Újra itthon a tehetséges irányító – Interjú az Egyesült Államokból hazatért háromszéki kosaras lánnyal

– Öt évet éltél az USA-ban. Hogyan látod a mostani önmagadat a 19 éves Kincsőhöz képest, aki belevágott az amerikai kalandba?

– Az elején egy teljesen új világnak lettem részese, és időbe telt, amíg megszoktam az ottani életet. Az első évben minden olyan másnak érződött, nehéz volt a családom és a barátaim fizikai jelenléte nélkül. Mindig is szerettem a kihívásokat, de úgy gondolom, csak egy év után találtam meg a helyemet. Bár ismertem a nyelvet, az elején nem igazán mertem sokat beszélni angolul, kellett pár hónap, amíg belejöttem és folyékonyan beszéltem.

– Mi mást hoztál még haza magaddal a tengerentúlról?

– Azt mindenképp megtanultam, hogy élvezzem az életem és ne mindig stresszeljek mindenen. Sokkal nyugodtabb vagyok, és mivel lehetőségem volt sok helyen járni és sok új embert megismerni, így nagyon bővült a világnézetem. Azt is megtanultam, hogy ha meg akarod valósítani a céljaidat, az sok munkával és áldozattal jár.

– Mit tartasz az amerikai éveid legfontosabb sportsikerének?

Úgyszintén a második évemben, akkor már a Cal State East Bay csapatával győztünk a kaliforniai kollégiumok szövetségének turnéján, így ismét az NCAA első fordulójában szerepelhettem. Az öt év alatt négy alkalommal bejutottunk a konferenciánk legjobb négy csapata közé.

– Jó érzés lehet újra itthon lenni. Hiányzott Sepsiszentgyörgy?

– Nagyon jó érzés, hiányzott a családom és a barátaim, akikkel felnőttem. Mindig támogattak, míg távol voltam, most van időm többet lenni velük. Igaz, a pandémia közepette nem igazán járok társaságba, de remélem, ez is megoldódik majd idővel. Mivel megkezdődtek az edzések, egyelőre nem tudok sok időt a barátokkal tölteni. Jelenleg a kosárlabda a legfontosabb számomra, hiszen közeledik az új szezon.

– Ki adta át neked a kosárlabdázás iránti szenvedélyt?

– A volt sepsiszentgyörgyi játékost és edzőmet, Vass Ildikót tekintem mentoromnak. Vele kezdtem komolyabban kosárlabdázni. Köszönöm neki mindazt, amire megtanított. Nagyon sokat segített nekem minden téren, edzőként, második anyukaként és jó barátként is mellettem állt.

– Az amerikai tapasztalatok birtokában hogyan látod szeretett sportágadat?

– A kosárlabda az évek során sokat változott, összetett játékká vált. Én mindig is az európai stílushoz álltam közelebb, hiszen nagyon fontosnak tartom a csapatjátékot. Mindig annak a híve voltam, hogy meccseket nyerni csak együtt lehet. Európában sok hangsúlyt fektetnek a csapatjátékra, a gyors és okos döntésekre játék közben, míg Amerikában az erőnlét és a játékosok fizikuma a legfontosabb. Az én erősségeim jobban illenek az európai vonalhoz, de az amerikait is meg lehet szokni idővel.

– Korábban már lehúztál három évet a Sepsi SIC-nél, hogyan emlékszel vissza arra az időszakra?

– Hú, annak már öt éve, de emlékszem a Román Kupa megnyerésére, igaz, akkor még nagyon fiatal voltam. Itthon is nehéz volt összeegyeztetni a sulit a kosárral, de már akkor is nagyon segítőkészek voltak a csapattársaim. Tőlük és Zoran Mikes vezetőedzőtől is sokat tanultam, a szerb mesterrel az utolsó itthoni évemben dolgoztunk együtt. Emlékezetesek voltak azok a meccsek, a sok szurkoló remek hangulatot teremtett a Szabó Kati Sportcsarnokban.

– Zoran Mikes szigorú edző hírében áll, milyen a kapcsolatod vele?

– Valóban komolyan veszi a felkészülést, de nagyon jó vele a kapcsolatom. Mindig kijavít, ha valamit rosszul csinálok, és tudom, hogy sokat tudok tanulni tőle. Rengeteget tud a kosárlabdáról, de más témakörökről is tudok vele beszélgetni.

Az eredményekért meg kell dolgozni, és Zoran mindig ott van, hogy motiváljon és tanítson minket.

– Melyek az egyéni célkitűzéseid a közelgő szezonra nézve?

– Napról napra szeretnék fejlődni, erőnlétileg, technikailag és taktikailag egyaránt. Céljaim között szerepel, hogy stabilan teljesítő játékossá váljak, egyenletesen dobjak és jó döntéseket hozzak támadásban és védekezésben egyaránt. A csapatot szeretném segíteni, amiben tudom.

– Mit üzensz a szurkolóknak?

– Először is meg szeretném köszönni a szurkolóknak, támogatóknak és mindenki másnak a biztató és meleg szavakat, amivel hazatérésemkor fogadtak.

Nagyon várom, hogy újra halljam a fergeteges szurkolást. Szükségünk lesz a hatodik játékosra, RÁTOK, hogy egy jó szezonunk legyen. Nagyon várunk mindenkit, és ha az elején nem is lehettek jelen a mérkőzéseken, remélem, így is követni fogtok minket. Hajrá, Sepsi-SIC!