„Míg azonban azóta a politikai kapcsolatok csak bonyolultabbakká váltak, a számos tudományos intézmény munkatársaiból öszszeálló történészkollektíva sikeresebben teljesítette tervei nagy részét” – mutat rá a hetilap. A tudósok arra a felismerésre jutottak – fejti ki a szerző –, hogy nem lehet szó középiskolai tankönyvről, csak történelmi olvasókönyvről, amely mindkét fél szövegeit tartalmazza.

Miután a két nép történelméből kijelöltek 15 kulcsfontosságú időszakot, kiderült, hogy a megközelítések jelentősen különböznek. Ezért úgy folytatták, hogy párban megírták a semleges bevezetőt a problematika bemutatásaként, ezután következik két egyéni megközelítésű szöveg, majd az összefoglaló, amelyben azonban nem foglalnak állást egyik változat helyessége mellett sem. A Slovo szerint a fejezetek többsége jól szemlélteti, milyen különbségek vannak a közös történelem szlovák és magyar értelmezése között.

„Budapesten ma a többség nem tartja elképzelhetőnek – noha ilyenek is vannak –, hogy nemzeti hősük, Kossuth Lajos 1848/1849-ben hibákat követett el, amikor nem ismerte el a nem magyar népek jogait. Pozsonyban viszont nem sokan hajlanak annak nyílt elismerésére, hogy Stúréknak nem sikerült fellelkesíteniük az egész népet, és így a honvédek között jóval több szlovák harcolt, mint Hurban önkéntesei között” – mutat rá az újság. Ludovit Stur szlovák politikus, író volt, míg Jozef Miloslav Hurban a magyar forradalom ellen fellépő szlovákok vezetője.

A szerző cikkét így folytatja: „Ha javítani akarjuk a szlovák–magyar kapcsolatokat, akkor az lenne a jó, ha nem térnénk vissza folytonosan a múltba és nem feketítenénk be egymást. Persze, nem lehet érzelemmentesen értékelni főleg az 1918 utáni időszakokat. Előrelépés lenne azonban az uniós tagok közötti normális kapcsolatok irányába, hogyha megkísérelnénk megérteni, miért más a nézete a másik félnek. A magyarok például a trianoni szerződésre úgy tekintenek, mint amellyel elveszítették hazájuk kétharmadát. Rossz néven vehetjük ezt tőlük? Aligha. De nekik éppúgy tudomásul kellene venniük azt a tényt, hogy a szlovákok jogosan örültek, amikor az első világháború után terük nyílott a sokoldalú fejlődésre”

.A Slovo szerint a szlovák történészek legutóbbi összejövetelén elhangzott, hogy a szlovák és a magyar szerzők többsége már elkészült a történelmi olvasókönyvbe szánt szövegekkel. „Most a projekt befejezéséhez nyilván a politikai akarat hiányzik – méghozzá a magyar fél részéről. A jelenlegi kormány esetében erre nincs hajlandóság a választások előtt. És ha majd áprilisban Orbán Viktor összeállítja az új kormányt? Nehéz jósolni” – olvasható a lapban.

A szerző, Martin Krno írása végén leszögezi: mind a szlovák, mind a magyar történészek megérdemlik az elismerést azért, hogy két év alatt elkészítették az egyeztetett fejezeteket. Ha egyszer majd egy középiskolás olvasni fogja ezt a szlovák–magyar könyvet, valószínűleg össze fog zavarodni. Azok azonban, akik leginkább csak érdeklődnek a történelem iránt, azaz nem csak a diákok, biztosan értékelni fogják a művet, véli.