Célkeresztben a lakásbiztosítás

Idén januártól sem lépett életbe a kötelező lakásbiztosításra vonatkozó  2008/260-as törvény. A szabályozás törvényerőre emelését, melynek eredeti határideje 2009. július 1-je volt, idén július 1-jére halasztotta a kormány. Az újabb halasztást az indokolta, hogy az illetékesek véleménye szerint a kötelező biztosítások lebonyolítására létrejött gazdasági társulás, a PAID január 1-jéig nem tudta volna kiépíteni a szükséges informatikai rendszert.

„A PAID menedzsmentje előtt álló legnagyobb kihívás a megközelítőleg 8,3 millió szerződés kezelésére alkalmas informatikai rendszer létrehozása. Ez egy titáni munka” – jelentette ki Constantin Toma, a PAID elnöke. A legnagyobb gondot az adatbázis felépítése jelenti, ugyanis az adatoknak több mint fele papíron van, s ezeket digitalizálni kell.

Tíz vagy húsz euró

A törvény értelmében a betonból, téglából és fából készült épületek esetében az éves biztosítás díja húsz, míg a vályogházak esetén tíz euró. Előbbiek tulajdonosai földrengés, árvíz és földcsuszamlás okozta károk esetén legfeljebb húszezer, míg utóbbiak tulajdonosai maximum tízezer euró értékű kártérítést kaphatnak. A kötelező lakásbiztosítás korlátozott érvényű, így például tűzkárra nem vonatkozik. Azon lakástulajdonosok, akik nem kötik meg a biztosítást, természeti csapások okozta kár esetén nem részesülhetnek majd az állam által fizetett kártérítésben, s ugyanakkor 100 és 500 lej közötti bírság szabható ki rájuk.

Pontokba szedett kifogások

A törvényt már hatályba lépte előtt több oldalról kritizálják. A Világbank hét pontban foglalta össze a szabályozással kapcsolatos kifogásait. A nemzetközi pénzügyi szervezet szakemberei úgy vélik, hogy nem megfelelően állapították meg a biztosítási díjakat, valamint hogy a törvény több lényeges kérdést szabályozatlanul hagy. A biztosítótársaságok szintén kritikával illették a törvényt, s többen nem is léptek be a PAID-ba. Nem szállt be a kötelező lakásbiztosítási programba az Allianz–Ţiriac, az Omniasig, az Asirom és a BCR Asigurări, melyek összesített piaci részesedése 51,8 százalékot tesz ki.

Az Allianz a kötelező lakásbiztosítás koncepciójával nem ért egyet, míg a másik három társaságot a szabályozás módja késztette a távolmaradásra. A programba benevező Astra ugyanakkor már piacra dobott egy, a kötelező lakásbiztosításhoz nagyban hasonlító terméket. Húszeurós biztosítási díj fejében, mely SMS-ben is átutalható összegből esetenként még kedvezményt is ad, az Astra kár esetén maximum húszezer eurós kártérítést fizet ki az ingatlan tulajdonosának. Javarészt ezen terméknek köszönhetően az Astra a fakultatív lakásbiztosítások piacának több mint felét ellenőrzi, 1,18 millió megkötött biztosítással.

Szolgáltatás félpénzért

Az önkormányzatok szintén a törvény kritikusai közé tartoznak. A helyhatóságok azt kifogásolják, hogy át kell vállalniuk a szociális segélyre jogosult személyektől a biztosítási díj kifizetését, fel kell leltározniuk a lakásokat, monitorizálniuk kell a biztosítások megkötését, ki kell róniuk a bírságot a biztosítás megkötését elmulasztókra, és gondoskodniuk kell annak behajtásáról.

Mindezek fejében a helyhatóságok megtarthatják a bírságok 20 százalékát, míg a fennmaradó részen fele-fele arányban osztozna az államkassza és a biztosítótársaságokat felügyelő bizottság (CSA). Az önkormányzatok nehezményezik a pénz ily módon való elosztását, és azt követelik, hogy az állam vagy a biztosítók térítsék meg valamennyi általuk végzett szolgáltatás ellenértékét.

A PAID vezetősége szerint az első évben a lakástulajdonosoknak kevesebb mint harmada fogja megkötni a kötelező biztosítást. Biztosítási szakemberek megítélése szerint a PAID becslése túlzottan optimista. A szkeptikusok arra alapozzák álláspontjukat, hogy Törökországban, ahol 2000 óta van érvényben egy hasonló törvény, mostanáig csupán a lakások 22 százalékára kötötték meg a kötelező biztosítást.