Fatüzelés: macerás, piszkos, de olcsó

A nagyváradi lakóépületek többsége a távhőszolgáltató rendszeren keresztül kapja a fűtést és a meleg vizet. A helyi hőerőműben korábban biomassza és gáztüzeléssel is próbálkoztak, a gáz azonban túl drágának bizonyult, ezért jelenleg főleg szenet égetnek a kazánokban. P. E. egy háromszobás, közel hatvan négyzetméteres, a belvárosban álló, hőszigetelt ablakokkal felszerelt tömbházlakásban él. Októbertől márciusig 667 lejt fizetett ki fűtésre, úgy, hogy a lehetőségekhez képest takarékoskodott, enyhébb napokon csupán az egyik szobában fűtött. Elmondása szerint a teljes lakást folyamatosan fűtő szomszédjai az elmúlt télen 850–900 lejt fizettek a távhőszolgáltatónak.

Drága hőkomfort

Kolozsváron egy hasonló alapterületű tömbházlakás fűtése nagyobb anyagi terhet rótt a lakókra. B. E. és családja október óta mintegy 1300 lejt költött gázra, csupán a januári fogyasztás értéke 300 lej volt. P. M. ugyanakkor örült volna, ha ennyi pénzből megússza az idei fűtési szezont. A belvárosi bérházban található, háromszobás, kilencven négyzetméteres lakás fűtése azonban ennél lényegesen több pénzt emésztett fel. Az ingatlanban cserépkályhában égetik a gázt.

A legborsosabb itt is a januári számla volt, szinte 450 lejt tett ki a fogyasztás, de a februári és márciusi fizetnivaló is meghaladta a 400 lejt. Októbertől áprilisig P. M. és lakótársai körülbelül 1800 lejt fizetnek ki a gázra, igaz, ebben az öszszegben benne van a vízmelegítésre használt energia is. Másrészt a fűtési idényben három hetet is kitett azon napok száma, mikor nem tartózkodott senki a lakásban, s ezért fűteni sem kellett. Ha ezen idő alatt is fűtöttek volna, a számlák végösszege elérné a 2000 lejt, véli a kolozsvári lakos.

Olcsó, koszos, hangulatos

A Szatmárnémetiben élő N. E. és családja három évvel ezelőtt úgy döntött, hogy a gázfűtésről átállnak fára. Mivel a tisztviselőtelepi, megközelítőleg száz négyzetméteres családi házban megvoltak még a régi cserépkályhák, az átállás nem gerjesztett pluszköltségeket. A döntést anyagi megfontolásból hozták, 2007-ben ugyanis a leghidegebb hónapokban 650 lej értékű gázt égettek el a házi hőközpontban. N. E. azt mondja, nem bánták meg, hogy váltottak.

„Első évben 1000 lejt költöttünk fűtésre, és meleg volt a lakásban, nem 18 fok, mint amikor gázkazános központi fűtésünk volt. A hangulata is más,  ropog a tűz, a kályha pedig, ha jó, órák múlva is meleg, míg a fűtőtest tíz perc alatt kihűl” – magyarázta a fiatalasszony. Az elmúlt télen szintén hasonló összeget költöttek fűtésre: négy tonna fát használtak fel, tonnáját 240 lejért vásárolták. N. E. elismeri, hogy hátránya is van a fával történő fűtésnek, hiszen a fát fel kell vágni, be kell hordani, a kályhákat pedig rendszeresen takarítani kell, ami elkerülhetetlenül kosszal jár. Hátrány az is, hogy ha huzamosabb ideig nem tartózkodnak otthon, kihűl a ház, ami az automata hőközpont esetén nem történik meg. Ezek a hátrányok azonban véleménye szerint eltörpülnek a költségbeli különbség előnye mellett. N. E. elmondása szerint a hasonló alapterületű házakban lakó szomszédaik havi 700–1000 lejt fizettek a végéhez közeledő fűtési szezonban gázra.