HIRDETÉS
Erdély több régiójában hosszú évek óta rekordszámú a vadkár: a székelyföldi megyékben a medve, a vaddisznó és a farkas kártétele jelentős, Kolozs, Szilágy és Beszterce-Naszód megyében a túlszaporodott vaddisznó- és rókaállomány keseríti meg a gazdák életét.
Székelyföldi becslések szerint a vadkárok felét jelentik be a termelők. A védett állatok – a medve és a farkas – által okozott károkat az állam kifizeti, a többi vadkárt a helyileg illetékes vadásztársaságnak kell megtérítenie. Fontos azonban, hogy a gazda is védekezzen, aki pedig ezt elmulasztja, az eleve esélytelenül kér kártérítést.
Szilágy és Kolozs megye több településén annyira elszaporodott a vaddisznóállomány, hogy bizonyos határrészekben nem éri meg a földet megdolgozni: a friss kukoricavetést is kitúrják, amelyik parcellát pedig később cserkészik be, ott alig marad betakarítani való termés őszire.
A lapcsaládunknak korábban nyilatkozó kárásztelki agrárvállalkozó, Szabó Zoltán arról beszélt, hogy volt olyan év, hogy hatszor jelentett vadkárt, de kártérítést nem kapott. A 700 hektáron gazdálkodó farmer földjeiben egy-egy esztendőben 150 ezer lejes kárt is okoztak a vaddisznók és a dámvadak annak ellenére, hogy több száz hektárnyi földterületét tetemes áron keríttette körbe.
A szilágysági gazda története megszokott jelenség.
Míg hosszas utánajárással a medve és a farkas által okozott károkat a környezetvédelmi minisztérium ha késve is, de kifizeti, a vaddisznó kártételét sok vadásztársaságtól hiába várják a gazdák, csak peres úton lehet behajtani,
jogi eljárásra pedig a kisgazdák ritkán vállalkoznak, földjeiket inkább műveletlenül hagyják a legveszélyeztetettebb határrészekben.
A csíki Szilos Vadászegyesület vezetője, Hadnagy Lehel szerint fontos, hogy a gazda is védekezzen, mert ennek hiányában nem igényelhet kártérítést. Meglátása szerint a kerítések közül a jól felszerelt villanypásztor a leghatékonyabb, a fa- és drótkerítés nem jelent tartós védelmet. A törvény által engedélyezett vegyi anyagokkal is lehet próbálkozni, amihez követni kell a használati utasítást. A szakember szerint sokan a nagy bürokrácia miatt nem veszik igénybe a kárbejelentés lehetőségét, a gazdák ugyanis nem szeretik a rengeteg papírmunkát és az ezzel járó többnapos kiesést dologidőben.
Székelyföld egyik legnagyobb, 53 ezer hektáron vadgazdálkodást folytató Zetelaka és Társai Vadász- és Horgászegyesületének elnöke, dr. Benke József erdészmérnök lapunknak elmondta: elsősorban a helyi vadásztársaságok a felelősek egy-egy vidék vadgazdálkodásáért. Mivel a vaddisznó nem védett vad, a vadászterületen becsült vadállomány mintegy harminc százalékára igényelhető kilövési engedély. Ha ezt nem lövik ki minden évben, a vadásztársaságot terheli a felelősség és a vadkár megtérítésének kötelezettsége is.
– magyarázza a szakember. Amelyik vadásztársaság eleget tesz feladatának, ott az utóbbi időben csökkentek a vaddisznók által okozott károk.
Székelyföldön hosszú évek óta a medvék okozzák a legtöbb kárt. Benke József úgy látja, a román kormány nem tud, de nem is akar érdemben foglalkozni a problémával. Már az is abszurd, hogy a vadgazdálkodás az erdészeti minisztérium hatásköre, míg a védett állatok a környezetvédelmi minisztérium biodiverzitás-osztályához tartoznak.
A szakember szerint nincs egységes rálátás a vadállományra, a bukaresti adminisztráció pedig nincs tekintettel a domb- és hegyvidéki gazdák panaszaira. Benke a medvék által okozott vadkárt emeli ki, amivel szemben a vadásztársaságok tehetetlenek, hiszen az engedély nélkül kilőtt védett vad bűncselekménynek minősül. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a székelyföldi települések gyümölcsöseibe is bemerészkednek a medvék, ahol mindent összetörnek. Erre az a hivatalos bukaresti válasz, hogy a kárt okozó vadat el kell altatni, és el kell szállítani távolabbi erdőségekbe.
– magyarázza az erdészmérnök.
Romániában az uniós csatlakozással szigorították meg a végletekig a medvekilövési engedélyek kiadását. Benke József szerint ebben nagy szerepe van a természetvédő civil szervezeteknek is, amelyek nálunk vagy „méregzölden” szélsőségesek vagy amatőrök, így nincs kivel érdemi párbeszédet folytatni. „Vallom, hogy a tartalmas vadgazdálkodás keretén belül meg lehet óvni az erdők pompás vadját, a barna medvét, és párhuzamosan értékesíteni is lehet a túlszaporulatot olyan vadászokkal, akik hajlandók magas árat fizetni e becses vadért” – állítja a székelyföldi erdőmérnök.
