős és hozzáértő önkormányzat mindent megtesz a polgárokért.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!