Horgászparadicsom a vármezei panzió mögötti birtokon
Fotó: Kisréti Zsombor
Szép időben, hétvégeken nehezen lehet helyet találni a vármezei halászcsárda asztalainál, ahova nem csupán a szomszédos tavakon pecázó horgászok térnek be ebédelni, hanem az erre kiránduló városi vendégek is. A Maros megyei vendéglátóhely keresett fogása a sült pisztráng.
2021. november 13., 20:502021. november 13., 20:50
Aki szeret halat enni és horgászni, annak ideális hely a Marosvásárhelytől 38, és Szovátától mintegy 20 kilométerre fekvő Vármező. A Felső-Nyárád mentén, festői környezetben található településen sok a hétvégi ház, ahova főleg Marosvásárhelyről járnak ki pihenni az emberek.
amely messze földről idecsalogatja a látogatókat. A pecázásnak azok is örülhetnek, akik nem erre készültek, hiszen pár lejért horgászbotot és csalit egyaránt lehet kapni a horgásztavaknál. A fő attrakció a szivárványos pisztráng: a telepen ebből a halfajtából van a legtöbb, ezt a legkönnyebb kifogni, hiszen az évente 50–60 tonnányi megtermelt pisztrángból – a horgászok legnagyobb örömére – legalább 10 tonna visszakerül a horgásztavakba.
Étterem és panzió a tavak partján
Fotó: Kisréti Zsombor
De nem csak pisztrángok ficánkolnak a panzió mögötti tágas birtok tavaiban: kárász, ponty, amur, csuka, süllő és harcsa is horogra kerül. Ez utóbbi halfajták más erdélyi tenyészetekből kerülnek a vármezei tavakba, hogy szép időben a telepet ellepő horgászok számára megfelelő halválaszték legyen.
A kifogott halat lemérik, és meg lehet vásárolni. Ugyanakkor sokan a helyi panzió és étterem szolgáltatásait is igénybe veszik: legkeresettebb fogásuk a 2009-ben nyílt halászcsárda sült pisztrángja, amellyel ebédidőben a legtöbb asztalon találkozni lehet.
Úgy készültem a halászcsárdába, hogy eszem egy remek halászlevet, ahogyan azt magyar éttermekben szokás elkészíteni. Meglepetésemre azonban halászlé nem szerepelt az étlapon. Helyette volt gulyásleves, parasztcsorba, erdélyi csorba disznóhússal, görög húsgombócleves és görög csirkeleves.
Fotó: Haáz Vince
a halászléhez viszont nagyáruházból kellene beszerezni a pontyot. Méltányolom a vállalkozók üzletpolitikáját a helyi áru kiemelt támogatásáról, ugyanakkor kötve hiszem, hogy az étlapon szereplő disznó- vagy csirkehús környékbeli termelőktől származna.
Nem kekeckedni akarok, csak furcsának tartom, hogy egy halászcsárdaként ismert magyar tulajdonú, kétnyelvű étlappal rendelkező erdélyi étteremben ne lehessen halászlevet enni. Helyette gulyáslevest rendeltem, ami ugyan nem volt egy bográcsgulyás minőségű étel, de az erdélyi éttermekben kapható választék felső kategóriájába tartozott.
Gulyásleves. A levesek közül az egyetlen magyar étel
Fotó: Kisréti Zsombor
Végül főfogásként jutottunk el a halhoz. A sütőben, a roston sült, a kevés szálkát tartalmazó pisztrángfilé és a pisztrángszeletként kínált választékból az olajban ropogósra sült egész hal és a pisztrángszelet mellett döntöttünk.
A helyi horgásztavakból kifogott és otthon megsütött pisztrángokra is igaz ez. A tavakban mesterséges körülmények között nevelt halakra ugyanaz érvényes, mint az állattenyésztés más ágazataira: a hús minősége szorosan összefügg a takarmányozással és a tartástechnológiával. Mivel sokféle pisztrángot megkóstoltam az utóbbi években, állíthatom, hogy a vármezei a legjobbak közé tartozik Erdélyben.
Ez megmutatkozott az étteremben felszolgált sült pisztrángban is: a kívül ropogós és belül szaftos hús a halkedvelő ember számára gasztronómiai élmény. A megfelelően előkészített és pácolt friss halat lehet csak ropogósra kisütni, ami nem esik szét, és amihez a köretként felszolgált hasábburgonya jól talál.
A halászcsárda slágerfogása a ropogósra sült pisztráng
Fotó: Kisréti Zsombor
Jó a vármezei étterem desszertválasztéka is. Az almával, csokival, áfonyával, dióval, mazsolával és fagylalttal töltött palacsinták, a somlói galuska, a vargabéles, illetve a mézes-diós vagy tejes-kakaós örmény sütemény választékából a jellegzetesen erdélyi vargabélest és a magyar nyelvterületen mindenhol elterjedt somlói galuskát kóstoltuk meg.
Számomra a vargabéles vitte a prímet, amelynek túrós-mazsolás tölteléke nagyon jóra sikeredett. Kár, hogy kevés erdélyi étteremben nyúlnak vissza ehhez a hagyományos magyar desszerthez, amely a két világháború között a kolozsvári Szamos-parti Darvas vendéglő messze földön híres kiválósága volt, és innen terjedt el nemcsak Erdélyben, hanem szerte a Kárpát-medencében.
A túróban, mazsolában és tejszínben gazdag vargabéles
Fotó: Kisréti Zsombor
Amit viszont érdemes lenne más halakkal is bővíteni, hiszen ha halásztavaikban jól megfér egymás mellett féltucat halfajta, akkor bizonyára a vendég is örülne egy magyaros pontytepertőnek vagy harcsapaprikásnak. Hogy a halászlevet ki ne felejtsem…
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő gasztronómiai kiadványában, az Erdélyi Gasztróban látott napvilágot november 10-én.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok
2 hozzászólás