A Potaissa szálló és étterem épülete
Fotó: Kisréti Zsombor
A magyar történelem egyik fontos városaként Torda központja elsősorban épített örökségével emlékeztet a letűnt korokra. A szennyezett ipari fellegvárból turistavonzó centrummá átalakuló Kolozs megyei településen a város egyik legjelentősebb vendéglátó egységében, a Potaissa étteremben jártunk.
2021. február 08., 11:532021. február 08., 11:53
Aki ismerte a 30-40 évvel ezelőtti poros, szennyezett Tordát – ahonnan az átutazó ember menekült –, annak a mai kisváros arculata egy turisztikailag barátságos, kellemes külsejű, vendégmarasztaló hely. Gyerekkoromban gyakran jártunk Kolozsvárról az aranyosszéki rokonokhoz. A Tordán átvezető út a cement-, gipsz-, mész- és üveggyáráról elhíresült és agyonszennyezett városka lehangoló arcát mutatta, ahol a háztetőkön vastagon állt a sötétszürke cementréteg. Az egykori szocialista ipar környezetbarát átalakítása túl sok pénzbe került volna, így felszámolták, és ezzel gyökeresen megváltozott nemcsak a levegő minősége, hanem a város kinézete is.
Az utóbbi évtizedben jelentősen felértékelődött a turisztika is, miután európai uniós pályázati pénzekből turistaparadicsommá alakították a város egykori sóbányáját, ahol már a római korban is folyt sókitermelés, azonban jelentősége a Magyar Királyság idején, az 1200-as években értékelődött fel: Torda az erdélyi sókitermelés központjává válik. A turisták előtt megnyitott, vagy megnyitás előtt álló Rudolf-, Mária Terézia-, Szent Anna vagy József-tárna sókitermelése a középkorba nyúlik vissza.
A sóbányához és a Tordától pár kilométerre fekvő Tordai-hasadékhoz érkező turistaözön hatására fellendült a tordai vendéglátás. Tucatnyi kisebb panzió, vagy magán szállásadó rendezkedett be a turisták fogadására, a tavaly berobbant koronavírus-járvány azonban sok kisvállalkozó számításait keresztülhúzta.
Igaz, csökkentették a befogadható vendégek számát. Az éttermek a tavaly tavaszi kényszerbezárást követően, az év többi szakában 30 százalékos kapacitással működhettek. Ahogyan a város legelegánsabb vendéglátóhelye, a Potaissa Szálló és étterem is, amelynek tulajdonosa szintén a tordai sóbányát működtető cég.
Torda belvárosát turistavonzó hellyé alakították át
Fotó: Kisréti Zsombor
A 47 ezres lélekszámú városkában a magyarság részaránya a rendszerváltás óta drasztikusan csökkent. A 2011-es népszámlálás adatai szerint 3900 személy vallotta magát magyarnak, így nem meglepő, hogy az elszórványosodó kisvárosban alig akad olyan étterem, ahol a pincérek szájából magyar szót lehetne hallani, vagy a vendég magyar nyelven is olvashatna étlapot. Az igényes kiszolgálást és a jó minőségű gasztronómia felhozatalt kínáló Potaissa étterem sem kivétel, magyar szempontból azonban pozitívumként értékelhető, hogy a sóbánya által működtetett honlap elvezet az étterem magyar nyelven is olvasható honlapjára. Ahol viszont csupán a bemutatkozás magyar, a menük románul és angol nyelven jelennek meg.
A Potaissa már az 1950-es évek óta a város legfontosabb vendéglátó helyeként vonult be a köztudatba, hírnevét azonban az elmúlt évek során vívta ki, amikor mind a szállót, mint az éttermet átalakították, és a szálló részeként welnessközpont működik fürdővel, szaunákkal, edzőteremmel és egyébb relaxációs szolgáltatásokkal. Mi ezúttal az étterem kínálatát próbáltuk ki.
A nemzetközi konyhát vezető Potaissa étterem túlságosan gazdag étlappal várja vendégeit, ami kételyeket ébreszt az emberben, miként lehet mintegy negyvenféle levest, főételt és desszertet változatlanul jó minőségben felszolgálni.
Tapasztalataink felemásra sikeredtek. A hagyományos erdélyi ételként feltüntetett tízes listából kíváncsiságból a gulyás mellett döntöttem, habár voltak fenntartásaim.
Krumplitokány: magyar gulyás román módra
Fotó: Kisréti Zsombor
Az étterem halválasztéka viszont kárpótolt a sikertelen gulyáskísérletükért. A pisztráng, a lazac és a süllő körül az utóbbit választottam egy fűszerezett, csípős szósszal és körítésként zöldséges rizzsel. A süllőszeletet azért szeretem, mert fehér húsában nincs szálka, kevés zsírt tartalmaz és az íze kiváló. A Potaissa konyhájának felszolgálásában gasztronómiai élménynek számított a citromlével bőségesen megszórt és a pikáns szósszal tálalt halfilé.
Az étterem csúcsdesszertje, a mazsolával töltött sült alma
Fotó: Kisréti Zsombor
Az éttermeinkben szokásos desszertek – palacsinta, fagylalt, fánk és gyümölcssaláta – a tordai választékban kibővült fahéjjal megszórt, és mazsolával töltött sült almával.
A sült alma közkedvelt téli desszert: tölthető dióval, szilvalekvárral, mézzel vagy mazsolával tetszés szerint. A tordai étterem desszertje tízest érdemel, a hal egy-két jeggyel kevesebbet, de az is ízletes volt, a gulyásnak csúfolt krumplis ételt pedig elfelejteném.
Rántott süllő csípős szósszal és bőséges citrommal
Fotó: Kisréti Zsombor
A tordai Potaissa étterem egy elegáns, modern hely a város szívében, amely korszerű gasztronómiára törekszik az ételek elkészítésében és a tálalásban egyaránt. Jobb körültekintéssel ebbe a törekvésébe nyilván be tudná emelni a hagyományos erdélyi konyhát is.
Kisréti Zsombor
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő gasztronómiai kiadványában, az Erdélyi Gasztróban látott napvilágot február 3-án.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!