A fiatalok könnyebben „ugranak” a semmibe – Romániát is elérte a nagy felmondási láz

A hivatalos statisztikai adatok szerint tavaly decemberben 0,2 százalékponttal növekedett a munkanélküliségi mutató, elérte az 5,4 százalékot, a férfiak körében 0,5 százalékponttal volt magasabb, mint a nők körében. A növekedés számszerűen azt jelenti, hogy egyetlen hónap alatt százezer fővel nőtt meg a munkanélküliek száma. A fiatalok körében kiemelkedően magas a munkanélküliségi ráta, a 15 és 24 év közöttieknél ez a mutató 20,3 százalékon áll, vagyis egyötödük nem tanul, és nem is dolgozik.

Bevállalt létbizonytalanság

A „nagy felmondást” nemzetközi szinten azzal magyarázza a szakma, hogy a fiatalabb nemzedékeknek megváltozott a munkakultúrája, azt figyelték meg, hogy

– jelentette ki a Krónika megkeresésére Veres Valér szociológus, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem dékánhelyettese. A társadalomkutató kifejtette, a fiatalok sok esetben nem maradnak meg a munkahelyükön, ha azt nem tartják megfelelőnek, vagy nem érzik ott jól magukat, inkább felmondanak akkor is, ha ez egyfajta létbizonytalansággal jár.

„Ezek a sajátosságok nagy vonalakban globálisak, nyilván vannak kivételek, olyan országok, ahol nem jellemző a fiatalok körében a felmondás, de Romániában megfigyeltük a különböző kutatásokban, hogy a generációk között különbségek vannak e tekintetben” – mutatott rá a szakértő. Hozzátette: nálunk eltolódás tapasztalható, a generációs váltások öt-hat évvel később történnek meg, mint ahogy Nyugaton jelzi a szakirodalom. Azt viszont már korábbi kutatások során is megfigyelték, hogy a fiataloknak más elvárásaik vannak, könnyebben felmondanak – ez amúgy csak egy tünete a generációk közötti különbségeknek.

„Romániában a munkahelyek mintegy 40 százaléka kapcsolódik valamilyen multinacionális vállalathoz, ennek következményeként a munkahelyi kultúra és az elvárások is hasonlóak a nyugatihoz. Másrészt ez azzal is jár, hogy a munkahelyi stabilitás a munkaadói oldalon sem túl magas, változik a cégek alkalmazási politikája, egyik országból a másikba költöznek, ennek megfelelően egyik helyen elbocsátanak, a másik helyen alkalmaznak” – részletezte a szakember.

Hozzáfűzte: mivel mind a két oldalon nagy a volatilitás, a fiatalokban megerősödhet az érzés, hogy nincs miért ragaszkodni a munkahelyhez csak azért, hogy „legyen”, mert az amúgy sem annyira biztos, más okból is megszűnhet, az új akár jobb is lehet.

Kihívás a jó munkaerő megtartása

„Azok a cégek, melyek ezt megtehetik, próbálják a jó alkalmazottaikat megtartani, általában úgy, hogy javítják a munkahelyi körülményeket, mert a béreket nem lehet az »égig srófolni«, a fizetés mértékének országonként, ágazatonként vannak meghatározói” – húzta alá a szociológus. Mint mondta,

Ugyanakkor a vállalaton belül a szervezeti kultúra is növelheti a lojalitást. Veres Valér leszögezte, egyértelműen nehezebb megtartani a fiatalokat, mint azt a generációt, amely ahhoz szokott, hogy kevés a lehetőség a változtatásra, a stabil munkahelyet meg kell „becsülni”. Különben a mobilitás minden területen, minden társadalmi rétegnél megfigyelhető, sőt a magasabb pozíciókban kisebb, mert ott jobbak a körülmények. A szakképzetlen, szolgáltatásban dolgozó fiatalok pedig nagyon könnyen odébbállnak.

Sok múlik a cég humánerőforrás-politikáján

A szociológus tapasztalatai szerint a kisebb cégeknél gyakori, hogy a cégvezető a vállalkozás profiljához ért, a menedzsmenthez, a humán erőforráshoz kevésbé, nem képzettek ezen a téren, nem ismerik a szakmai fogásokat. Az ilyen cégeknél inkább elégedetlenek az alkalmazottak, mert

Gyakran az egyetlen ösztönző elem az időszakonkénti kisebb béremelés, ám az is előfordul, hogy a fizetésemelést, a jutalékokat is olyan logika alapján osztják, ami inkább rombolja a szervezeti kultúrát. Az idősebb generációk tagjai ilyen körülmények között is maradnak, de közben is folyamatosan el akarnak menni, csak mégsem teszik meg – mondta Veres Valér.

kénytelenek olyan munkakört betölteni, olyan állást elvállalni, amihez túlképzettek, és csak később kapnak esélyt arra, hogy olyan munkához jussanak, ami megfelel a képzettségüknek, az elvárásaiknak. Ez növeli a frusztrációjukat, és könnyebben felmondanak egy olyan munkahelyen, amit amúgy sem tartanak megfelelőnek” – összegezte Veres Valér.