Mivel 1968–69-ben megépült a mai futballpálya a Kollégium-kert területének szélén, a régi focipálya helyére egy új, mai szóhasználattal élve multifunkcionális csarnokot terveztek. A városban akkoriban nagyban dübörgött az iparosítás, a gyárak épültek, bővültek, a municípium akkori vezetősége pedig arról döntött, hogy egy olyan épületet hozna létre, ahol a vállalatok termékeit állítanák ki rendszeresen, de emellett sportolásra is alkalmas lehetne.

1975-re el is készült a terem váza: a tartóvasak belülről ma is láthatók, a hetvenes években viszont kívülről is jól látható volt a focipálya és a sétatér, illetve a szintén néhány évvel korábban épült tömbházak között. Az udvarhelyiek tréfásan „csontváz” vagy „halgerinc” névvel illették a félkész építményt, ugyanis nem volt elég pénz a befejezésére.

Helikoptere az új stadionba érkezett, így le- és felszálláskor mindig láthatta a vascsöveket, a visszaemlékezések szerint érdeklődni kezdett, hogy mi az, mi épül ott. Ismereteink szerint 1976-ban adta ki az ukázt Ubornyi Mihálynak, az akkori polgármesternek, hogy a létesítményt foglalják be „állami beruházásba” és szíveskedjenek befejezni, mert nem akarja sokáig így látni.

Udvarhely akkori néptanácselnöke, illetve a város gazdasági életét meghatározó vállalatvezetők így kaptak az alkalmon és a pénzen, s az abban az időben teljesen elfogadott közmunkát is beleszámították a létesítmény megvalósításába. Valahogy tudták az emberek akkor is, hogy azt a néhány pártgyűlést el lehet viselni, ha cserébe olyan sportcsarnoka lesz a városnak, amelyben kézilabdameccset, tornászbemutatót és más dolgokat is lehet majd tartani.

Négy év kellett az építkezéshez, amit maguk a vállalatvezetők és Ubornyi polgármester irányítottak, a munkások a gyárakból kerültek ki, minden vállalat rendszeresen küldte a csoportokat az építkezésre. A nézőtéri székeket az akkor már prosperáló matricagyárban öntötték, az ülések tartóvasait pedig a Tehnoutilajban készítették, a játékteret pedig Szászrégenben gyártott hajópadlóval borították.

Ubornyi Mihály polgármesterségének utolsó évében nemcsak a sportcsarnokot, hanem az új városi strandot is átadták: a ma is működő strandon 1980. július 9-én tartották az átadót, akkor lehetett először csobbanni, míg a sportcsarnok avatóünnepsége szeptember 27-én este fél nyolckor kezdődött. Nem kisebb csapat volt a meghívott erre, mint a Károlyi-házaspár által irányított, alig két hónapja még az olimpián csapatban ezüstöt szerző román tornászválogatott.

1993–94-ben volt az első komolyabb felújítás, a sakkvilágbajnokság egyik fordulójára készülve néhai Hosszú Attila vállalkozó újíttatta fel a csarnokot, a padló színét akkor változtatták zöldről kékre. A második nagy felújítás 2006-ban volt: a tizenöt évvel ezelőtti, 2005. augusztus 23-án bekövetkezett nagy árvíz elöntötte a csarnok játékterét, az azt követő hónapokban kicserélték a teljes padlózatot, illetve a székeket és a tetőzet egy részét is, a csarnok hátsó része (ahol az irodák vannak) szintén átalakult, fűtésrendszere is korszerűsödött. Akkor már ebben a csarnokban játszott a 2003-ban és 2005-ben országos bajnoki címet szerzett teremlabdarúgó-csapat, illetve már bontogatta szárnyait a Székelyudvarhelyi Kézilabda Klub is, amely 2015-ben itt hódította el a Challenge Kupát, illetve az elmúlt években a csarnokban aratja sikereit az udvarhelyi asztalitenisz-csapat is, amely nemzetközi tornákat is szervez-szervezett.

1990. március 5-én a Hobo Blues Band volt az első magyarországi zenekar, amely többezres tömeg előtt lépett fel, de a magyar pop-rockzene nagyjai közül a Bikini, az Edda, a Beatrice, Koncz Zsuzsa, a Republic, a Kispál és a Borz, Somló Tamás, Zorán, Rúzsa Magdi, a 30Y és mások is koncerteztek itt.

Katona Zoltán