Benedek Zakariás, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezető-helyettese, szállításügyi szakpolitikus lapunknak elmondta, a román államnak lennének kapaszkodói, hogy ne kelljen kártérítéseket fizessen az útépítő cégeknek, ám hiányzik a felelősségvállalás, az intézmények munkájának összehangolása.

Késlekedő kisajátítások,
egyoldalú szerződésbontás

A cégek legtöbbször azért nyernek a bíróságon, mert arra hivatkoznak, hogy az állam nem tett eleget a kötelezettségeinek, nem végezte el időben a kisajátításokat, vagy elavult, íróasztal mellett készült tervek alapján írt ki közbeszerzést. A legtöbb kárpótlást a görög Aktor cégnek kénytelen kifizetni a román állam, miután idén tavasszal a párizsi választott bíróság 101 millió eurós kártérítést ítélt meg a Karánszebes és Domașnea közötti 6-os számú országút 41 kilométeres szakaszának felújítására kötött szerződés kapcsán a társaság javára; a munkálat még 2005 és 2011 között zajlott.

További 87 millió euró kártérítésre jogosult az olasz Astaldi a Konstancáig vezető sztráda megépítése során adódott nehézségekért. A spanyol FCC cég is jelentős összegű kártérítést kapott a konstancai terelőút és az Arad–Temesvár-autópálya munkálataiért. Az összesen 686 millió euróra rúgó, már kifizetett kártérítésen túlmenően a román hatóságoknak további 236 millió eurót kell részletekben törleszteniük az olasz Salini cég felé, amiért 2017-ben az akkori kormány egyoldalúan felbontotta a Lugos–Déva-autópálya második szakaszának építésére kötött szerződést. A görög Aktor még további 28 millió lejre számít, amiért az állam nem fejezte be időben a kisajátításokat a Szászsebes–Torda-autópálya 24 kilométeres szakaszának nyomvonalán.

Cătălin Drulă szállítási miniszter úgy véli, csak úgy lehet kivédeni, hogy az állam ne fizessen kártérítést a cégeknek, ha jobban előkészítik a terveket. Szerinte ha komolyan elvégzik a projektek előkészítését, akkor a piac kitisztul, a kivitelezők pedig nem a perekre, hanem a munkára összpontosítanak.

– vélekedik a tárcavezető.

Nem meri letenni
a kauciót az útügy

A nemzetközi nagyberuházások a FIDIC modellszerződések alapján történnek, amelyek 1905-ben jelentek meg Belgiumban, majd az európai mérnökök véglegesítették. Benedek Zakariás parlamenti képviselő lapunknak elmondta, Románia a FIDIC sárga és piros könyveivel dolgozik, amelyek közül a sárga magában foglalja a tervezést és a kivitelezést, a piros csak a kivitelezést. Ha a szerződésben a tervezés és a kivitelezés szerepel, akkor a kisajátítás a CNAIR feladata, viszont az engedélyek és a véleményezések beszerzése a cégre hárul. Mindkét esetben vannak csúszások, amiket a hatóságok késlekedése okoz, például

További akadályokat jelent, hogy nehézkesen, késve kapják meg a cégek az engedélyeket. Például a Nagyenyed és Gyulafehérvár közötti autópálya esetében a Transgaz kibocsátott egy engedélyt, ám utólag kiderült, hogy a nyomvonalon van egy nagy gázszállító vezeték. „A földgázszállító társaság arra hivatkozott, hogy csak tájékoztató bizonylatot adott ki, nem engedélyt, holott ilyen nincs is a szabályozásban” – részletezte lapunknak Benedek Zakariás.

Szintén rést üt a szerződés lebonyolításában, ha a kivitelező többletmunka és -költség jóváhagyását kéri a megrendelőtől. Például ha úgy értékelik, hogy többet kell ásni, a konzultáns cég küld egy átiratot a megrendelőnek, akinek 28 napon belül válaszolnia, ha ezt nem teszi meg határidőre, a cég már számlázza is a pluszköltséget.

– hívta fel a figyelmet a buktatókra az RMDSZ szakpolitikusa.

A választott bíróságon viszont tovább folytatódnak a bonyodalmak, mert hogy védekezni tudjon, a román útügyi hatóságnak letétbe kell helyeznie egy 250 ezer eurós vagyoni biztosítékot, amit azonban az állami hivatalnokok nem mernek megtenni, tartva a számvevőszéktől. Ez viszont azzal jár, hogy a bíróság az esetek 90 százalékában a felperes cégnek ad igazat, és már nem a 250 ezer eurós kauciót kell kifizetni, amit vissza is kapnának, ha megnyerik a pert, hanem a több százmilliós kártérítést.

Benedek Zakariás példaként említette, hogy a CNAIR felbontotta a spanyol céggel a Déva–Lugos-autópálya építésére kötött szerződést, amikor a munkálatok 96 százaléka már elkészült, a cég perelt, így

A román állam a hazai bíróságokon próbál védekezni, de amikor belépett az Európai Unióba, vállalta, hogy a FIDIC- szerződéseket a párizsi választott bíróságon tárgyalják.

Valakinek vállalnia kell
a felelősséget

Benedek Zakariás kezdeményezte az építkezés minőségére vonatkozó 1995/10-es számú törvény módosítását, beiktatva a konzultáns cégek felelősségét is. „Valakinek vállalnia kell a felelősséget a csúszásokért, késésekért, a konzultáns cég nap mint nap jelen van az építkezésnél, látnia kell, ha indokolt a többletkiadás, és időben kellene lépnie” – fejtette ki a szállítási szakpolitikus. Felidézte, hogy

„Azon a vidéken az 1800-as években láttak utoljára medvét. Ha bebizonyosodik, hogy a civil szervezet tévedett, feleslegesen állíttatta le a munkát, ez esetben fizesse ki a kárt” – szögezte le Benedek Zakariás.

A parlamenti képviselő arra is rámutatott, sok esetben az előtervek már úgy készülnek, hogy a kivitelező előre tudja, hol fogja leállítani a munkát, hogy több pénzt kérhessen. Erre jó példa Marosvásárhely terelőútja, ahol azért áll az építkezés, mert egy dombot – 3 millió köbméter földet – el kell hordani, ám ez nem szerepelt a szerződésben. Benedek szerint nem életszerű, hogy aki az előtervet, majd a tervet készítette, nem látta, hogy ott van a domb, és ez csak utólag derült ki. A szakpolitikus arra is kitért, hogy a Nagyenyed és Gyulafehérvár közötti autópályát már 2016-ban be kellett volna fejezni, ám ez máig nem történt meg.

„Ha a román állam is kártérítést követelne az építő cégtől azokért a balesetekért, melyek ebben az időszakban az érintett szakaszon történtek, a kivitelező is elgondolkodna, hogy nem érdemes eurómilliókat kifizetnie a késlekedésért, és felgyorsulna az autópálya-építés. Lennének az államnak is kapaszkodói, de több komolyságra és felelősségvállalásra lenne szükség” – összegezte a Krónikának Benedek Zakariás.