2009. szeptember 11., 08:482009. szeptember 11., 08:48
Jellegtelen, túlméretezett monstrumokkal, rikító színekkel hivalkodó, jón oszlopokat fehér műanyag nyílászárókkal kombináló, kerti törpékkel, gipsznimfákkal, aranyozott giccs oroszlánokkal ékesített torzszülöttekkel találkozhatunk lépten-nyomon Erdély-szerte az utóbbi években fejlődésnek indult lakóövezetekben. A rendszerváltás óta Romániában felépített lakóépületek, legyenek azon családi házak, sorházak, társas- vagy tömbházak, hű tükrei a társadalom minden területét jellemző torzulásoknak.
Erdély és a Partium építészeti fejlődése lényegében az I. világháború után befejeződött, állítja Pafka Ernő nagyváradi műépítész (képünkön). Trianonig az erdélyi építészet összhangban volt az európai irányzatokkal. Nagyváradon például, az utolsó építészeti stílus, mely rányomta bélyegét a város arculatára, a szecesszió volt. A szecessziót a bauhaus követte, ám ebben a stílusban már egyetlen épület sem készült a partiumi városban. A két világháború között a románosítás jegyében építettek néhány lakóházat és középületet neobrâncovenesc stílusban, majd következett a kommunizmus idején felhúzott tömbházak stílustalan sivársága. „A rendszerváltás után pozitív változásokra számítottunk építészeti téren is, de nem úgy lett. A kortárs erdélyi építészetet a stílustalanság jellemzi” – mondja Pafka Ernő.
Az építtetők és az építők maximálisan kihasználták a törvények hiányos voltából adódó lehetőségeket, ugyanakkor gyakran át is hágták azokat. A gondokat tetőzte a városfejlesztési elképzelések hiánya. Ahelyett, hogy megkezdődött volna a Nyugat-Európára jellemző kertvárosok kialakulása, egyre-másra nyíltak a közművek nélküli új utcák. „Az utóbbi húsz évben a települések a rendelkezésükre álló területeket rendkívül gazdaságtalan módon használták fel, mindenki ott építkezett ahol telke volt. Normálisan meg van szabva, hogy hol lehet építkezni. Az eredmény egy kaotikus tájkép lett” – nyilatkozta Ványolós Endre kolozsvári-székelyudvarhelyi műépítész.
„Az én telkemen azt építek, amit akarok” mentalitás alapvetően meghatározta a városképeknek a rendszerváltást követő alakulását. „Mindenki azt akarta, hogy a saját háza nagyobb és szebb legyen, mint a másoké” – mondja Pafka Ernő. Véleménye szerint a kialakult problémák másik forrása, hogy a törvény megengedi az általános városrendezési tervnek (PUG) a zonális- és részletes városrendezési tervek általi módosítását, s az építtetők és az önkormányzatok éltek, sőt visszaéltek ezzel a lehetőséggel. „Nagyváradon több száz alkalommal módosították a PUG-ot. Ez már fejetlenség, ugyanis minden egyes változtatás egyéni érdekek alapján történt” – állítja az építész.
Az új lakóterületek rendetlen sokszínűségéhez nagyban hozzájárult a hiányos szabályozás. Romániában jelenleg nem létezik semmilyen, az épületek külalakjára vonatkozó szabályozás, egy sátortetős, földszintes ház mellé lehet háromemeles, lapos tetős házat építeni (azt ellenben előírják, mekkora egy telek minimális mérete, mekkora legyen az utcafront, milyen tájolású a ház). Németországban sokkal inkább meg van kötve a tervező keze, a hatóságok azt is meghatározzák, hogy milyen lehet a tető alakja, illetve hogy milyen színű vakolat kerülhet a házra. A tervek be nem tartása szintén széles körben elterjedt jelenség, még az ingatlanfejlesztők sem kivételek ez alól, állítják a szakemberek. Ványolós Endre meg van győződve róla, hogy a törvények szigorítása és a hatékonyabb ellenőrzés a megoldás kulcsa. „Amíg nem fognak ledózerolni illegálisan felhúzott épületeket, addig nem lesz rend” – szögezi le Ványolós.
A megrendelők csökevényes esztétikai igénye szintén hozzájárul a városképet rontó tájidegen lakóházak szaporodásához. „Fasza házat akarok csinálni” – így fogalmazta meg az elvárásait Pafka Ernőnek egy megrendelő, s volt olyan is, aki kifejtette, hogy malom típusú családi házat szeretne. „Van, akinek megtetszik egy ház az Alpokban vagy a horvát tengerparton, és fel akarja azt építeni itthon. Az internetről is le lehet tölteni tervrajzokat, amelyeket csak alá kell iratni egy építésszel. Az újgazdagok tipikus igénye, hogy nagy, 500-600 négyzetméteres legyen a ház, bár az nem felel meg a telek nagyságának vagy az elhelyezésének. Nagyváradon tudok 1100, sőt 2000 négyzetméteres házról is” – nyilatkozta a szakember, aki szerint a lakóparkokban sem jobb a helyzet, mint a családi házak esetében.
A műépítészek felelőssége szintén nem elhenyagolható. „Napjainkban a stílust az építész személye határozza meg, az épületeket az építészről lehet felismerni. Romániában sajnos gyenge az építészképzés, nincsenek nemzetközi hírű szakemberek” – nyilatkozta Pafka Ernő. Elmondása szerint az építészek gyakran elkövetik azt a hibát, hogy túlságosan sok engedményt tesznek a megrendelőnek, aminek a minőség látja a kárát.
Az építészeti kultúra hiánya mellett a hazai lakóházak minőségét az építtetők anyagi helyzete is hátrányosan befolyásolja. „Nem mindenki engedheti meg magának a minőséget. Erre jó példa a fémből készült cseréputánzat. Ezzel műszaki problémák is vannak, s esztétikailag sem megfelelő. Csillog, rikító színekben gyártják, más az osztása, mint a hagyományos cserépnek. Klasszikus cserépből nincs két pontosan egyforma darab, míg a fémcserép embertelenül tökéletes, ami művi, ipari jelleget kölcsönöz az ezzel fedett épületnek. Ugyanakkor annyira olcsó, hogy elájulnak tőle az emberek” – magyarázza Ványolós Endre. Pafka Ernő osztja kollégája véleményét. „Mindenki azt gondolja, hogy az előzetes becslésnél olcsóbban fogja felépíteni a házát. Spórol, rossz minőségű anyagokat vesz, ami természetesen az épület rovására megy” – ecseteli a váradi szakember.
Ványolós Endre hangsúlyozza, hogy a nem túl rózsás, kaotikus összképen belül vannak pozitív példák is. Ezek között Csíkszeredát, azon belül is Csíksomlyót, valamint Temesvárt említi. Tapasztalatai szerint a Bánság vidéki településein is az átlagosnál gyakoribbak a minőségi, kortárs családi házak.
Pafka Ernő és Ványolós Endre egyaránt úgy látja, a hazai építészet pozitív irányba halad. A szabályozás szigorodik, s a hatóságok egyre komolyabban veszik a törvények betartását, ugyanakkor a megrendelők ízlése is javul. Utóbbi véleménye szerint több építészre lenne szükség az önkormányzatoknál, és fontos volna, hogy a politika kevésbé szóljon bele városrendezési ügyekbe. „Egyelőre azért még messze vagyunk az európai színvonaltól” – összegzi véleményét Pafka Ernő.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Profitál Románia az Ukrajnában zajló háborúból: az ország csatornái és kikötői jelentős bevételre tettek szert az azokat használó ukrán tranzitforgalom nyomán.
Látogatottsági adatok