Zsinórban az ötödik – Élménybeszámoló a Kolozsvári CFR nyolcadik bajnoki címének frenetikus ünnepléséről

Vasárnap este tartottam magam az általam kialakított hagyományhoz. Nem személygépkocsival indultam a fellegvári stadionhoz, hanem gyalog. Mindig így teszek, ha a kolozsvári vasutasoknak lehetőségük van utolsó hazai mérkőzésükön bajnokságot nyerni. Érezni szeretném azt a lüktetést, szurkolói hangulatot, amely a Fellegvárra vezető utcácskákból árad.

Emlékszem, első alkalmakkor milyen népünnepély jellemezte a környéket.

Bordóba öltözött emberek hömpölyögtek a forgalomtól leállított utcákon, fiatalok és idősek, férfiak és nők találgatták az eredményt, énekeltek (nem berúgva és tökmagot szórva szanaszét), sálakat lengettek, vagy a feketézőktől méregdrágán CFR-zászlókat vásároltak.

Szombat este még úgy gondoltam, nem megyek a meccsre, mert úgyis minden az utolsó fordulóban dől el. Hiába vezették a kolozsváriak a táblázatot a bajnokság megkezdése óta, hiába volt 16 pont előnyük, a rájátszásba kerülésüket követő pontfelezést követően is 8 egységnyi, egy-két mérkőzés után máris kettőre találták magukat az őket üldöző fővárosiaktól. És úgy tűnt, csupán az utolsó fordulóban hirdetnek győztest, mint ahogy az elmúlt években oly sokszor. Meg is fordult a fejemben: mintha meg lennének egyezve a csapatok. Hiába a nagy előny, a végén mindig az utolsó vagy utolsó előtti fordulóban dől el a bajnoki cím sorsa. Idén sem történt ez másképp.

Ám a kolozsvári szurkolók szerencséjére Fortuna a dél-romániai Voluntari csapatának köszönhetően közbeszólt. És a döntés végül nem a buzăui mérkőzésre maradt, hanem a kolozsvári összecsapásra.

Azonnal elhatároztam, hogy nem maradok le az eseményről, mert a világjárvány miatt a 2020-as bajnoki címet Camora és társai közönség nélkül ünnepelték, a tavalyit pedig a kincses várostól távol, Craiován, az utolsó fordulóban harcolták ki. Ezért biztos voltam benne, hogy szombat estétől – az FCSB pontvesztése miatt – a mérkőzés kezdetéig a dr. Constantin Rădulescu-stadion csordultig megtelik. Figyeltem is a világhálón a jegyeket: rohamosan fogytak.

Ám mégsem lett telt ház. Pedig minden adva volt: egy kivérzett ellenfél, amelynek nem volt esélye még a második helyre sem (a kupadöntőből a Sepsi ellenében szégyenszemre kiesett), és egy bajnoki címre éhes Dan Petrescu által vezetett csapat, amely sorozatban az ötödik címét zsebelheti be.

Gyalog baktattam fel tehát a meredek utcákon a Fellegvárra, s a régi emlékek jutottak eszembe. Közben a valóságot is látnom kellett. Sok jegy fogyott el ugyan, de telt házra nem lehetett számítani, az utcákon a régi fiesztahangulat sem létezett. Lelkesedés nélkül mentek az emberek a stadion irányába.

Mindehhez még azt is tudni kell, hogy biztonsági okokból a lelátók egy részét már évek óta nem lehet használni, így eleve sokkal kevesebb néző fér be a stadionba, mint például tíz évvel ezelőtt. A stadion egykor több mint 21 ezer férőhelyes volt, jelenleg 16 ezer szurkolónál többet nemigen engedhetnek be. De úgy tűnik, nincs is szükség a helyekre. Az emberek mintha természetesnek vennék a bajnoki címet az utóbbi időben.

Valahogy így fogalmazott egy ismerősöm viccesen a Facebookon meccs után is: ismét bajnok a CFR, lassacskán már mi is unjuk.

De ne szaladjunk ennyire előre! A stadion nem telt ugyan meg, de a hangulat azért jobb volt, mint évekkel ezelőtt. Akkor a közönség nagy része csak egy-egy gólnál ugrott fel örömében, s egy-két veszélyes helyzetnél emelte fel a hangját. Ma már más a helyzet. A jó csapatok elleni összecsapásokon nemcsak a kemény mag énekel és buzdít, hanem a hév átragad a lelátó minden szegletére. Az emberek kezdenek belejönni a drukkolásba.

Hát még akkor, ha kedvenc csapatuk már a 90. másodperc környékén vezetéshez jut egy bajnoki címet eldöntő összecsapás alkalmával. A gólszerző Nana Boateng különben is belopta magát a szurkolók szívébe, áprilisban a legjobb játékosnak választották meg. De nem is csoda: óriási küzdőszelleme, elképesztő becsúszásai, folyamatos szerelései őrületbe kergetik az ellenfél játékosait. Kissé lesgyanús helyzetből szerzett gólja pedig a levegőbe röpítette a Fellegvárt.

Csak az újságírópáholyban mögöttem ülő Dan Filoti és társa, Decebal Rădulescu, a DigiSport két „sportszakértője” ült kővé meredten a széken. Mintha nem akartak volna hinni a szemüknek (valószínűleg így érezhetett piperai juhász sorstársuk is Bukarestben).

Bezzeg mellettük Vasile Miriuță nem fogta vissza magát: örömében CFR-sállal a kezében ugrált, mint egy nagy gyermek. A jelenet természetesen megismétlődött a második félidőben is Gabriel Debeljuh góljánál.

A mérkőzés vége, mint ahogy a Dan Petrescu-érában mindig, nehézre és izgulósra sikeredett. A második gól után percekig tartó mexikói hullám is elült a végére. De ezúttal az idén többször is megtapasztalt ellenfélegyenlítés elmaradt. S a bajnoki cím, immár zsinórban ötödik alkalommal (összesítésben nyolcadik) a nagy riválisok, a bukaresti sportújságírók és az U-szurkolók bánatára ismét a vasutasok nyakába került.

Ráadásul úgy, hogy nemcsak az öt egymás után megnyert elsőséggel dicsekedhetnek, hanem azzal is, hogy újból történelmet írtak: egy bajnokság alatt 95 pontot eddig egyetlen csapat sem szerzett, Deac és társai 39 mérkőzésből 30-at megnyertek.

Sorozatban ötödször hódította el a bajnoki trófeát a Kolozsvári CFR

Megnyerte a román labdarúgó-bajnokság 2021/2022-es kiírását a Kolozsvári CFR, miután vasárnap este a Craiovai Universitatea ellen aratott győzelmével behozhatatlan előnyre tett szert üldözőivel szemben.

Ha a mérkőzés előtt hiányoltam a lelkesedést, a lefújást követően semmi okom nem lehetett panaszra. Fiatalok és idősek, hölgyek és gyerekek özönlötték el a pályát pillanatok alatt. A lelátók kiüresedtek, a gyep megtelt, s a CFR játékosai közül sokan felszerelés nélkül maradtak. De ez senkit nem érdekelt, előkerültek a pezsgősüvegek, folyt a sör, a fényképezés, az önfeledt ünneplés. A díjkiosztás elkezdése miatt a rendezőknek alig sikerült a helyükre parancsolniuk a szurkolókat.

A bajnoki cím átvételét megelőzően a hangosbemondó a játékosokat külön jellemezte, ezt követően azok – nevük szurkolók általi skandálása közepette – az öltözőből a gyepre rohantak, majd a sebtében összetákolt emelvényen nyakukba akasztották a Román Labdarúgóliga (LPF) által Kolozsvárra szállított medálokat.

A bajnoki serleg átvételét követően a konfettieső után a játékosok a szurkolókkal együtt tovább énekeltek, s hamarosan a sokak által várt tűzijáték is kezdetét vette. A kolozsvári eget beragyogó parádét már otthonról, az udvarról néztem. Mint ahogy az interjúkat és Dan Petrescu sajtótájékoztatóját is a tévé képernyője elől. Amely a többi interjúhoz hasonlóan „pezsgőfürdővel” szakadt félbe.

Az öröm és az ünneplés felhőtlen volt, mert egy bajnoki címet szerintem soha nem lehet megunni, a sokadikat sem. Úgyhogy valószínűleg sokan már arra gondolnak, milyen jó lenne ezt átélni majd jövőre is. Az esély megvan rá.

A bukaresti elit, valamint a fanyalgók számára pedig az lenne a kegyelemdöfés, ha a román Szuperkupát a Kolozsvári CFR a szentgyörgyi Sepsi OSK ellen játszaná. Az esély erre is megvan.

Sepsi OSK: minden erejükkel a kupadöntőre koncentrálnak

A Sepsiszentgyörgyi Sepsi OSK hétfőn este idegenben 5–0-ra kiütötte az FC U Craiova együttesét, ezzel megnyerte a labdarúgó 1. Liga alsóházi rájátszását. A főszereplők nyilatkoztak a mérkőzést követően.

Somogyi Botond