Régi probléma ugyanakkor, hogy exportáljuk a nyersanyagot, majd visszavásároljuk a hozzáadott értékű árut. Nyárádi Imre István úgy fogalmazott, erre tulajdonképpen nincs logikus magyarázat. Például kivisszük a kukoricát, majd visszahozzuk a tápot, amelynek 90 százaléka őrölt kukorica. „Holott a kukoricaszemek morzsolása nem atomfizika, egyszerű kalapácsmalomra van szükség hozzá” – mutatott rá az egyetemi oktató.

Önellátó lehetne az ország, de hiányzik a központi stratégia

Meglátása szerint el tudná látni magát az ország, sőt exportra is telne a mezőről behozott terményből, erre megvolna a kapacitás. Az évtizedek során viszont tönkretettük a feldolgozóipart, mindent külföldről hozunk be, sőt itthon is külföldi tulajdonban lévő üzletláncokból vásárolunk, ez előbb-utóbb visszaüt. Nyárádi Imre István szerint nem kell egyből a végtermékek előállítására összpontosítani, mert abban tényleg padlón van az ország, de még most sem gondol senki arra, hogy például átvevő vagy feldolgozó központokat létesítsenek.

– magyarázta Nyárádi István.

Kukoricát, napraforgómagot, búzát exportálunk

A mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium legfrisebb adatai szerint az első negyedévben csaknem 66 százalékkal nőtt tavalyhoz képest a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek külkereskedelemében jegyzett deficit. Az év első három hónapjában ezen termékek külkereskedelmi hiánya 755,34 millió euróra tehető. Az Európai Unió országaival folytatott kereskedelemben Románia az idei első negyedévben 1,154 milliárd eurós deficitet, a nem uniós országok vonatkozásában ugyanakkor 398,93 millió eurós többletet könyvelhetett el.

A statisztikai adatok szerint 2021 januárja és márciusa között Románia 1,74 milliárd euró értékben exportált agrár-élelmiszeripari termékeket, ami csökkenést jelent a 2020 azonos időszakában jegyzett 1,97 milliárd euróhoz mérten. Az import értéke több mint 2,49 milliárd euróra volt tehető a jelzett időszakban, míg egy évvel korábban 2,43 milliárd eurót összesített. A szaktárca szerint a legnagyobb exportbevételt hozó élelmiszerek között szerepelt a kukorica (405,38 millió euróval), a napraforgómag (173,45 millió euróval), a búza (170,28 millió euróval), a szivar, szivarka és cigaretta (158,25 millió euróval), valamint az egyéb dohány- és dohánypótló termékek (74,88 millió euróval).

Ezt a hűtött vagy fagyasztott friss sertéshús követi (123,13 millió euróval), aztán a pékáruk, péksütemények és kekszek (közel 103 millió euróval), valamint a takarmányozáshoz használt készítmények (94,46 millió euróval) következnek a sorban.

A szaktárca azt is közölte, hogy a 2019–2020-as mezőgazdasági évben tapasztalt szárazság mind a termés, mind az export tekintetében kihatott az agrár-élelmiszeripari ágazatra, így a termékek kereskedelmi mérlegének hiánya 2020-ban 1,937 milliárd euró volt, ami 58,1 százalékkal több, mint 2019-ben. A kereskedelmi deficit növekedése elsősorban a búza, a kukorica, a napraforgómag és a szójabab exportjának erőteljes visszaesésével magyarázható.

Kivisszük nyersen, visszahozzuk feldolgozva

„Az adatok sajnos a valós képet tükrözik, a megtermelt mezőgazdasági termékeinkből relatív sokat viszünk a határon túlra feldolgozatlan formában, majd visszavásároljuk feldolgozva, félkész vagy kész termékként” – mutatott rá Könczei Csaba képviselő, az RMDSZ mezőgazdasági szakpolitikusa.

Ez a mutató azért ennyire rossz, mert az elmúlt három évben a sertéspestis miatt nagy állományokat pusztítottak el. „Vitatható, hogy jogos volt-e vagy sem az állategészségügyi és élelmiszer-biztonsági hatóság döntése, de a tényen már nem változtat, hogy nagy telepeken és a kisebb magángazdaságokban is rengeteg sertést elpusztítottak” – mutatott rá a képviselő.

A kukorica esetében van magyarázat a nagy mennyiségű exportra, hiszen tavaly hatalmas aszály sújtotta az ország délkeleti részét, a kukoricatermelés fellegvárát.

A nagy áruházláncokban forgalmazott zsemle, péksütemény mind külföldről érkezik félkész formában, fagyasztva. „Ez így nincs rendben. A következő időszakban a feldolgozóipart kell minél inkább támogatni. Odahelyezni a mezőgazdasági termelés mögé, hogy a megtermelt mezőgazdasági terméket félkész formában, nagyobb hozzáadott értékkel lehessen értékesíteni” – magyarázta Könczei Csaba.

Felidézte, hogy az európai uniós támogatások első három ciklusa – az előcsatlakozási támogatások, majd a csatlakozás utáni két költségvetési ciklus – ráment arra, hogy a mezőgazdaságot próbálták elfogadható szintre felfejleszteni.

Még az agráriumban is van helye további fejlesztéseknek, de feldolgozóipar nélkül folytatódik az a trend, hogy a mezőgazdaságban megtermelt nyersanyagot kivisszük külföldre, majd félkész vagy teljesen feldolgozott formában visszahozzuk.

„Ha Háromszéken például megépülnek a jó kapacitású, a piacot ellátni és megtartani tudó vágóhidak, a húsmarhatenyésztés is nagyobb lépésekben fejlődik” – fejtette ki.

A feldolgozóipar kiépítésére a gazdák is vállalkozhatnak a szövetkezeti rendszereken keresztül, de a nagyobb teljesítményű egységeket a tőlük független, tőkeerős vállalkozásoknak kell létrehozniuk, véli a szakpolitikus. Jó példaként hozta fel Kézdivásárhelyt, ahol a helyi termelők által létrehozott Kézdi Lacto Coop feldolgozónak napi 30 ezer liter tej feldolgozására van kapacitása, igaz, ez a mennyiség még mindig elmarad a nagy üzemekéhez képest.

miután még 2007 előtt sok kisebb tej- és húsfeldolgozót felszámoltak, arra hivatkozva, hogy nem felelnek meg az uniós elvárásoknak. Most ezekre igény lenne, hogy több helyi terméket fogyaszthassunk, a felesleget pedig értékesíthetnék a nagyvárosokban.

A baj nem jár egyedül

Sebestyén Csaba, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) elnöke arról beszélt, hogy Romániában sok tényező együttállása miatt romlottak az elmúlt években a mutatók, hiszen „a baj nem jár egyedül”.

A sertéshúsból már évek óta magas a deficit, hiszen a sertéspestis miatt sok állatot levágtak, vagy nem engedték egyik megyéből, illetve településről a másikba szállítani, így sokkal kézenfekvőbb megoldás volt az import. Tavaly az aszály miatt Romániában negyedannyi gabona termett, mint az előző években, és ezt sem volt aki felvásárolja, mert éppen a sertéseket kellett volna a gabonával takarmányozni.

A mezőgazdasági minisztérium is kifogásolja, de nem tesz semmit az ellen, hogy a nagy termelők inkább külföldre vigyék a gabonát, ezzel tulajdonképpen a szubvenciót exportálják, hiszen megkapják a támogatást, így annyival olcsóbban tudják eladni külföldön a gabonát.

sorolta Sebestyén Csaba. A sok, elszórtan élő kistermelő nem versenyképes, az integrátori rendszerek nem alakultak ki, és gyakran ellenzik az együttműködést, összefogást, hiszen még mindig él a negyvenéves erőszakos kollektivizálás rossz emléke. „Sokat beszélünk minderről, de nem teszünk semmit, hogy meg is valósuljon a szövetkezés”– mondta a gazdaegyesület elnöke.

Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy

Ugyanakkor egyértelmű az is, hogy egyetlen nagyáruházlánc sem fogja egyenként megkérdezni például az Udvarhelyszéken tevékenykedő néhány ezer termelőt, hogy miből mennyit tudnának beszállítani. Nekik könnyebb külföldről behozni a terméket, mint itthon összeszedegetni vagy kialakítani új hálózatokat. „Mindezt az elmúlt harminc évben meg kellett volna tenni. Elmulasztottuk, de egyszer hozzá kell látni. Az a baj, ha el sem kezdjük az átalakítást” – fogalmazott Sebestyén Csaba.

miközben mindenki jobban járna, ha itthon felvásárolnánk a helyben megtermelt élelmiszert.

Az utóbbi négy-öt évben pedig csak halmozódnak a problémák, a helyzet nem javul, hanem romlik. A falusi lakosság életkörülményei egyre rosszabbak, holott onnan kellene származzanak ezek a javak, és azok a közjavak, amelyeket az egész társadalom élvez: a táj, a levegő, a víz. „Valamiképpen meg kellene fizessük, hogy ezt nekünk megőrzik” – fogalmazott a szakember.

Sokan úgy értelmezik, hogy a teljesítményt csak tonnában és hektoliterben lehet mérni, nem közösségfejlesztésben, a vidék megtartó erejében. „Ilyen indikátorokat is fel lehetett volna állítani. Ezzel ismét elkéstünk az elkövetkező hét esztendőre, majd 2028-ban ismét vakarhatjuk a fejünket, hogy mit tehetünk, hogy ne romoljanak tovább a mutatóink” – magyarázta. Hozzátette: ha elmegyünk vásárolni, azt látjuk, hogy a mezőgazdaság egy ipar, egy mesterség, de ha kimegyünk falura, akkor nem ezt kell nézni, hanem azt, hogy ez egy olyan társadalmi réteg, amit fenn kell tartani.

A városi ember kellene faluról beszerezze az élelmet. A mesterségesen megfordított világ a globalizáció eredménye. Bármennyit harcolunk ellene, lassan bennünket is utolér, hiszen a székely ember is gyarló, megpróbál könnyebben élni” – mondta Sebestyén Csaba.

A versenyképességben elmaradtunk Nyugattól

A hazai gazdák, termelők a versenyképesség szempontjából maradnak el a nyugatiaktól, és az uniós támogatások mértéke sem elegendő a keleti tömbben, hogy ezt valamennyire kompenzálja, szögezte le lapunknak Jakab Ernő, az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetsége elnöke.

De most nem tudunk elegendő mennyiséget olcsón megtermelni, ha a lengyel pityóka olcsóbb, azt hozzák be a kereskedelmi láncok.

A nyugati termelők sem fektetnek túl nagy hangsúlyt a minőségre, de a nagy mennyiségű olcsó áruval lehengerelnek mindenkit a keleti piacon, véli Jakab Ernő. Meglátása szerint a kormány, a mezőgazdasági minisztérium hatékonyabb támogatási politikát kellene kidolgozzon a kisgazdák és nagytermelők segítésére, a pályázati lehetőségeket is jobban ki kell használni, hogy növekedjen a helyi termelők versenyképessége. Jakab Ernő

Léteznek kormányprogramok az ingyenes telekkönyvezésre, de nem minden önkormányzat él ezzel a lehetőséggel, valószínű, hogy a káosz egyeseknek jól jön.

A három székely megyében ugyanakkor még mindig akadályt jelentenek a túlságosan feldarabolt földek, a kisparcellás termeléssel pedig nem is lehet felvenni a versenyt a nagy nyugati gazdaságokkal. A szakmai szövetség elnöke fontosnak tartja a helyi brandek erősítését és az árak alakítását. Most éppen azzal foglalkoznak, hogy bejegyeztessenek egy termelői és értékesítési szövetkezetet: tíz olyan termelőt sikerült összefogni, akik a minőséget és a mennyiséget is tudják biztosítani.

„Sajnos a gazdák, a termelők többsége még mindig ódzkodik a társulástól, a szövetkezéstől. Harminc éve húzódzkodnak, ám a közeljövőben ezt elkerülhetetlenül meg kell lépni” – hívta fel a figyelmet Jakab Ernő.