Omlós sertésoldalas nagyenyedi módra: a dél-erdélyi városka régi varázsát idézi fel étteremmustránk új állomása

A Régi ház nevű nagyenyedi étterem bejárata •  Fotó: Kisréti Zsombor

A Régi ház nevű nagyenyedi étterem bejárata

Fotó: Kisréti Zsombor

Finom sültek és az egykori Nagyenyed hangulatát felidéző vendéglátóhely fogadja azokat, akik betérnek a dél-erdélyi városka Casa veche (Régi ház) nevű éttermébe, illetve az előtte húzódó sörkertben. A vendégmarasztaló hely időnként borkóstolókkal is csábítja a vendégeket.

2021. május 09., 09:252021. május 09., 09:25

2021. május 09., 12:202021. május 09., 12:20

Nagyenyed a dél-erdélyi turistaútvonalak része, a magyar turisták számára megkerülhetetlen hely. Gazdag történelmi öröksége és látnivalói a pandémia előtt sok turistát vonzott. Az egyévnyi koronavírus-járvány okozta bezártságot és a korlátozásokat elsősorban a vendéglátással foglalkozó vállalkozások szenvedték meg. Több kisvendéglő is bezárt: a hosszú létbizonytalanságot még állami támogatással is nagyon nehéz volt elviselni.

Egy olyan hétvégén jártunk Nagyenyeden, amikor a bezártságot követően azok az éttermek nyithattak, amelyek teraszt működtetnek, hiszen a beltéri részek továbbra is zárva maradtak.

A várost átszelő főutcán, a vártemplom alkotta főtérhez közel betértünk a Casa Veche (Régi ház) nevű étterembe. A lokál a nevét onnan kapta, hogy a tulajdonos az 1989-es rendszerváltás után Nagyenyed egyik régi polgári lakóházát alakította át vendéglővé. A patinás múltú épület szerencsésen túlélte a Ceaușescu-rendszert, hiszen az utca túlsó oldalának jelentős részét ledózerolták, hogy a régi házak helyébe jellegtelen tömbházakat építsenek.

A nagyenyedi étterem a tágas portán létrehozott sörkerttel kiegészülve egy remek kisvárosi vendéglátóhely. A hűvös lugas alatti nyári nagy melegben jól érzi magát az ember, amit tavaly nyáron, júliusban tapasztaltam meg, amikor Balla Géza borkóstolóján vehettem részt. A ménesi borvidék jeles képviselője könnyed és üdítő nyári borait kínálta a zsúfolásig megtelt nyárikert közönségének.

Az étterem cégérében angolul az olvasható, hogy bor- és sörkert, a borról azonban csak a díszletnek kiállított boroshordók regélnek. Az étlapon sokféle sört és röviditalt kínálnak, de bort nem.

Ami bizony Nagyenyeden rossz reklám, hiszen a városka és környéke (elsősorban Csombord) remek borairól híres. A pincérlány szerint időnként tartanak borkostolókat…

Gyerekek kedvence, a hamburger •  Fotó: Kisréti Zsombor Galéria

Gyerekek kedvence, a hamburger

Fotó: Kisréti Zsombor

Visszatérő vendégek

A vasárnapi nyitás tumultusa minden bizonnyal nem csak a konyhai személyzetet lepte meg, hanem az egyetlen pincérlányt is, aki a tucatnyi asztalt elfoglaló vendégsereg között próbált talpon maradni, azaz időben felvenni és kihordani a rendeléseket. Úgy tűnik, az éttermek vezetői lassan rázódnak bele a pandémiát követő világba, pedig mindent ott kell újrakezdeni, ahol bő egy évvel ezelőtt abbamaradt.

A Régi ház ételeit már korábbról ismertem, ezért kötöttünk ki ebben a lokálban, ahol bő negyed órát kellett várnunk, amíg egy asztal felszabadul. Mások is így voltak ezzel: a pandémia utáni lazításban oda megy szívesen vissza az ember, ahol már korábban jó tapasztalatai és kellemes gasztronómiai élményei voltak.

Nagyenyeden három kisvendéglőben jártam eddig, de valamennyi közül toronymagasan vezet a főutcai lokál. És most sem okozott csalódást.

A sült csirkeszárny szintén az étterem egyik mesterfogása •  Fotó: Kisréti Zsombor Galéria

A sült csirkeszárny szintén az étterem egyik mesterfogása

Fotó: Kisréti Zsombor

Nem túl gazdag étlapjáról lerí, hogy olyan ételeket készítenek, amihez értenek. Igazából az ilyen kisvendéglőket szeretem. A Casa Veche tulajdonképpen egy remek pub-food, olyanszerű felhozatallal, amivel a gyorséttermek operálnak, de jóval meghaladja azok színvonalát és választékát.

A gyerekek lehorgonyoztak a cheeseburger mellett, így én is megkóstoltam. Habár ódzkodom a gyorséttermi ételek ízvilágától, el kell ismernem, hogy az enyedi vendéglő sült krumplis burgere egy remekmű. A friss, ropogós zsemlébe jóféle marhahúsból készült húspogácsa került, kiváló izesítéssel.

A sült oldalas mindent visz

Az igazi fogásnak azonban a sült oldalas bizonyult. Az a helyzet, hogy nagyon nehéz jó minőségű sertésoldalast sütni. Ezt saját tapasztalatból tudom, hiszen felemás élményekkel több étteremben is kipróbáltam már. Ahol nem pácolják megfelelően az oldalast, ott egy zsíros sültet kapunk, ami elrettentő végtermék lesz. Annál nincs rosszabb, mint rágós, rosszul átsült és kemény húst majszolni.

A jól fűszerezett és porhanyósra sült disznóoldalas •  Fotó: Kisréti Zsombor Galéria

A jól fűszerezett és porhanyósra sült disznóoldalas

Fotó: Kisréti Zsombor

Ezzel szemben a nagyenyedi sörkert fogása úgy volt elkészítve, hogy simán lehetne tanítani bárhol az országban szakácstanulóknak, hogyan kell pácolni és kisütni egy sertésoldalast.

A recept különben nem bonyolult: a megpárolt oldalast fűszerkrémmel jól átkenve sütik ki, az igazi ízvilágot azonban a hozzáértő pácolás adja. A BBQ szósszal és sült krumplival felszolgált oldalas húsa szétomlott az ember szájában. A vékony és jól átsült burgonyaszirmok remekül kiegészítették a sültet. Hasonlóan ízletes volt a sült csirkeszárny gorgonzólaszósszal.

A Casa veche remek ízű, porhanyós sült húsai mestermunkáról árulkodnak. Aki Nagyenyeden jár, és finom sültet akar enni, annak érdemes belépnie a régi város építészeti stílusát megörökítő Casa Veche (Régi ház) nevű étterembe.

Kisréti Zsombor

Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő gasztronómiai kiadványában, az Erdélyi Gasztróban látott napvilágot május 5-én.
2 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei