Nõ az igény a dísznövényekkel beültetett kertekre

Az üzletember 2001-ben alapította cégét a kaplonyi Makkai Miklóssal. 2002-ben a társtulajdonos megvásárolt egy lebontásra szánt ingatlant. Mivel az épületet viszonylag nagy kiterjedésû telek vette körül, Adorján úgy határozott, dísznövényeket fog itt árusítani. Családja és üzlettársa tiltakozása ellenére 2002 õszén tetemes bankhitelbõl megnyitotta a boltot.

„Nem szerették volna, ha kereskedelemmel foglalkozom, mert szerintük az torzítja a szakmát. Termelni kellene, tanácsolták, értékesítsenek mások. Szerintem is igaz ez, hiszen ennek a mûfajnak csupán húsz százaléka szakmai siker, tetemes része üzleti vállalkozás. Az üzleti résszel a papírmunka a legnagyobb gond. Egy kisvállalkozó saját maga könyvel, pályázik, tologatja az aktákat. Nincsen anyagi kerete adminisztratív személyzetet fizetni. A sok tintanyalás elrabolja az idejét, szinte semmi sem marad szakmai tevékenységre, viszont meg kell élni valamibõl, marad a kereskedelem” – mondja a vállalkozó.

Konkurencia hiányában kezdetben jól ment az üzlet. „Akkoriban a sikerünk titka árajánlatunk volt. Törvényesen csak mi hoztunk dísznövényeket a környékre. Négy megyét láttunk el elfogadható áron, kitûnõ minõséget nyújtva. Sokan hoztak csomagtartóban dugdosva Magyarországról növényeket saját udvarukra, de azok minõsége erõsen kétséges volt” – részletezi az egykori helyzetet Adorján.

Ízléses dekoráció

A parkosítást 2003-tól kezdték igényelni a megrendelõk Nagykárolyban és vonzáskörzetében. Lassacskán kivágták a magántermõ szõlõfajtákat, a háztulajdonosok rájöttek, hogy az értéktelen szõlõsök helyett sokkal esztétikusabbak a szépen kivitelezett díszkertek. „A 2003–2004-es idõszakban sokan vásároltak növényeket otthonra, még a kisnyugdíjasok is megengedhették maguknak, hogy egy-két érdekesebb fajtát beszerezzenek. Az igazi üzletet nekem mégis a kertépítés divattá válása jelentette, mert ezután tonnaszámra érkeztek a megrendelések. Mindenki kertet akart, ritkábbnál ritkább élõvilággal” – meséli Adorján Csaba.

Az uniós csatlakozással azonban elvesztette viszonteladóit, ma már mindenki magának szerzi be a növényeket, nagyrészt egyenesen a magyarországi termelõktõl. „Jelenleg örülök, ha évente értékesíteni tudok két–három teherautónyi árut. Arra viszont senki nem figyel oda, hogy milyen minõséget kap, csak az árajánlatokat mérlegelik, aztán csodálkoznak, ha egy–két hónap alatt megsárgul a kertjük. Mi nem csak kertet építünk, hanem karban is tartjuk a kialakított területet, és minden kliensünket szakmai tanácsokkal látjuk el” – mondja a kertépítõ mérnök.

A felsõ tízezret célozza meg

Bár a kertépítés népszerûsége nõ, megélni belõle egyre nehezebb. „A kézi munkaerõ lassabb és már drágább is, mint a gépi, de nem éri meg több tízezer eurót eszközökbe fektetni, mert nem fog megtérülni, telített a piac. Sok dilettáns, hozzá nem értõ is ûzi az ipart, leveri az árakat. Állami támogatásra, pályázati pénzekre nem lehet számítani. Aki pályázatokat ír, annak nincs ideje szakmailag fejlõdni, és ez fordítva is igaz” – panaszkodik a konkurenciára a kertész.

Eddig luxuscikknek minõsültek a dísznövények, de lassacskán ezt a piacágat is elöntik a dömpingáruk, teszi hozzá. „Jelenleg azzal pótolom a piackiesést, hogy drága növényeket importálok Olaszországból és Hollandiából. Egyelõre a környéken csak nálam lehet ilyen jó minõségû növényeket kapni, kimondottan a felsõ tízezret céloztam meg ezekkel. Egyre többen szeretnének díszkertet, drága növényekkel és kiegészítõkkel teletûzdelve. Ez nem is jelentene különösebb problémát, ha a tervezést és a kivitelezést rábíznák a szakemberre, ám a legtöbben extrém dolgokat kevernek össze, stílustalan kompozíciókat hozva létre. Nem megengedhetõ oda nem illõ dolgokat rakni egymás mellé, mert roncsolja az összképet. Olyan ez, akár egy mûalkotás, lelke van, él” – vonja le a konklúziót Adorján.