Alulértékelt ingatlanok, óvatos hitelintézetek

Egyre gyakrabban történik meg, hogy a banki értékbecslők a piaci árukhoz jelentősen alulértékelik azon régi lakásokat, melyeket az ügyfelek jelzáloghitelre szeretnének megvásárolni. Ilyen körülmények között a kliens nem kap elegendő összegű hitelt, az adásvételre tehát nem kerülhet sor.

A jelenség tovább súlyosbítja az ingatlanpiac egyébként sem rózsás helyzetét, csökkentve a tranzakciók számát. A bankok magatartását az magyarázza, hogy lévén szó hosszú lejáratú, akár harmincéves futamidejű kölcsönökről, az ilyen ingatlanok értéke az idő múltával jelentősen csökken a hitel összegéhez viszonyítva, ami egy adós fizetésképtelenné válása esetén veszteséget jelent a pénzintézet számára.

„Az értékbecslők gyakran az eladó által kért árnak csupán a felére értékelik a lakást, mivel a bankok ódzkodnak hitelgaranciaként elfogadni a kommunizmus idején épült, több évtizedes, leromlott állapotban levő ingatlanokat. A tulajdonosok ennek ellenére nem engednek az árból, mivel az új lakások lényegében nem jelentenek konkurenciát a számukra. A tulajdonosok egy része úgy oldja meg a helyzetet, hogy eladás helyett a bérbeadást választja” – nyilatkozta Ion Cătuţoiu, a Real Time ingatlanügynökség vezérigazgatója.

Ezen helyzet elsősorban a 70 ezer eurónál drágább, régi lakások esetében áll fenn, melyeket nem lehet az Első otthon program keretében értékesíteni. „Mindenki azt csinál a tulajdonával, annyit kér érte, amenynyit akar. Ha azonban valakinek nincs nagy szüksége pénzre, akkor jobban teszi, ha kivár a jobb idők eljövetelét. A jelenlegi felállásban, hogy emelik az árakat, arra számítva, hogy előbb-utóbb majd csak megjelennek a vevők, lényegében a saját hosszú távú érdekeik ellen dolgoznak. Ezentúl nehéz helyzetbe hozzák azokat a tulajdonosokat is akik követve a trendet, felemelték az árat, aminek következtében nem tudnak túladni a lakáson, bár szükségük lenne pénzre” – véli Iliász Papageorgiádisz, a görög tulajdonban levő More Real Estate Services vezérigazgatója.