Szívmelengető ital hideg estékre a fehér bor

Általában azzal magyarázzuk, hogy nem kívánjuk télen a fehérbort, mert lehűtve „kell” inni. Való igaz, hogy nyáron sokszor tesszük jégvödörbe, órákig hűtőbe a fehér-, rozé és buborékos borokat, hogy 6–8 Celsius-fokosra hűtsük. Ennek azonban az esetek többségében az az oka, hogy a nagy melegben könnyen melegszik a bor, ezért túlhűtjük kicsit, hogy mire a poharunkba kerül, ideális legyen a hőmérséklete.

Télen elegendő fél órára betenni a hűtőbe fogyasztás előtt, ennyi idő alatt éppen 10–12 fokos lesz, és kitűnően érezzük majd az aromákat, amik felett nyáron a túlhűtés miatt elsiklunk.

Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy néhány kivételes helyzettől eltekintve általában bent (otthon, étteremben) fogyasztjuk a bort, ahol átlagosan 20 Celsius-fok van.

A második ok, amiért érdemes előnyben részesíteni ezt az italt, az, hogy a téli ételeink fehérborért kiáltanak. Télen zsírosabb, csípősebb ételeket, nehezebb mártásokat, pástétomokat, sok savanyúságot, téli zöldségeket, édesebb desszerteket eszünk. A csípős, a savanyú borgyilkos aromák: vörösborgyilkosok. A zsírosabb ételek, szószok után egyenesen üdítő egy pohár magasabb savtartalmú fehérbor. A csípős ételek mellé egy félszáraz fehérbor szinte az egyedüli választás, aminek a sok „pikantéria” után még érezzük az ízét.

A testesebb, hordóban érlelt fehérek méltó ellenfelei a vöröseknek a fehér-, de akár disznó- vagy pulykahús mellett is.

Fontos szempont az is, hogy nyáron a könnyedebb, fiatalosabb fehérborok csúsznak inkább, jó hidegen, sok, kellemes, intenzív gyümölcsaromával, roppanós savakkal, akár étel nélkül, beszélgetőbornak. Egy testesebb, krémesebb, összetettebb fehérbor viszont a hosszú téli esték, a kellemes vacsorák itala, ami szépen kinyílik 10–12 fokra hűtve (amit nyáron melegnek éreznénk), és szinte bármilyen étel méltó kísérője.

Amikor boros országban nyaralunk, nem is tevődik fel a kérdés, hogy az illető régióban készült bort fogyasszuk, jogosan. Minden boros nemzet gasztronómiája igazodik a régió boraihoz, ezért is egyértelmű, hogy Olaszországban olaszt, Spanyolországban spanyol bort iszunk.

Erdély a kezdetektől fehérboros vidék volt (ez a globális felmelegedés miatt már nem jelenthető ki ilyen egyértelműen). Ezért az erdélyi hagyományos ételeknek kitűnő kísérői a fehérborok.

Hogy melyik volt hamarabb, a konyha vagy a bor, döntse el mindenki maga, de gondoljunk csak a töltött káposztára. El tudjuk képzelni vörösborral?

Végül, de nem utolsósorban egy nyaralás során kóstolt vagy vásárolt fehérbor a nyár aromáit és ezzel együtt emlékeit idézi. A fiatal fehérborok nagy része gyümölcshangsúlyos, virágos, mézes illatjegyei könnyen felidézik bennünk a nyári kellemes emlékeket. Így a hideg, gyakran kevésbé kedvelt évszak is gyorsabban telik. Ne feledkezzünk meg ugyanakkor a rozékról és a buborékosokról sem. Minden fent említett érv mellettük is szól, tehát igyunk bátran télen „nyári” borokat.

Annak függvényében, hogy milyen borra vágyunk, eltérő jellemzőket kell keresnünk a borcímkén. Ha könnyed, friss, ropogós fehérbort keresünk, a legfontosabb, hogy fiatal legyen, vagyis számoljunk vissza egy-két évet (ehhez tudni kell, hogy a friss fehérborok általában a szüretet követő évben, nagyon ritkán még annak az évnek a végén jelennek meg). Tehát ha ma látogatnánk el kedvenc borboltunkba, akkor 2020/2021-es fehérek közül válogassunk. Az évjáraton kívül a bor színe is segítségünkre lehet. A fiatal fehérborok tükrös tisztaságúak, halvány citromsárgák, néha akár szinte színtelenek (ha sötét üvegben vannak, az évjáratra hagyatkozzunk). Fajtája válogatja, de idővel ezek – a reduktív eljárással készült fehérek – színe megváltozik, sötétebb, sárgásabb, melegebb tónusú lesz. Ha roppanós gyümölcsökre, virgonc savakra vágyunk, kerüljük ezeket a sötétebb árnyalatokat a fehérborokban.

Válasszunk továbbá minél hűvösebb termőhelyet: hazai borok esetében Erdélyből, magyarországi borvidékek közül Somló, Tokaj, Balaton-felvidék vagy más, az ország északi felén található régióból. A minőségi borok hátcímkéjén a termőhely (borrégió, helység, akár dűlő is) fel van tüntetve.

A szőlőfajta önmagában nem minden esetben segít beazonosítani a bor stílusát, de a sauvignon blanc, a királyleányka, az irsai olivér, a cserszegi fűszeres, a muskotály és az olaszrizling nagy eséllyel ebbe a kategóriába esik.

Hasonlóan a rajnai rizlinghez, szürkebaráthoz, furminthoz vagy chardonnayhoz, amik a kevésbé parfümös, elegánsabb, visszafogottabb fehérek csoportjába tartoznak, és borásztól, borkészítési eljárástól függően tartozhatnak a friss fehérek és a következő kategóriába is.

Amennyiben komolyabb, testesebb, érettebb fehéret választanánk, jó tudnunk, hogy az ebbe a kategóriába tartozó italok jellemzően hordóban erjesztett-érleltek, de elképzelhető az is, hogy a napjainkban egyre népszerűbb amfórában, tojás alakú cementtartályokban töltöttek pár hónapot, akár évet. Az érlelésről szinte egész biztosan találunk információt az elő- vagy hátcímkén, mert ezzel jelzik vagy támasztják alá, hogy a bor egy magasabb ár/minőségi kategóriában van.

Mivel az érlelés bortól és edénytől függően néhány hónap, de akár év is lehet, ezek a fehérborok leghamarabb a szüretet követő második évben kerülnek a polcokra, és fajtától, származási helytől, illetve borkészítési eljárástól függően évtizedekig élvezhetők, nagy részük 3–4 év után kezdi el megmutatni igazi arcát, azelőtt kár meginni.

Fényvédelmi okokból a palackos érlelésre alkalmas fehérborokat általában sötét üvegbe palackozzák, így az aranysárga, szalmasárga, óarany szín csak a pohárba töltéskor kápráztat majd el, de ilyesmire számítsunk. Az érett fehérborok esetében a termőhelynél fontosabb a termelő/borász, az eljárás, amivel készült. Fajtát tekintve rajnai rizling, chardonnay, furmint fajtákat keressünk. A rajnai rizling (nem összetévesztendő az olaszrizlinggel) nagyon ritkán hordós érlelésű, viszont az egyik olyan fehérbor, ami bár tartályban készült, többéves palackos érlelés után éri el igazi fénykorát. A chardonnay egy igazi kaméleon bor, jól áll neki a hordó is, de tud meglepetéseket okozni fiatalon is, és az egyik legszebb pezsgőalapfajta.

Ami minden borcímkén kötelezően rajta van, az a bor alkoholtartalma. A fehérborok átlagos alkoholtartalma 10–13 százalék között mozog. Ha beszélgetőbort keresünk, válasszunk alacsonyabb alkoholtartalmút, ha ételhez fogyasztjuk, 12–13 százalék is lehet.

Negele Enikő

borszakértő