Még Tomcsa is „elkorcsolyázta” a karját – A korcsolyázás és jégkorongozás kezdetei Udvarhelyen

2020. január 07., 14:13

Bár Székelyudvarhely soha nem számított a székelyföldi téli sportok bölcsőjének, az elmúlt évtizedekben mégis hozzá tudott tenni a különböző jeges sportokhoz. Amatőr szinten mindig is nagyban űzték a téli sportokat az udvarhelyiek, hiszen több mint száz évvel ezelőtt már szabadtéri korcsolyapályája volt a városnak. Összeállításunkban a korcsolyázás és a jégkorong udvarhelyi kezdeteire tekintünk vissza.

Az 1900-as évek eleje óta korcsolyáznak Székelyudvarhelyen (forrás: id. Péter Attila – Életem filmkockái című kötet)

Székelyudvarhely sétatere, a mai városi park 1904-ben létesült – noha az ötlet tizenöt évvel korábbi volt (1890 körül dr. Ráczkövy Samu vetette fel), ez csak akkor valósulhatott meg, miután Szombatfalva területe is a város része lett (1895-ben). Akkor már létezett a Kollégium-kert (ott áll most a városi stadion és az asztalitenisz-terem), a mai sétatér helyét pedig Pipás-kertnek hívták az udvarhelyiek. Az akkori önkormányzat és Szakács Zoltán polgármester 1903-ban döntötték el, hogy a Nagy-Küküllő jobb partján, a Kollégium-kert közelében, a Pipás-kertben lesz a majdani városi sétatér.

Egy éven belül meg is valósult a park, mellette pedig egy 100 méter hosszú és 60 méter széles korcsolyapálya is készült.

Ha mai helyét akarnánk meghatározni, akkor a sétatéri játszótér és a mai minifocipálya egy részére esett, a mai vendéglő elődje is akkor épült, illetve a parkban 1907-ben zenepavilont is építettek – ez felújított állapotban ugyanott áll ma is.

A városban akkorra már annyira ismert volt a korcsolyázás, hogy a század első éveiben létrejött a Korcsolyaegylet (ilyen jellegű egylet Csíkszeredában már 1885-ben létezett), tulajdonképpen ez bonyolította le az építést, amelynek egy része közmunka volt, de katonák is dolgoztak rajta. A pályát fenyőfák vették körül, egy éven belül esténként már ki is világították a korcsolyapályát – előbb ún. „gazolinvilágítás” működött, de néhány év elteltével akkoriban nagyon modern villanyvilágítása lett. Ez azért volt lehetséges, mert 1908-ban már elindult az udvarhelyi villanytelep (ma is áll az épület a róla elnevezett utcában) működése, és az utcákat már ívlámpákkal világították ki, a korcsolyapálya fényét is így oldották meg.

Hokimeccs a hatvanas években a székelyudvarhelyi jégpályán

Nem mellékesen ezekben az években ültette a város akkori főkertésze, a szlovák származású Frecska Sámuel a sétatér fáit (leszármazottai is élnek a városban) – ezek közül néhány még ma is áll az udvarhelyi parkban, és ugyanebben az időben egy teniszpálya is létrejött, ez a mostani játszótér stadion felőli részén volt, közvetlenül a korcsolyapálya mellett.

A korcsolyapályát az említett Hargita Testedző Egylet működtette, volt napijegy és bérlet, a városlakók számára pedig egy kis zászló jelezte a Kossuth Lajos utca sarkán, hogy nyitva van-e a pálya.

Nem volt ugyanis ez egyszerű, a jéghez szükséges vizet a Nagy-Küküllőből egy csövön keresztül szívatták a pályára, de a jég csak akkor volt megfelelő, ha a hőmérséklet is besegített

– ez napjainkig, pontosabban múlt év decemberéig így volt, a jég minősége igen nagyban függött az időjárástól. Ha a Kossuth sarkán a villanyoszlopra kitűzték a kis zászlót, akkor a pálya nyitva volt, ha nem, az azt jelezte, hogy a jég nem elég jó, nem lehet korcsolyázni.

Rendszeresen szerveztek korcsolyaversenyeket is, az akkori sajtó pedig rendszeresen hírt adott a korcsolyapályáról. Ezekből tudhatjuk meg azt is, hogy mennyi volt a belépő, például 1925. december 6-án ez a szöveg jelent meg a Tompa László által szerkesztett hetilap, a Székely Közélet hírei között:

A Hargita Testedző Egylet sétatéri korcsolya pályáján serényen folynak a munkálatok, hogy f. hó 6-án, vasárnap délután 2 órakor, idei szezonját megkezdhesse. Minden igyekezete oda irányul, hogy a télisportot kedvelő közönségének legkényesebb igényét is kielégíthesse, u. m. esti korcsolyázás, villany világitás mellett állandóan fűtött melegedők, ruhatár stb. amit teljes egészében meg is valósit, miután az idén házikezelésben fogja tartani.

Az általános áremelkedések dacára a korcsolya dijakat a legminimálisabb összegben állapította meg, amikor különösen az Egyesület tagjainak nagy kedvezményt nyujt. Egyébként a dijak a következők: tagok és diákok részére idény jegy 100leu, egyszeri korcsolyázás padig 5 leu, nem tagok részére idény jegy 200 leu, egyszeri korcsolyázás 10 leuban állapitatott meg. Esti korcsolyázás hetenként háromszor lesz. Idény jegyeket Kováts István fényképész, egyesületi pénztárnoknál lehet váltani.

A meccseket főleg nappal játszották, amennyiben a jég megfelelő volt

A lapban folyamatosan fellelni a korcsolyapálya híreit, 1927. január 30-án a Székely Közélet a következőket írja:

Korcsolyások öröme. A Hargita Testedző Egylet ez uton értesíti tagjait és közönségét, hogy sétatéri korcsolyapályáján ismét van jég, ahol a nap három szakában lehet korcsolyázni. A jég teljesen ujöntésü és olyan jó, amilyen még az idényben nem volt.

Korcsolyákat vásárolni is lehetett akkoriban, de létezett olyan „műköszörülő műhely” is (Gyarmathy Sándoré), ahol élezni lehetett a fémszerkezeteket.

Akkoriban, a húszas-harmincas években a korcsolyaélet egy kulccsal ráerősítették a téli cipőre, mert még nem jelentek meg a ma is ismert formájú korcsolyacipők.

Van adatunk arról is, hogy bizony balesetek is történtek. 1929 januárjában Székelyudvarhely két közismert személyisége is megsérült a jégen, egyikük a korcsolyapályán.

„Tomcsa Sándor, városunk kedvenc karrikatura-rajzolója és kabaré humoristája egyik karját törte el a sétatéri jégpályán, korcsolyázás közben. Föntjár, de gipszbekölött karral. Koncz Ármin banktisztviselő, mult vasárnap a főtéri sikos járdán megcsúszva elesett és alsó lábszárán szenvedett fájdalmas zuzódást és inrándulást. Az ágyat kell őriznie.”

Az újság ugyanazon oldaláról megtudjuk, hogy a korcsolyapályán olyan személy is volt, aki oktatta is az oda járókat.

„Egy pár barna női bőrkesztyű veszett el a sétatéri jégpályán a mult vasárnap délután. Megtalálója szíveskedjék átadni Kóbori Béla korcsolyatanitó mesternek.”

A sportág neve: „jéghockey”

Ha már volt jég, akkor nem gyorsan, de utat tört magának a jégkorong is. A Székely Közélet hetilap 1934. január 20-ai lapszáma arról tudósít, hogy a korcsolyapályán jégkorongmeccset rendeznek, mindkét csapat csíkszeredai – a szomszéd városban néhány évvel korábban, 1929-ben már elkezdődött a sportág űzése. Ebből az újságcikkből jöhetünk rá, hogy a mai csíkszeredai jégcsarnok névadója, Vákár Lajos is szerepelt az egyik csíki együttesben.

Bemutató jéghockey-mérkőzés.

Vasárnap, folyó hó 21-én délelőtt 11 órai kezdettel, a Hargita Testedző Egylet szenzációs jéghockey-mérkőzést rendez, a sétatéri korcsolyapályán. A mérkőzést az országos viszonylatban is a legjobb együttes, a csíkszeredai CSC. és Vulturul csapatai bonyolítják le. A csapatok a következő játékosokat állítják fel:
CSC.: Sprenz, Biró, Csedő, Vákár, Czáka, Miklós I. Tartalékok: Csiszár, Miklós II., Lőrincz.
Vulturul: Dóczy, Schmidt, Löffler, Győry, Bedő, Schmidt II.
A mérkőzést dr. Balogh János, Románia egyik elismerten legjobb jéghockey-birája fogja vezetni. Ez a mérkőzés propaganda-jelleggel bír és azt a célt szolgálja, hogy városunk közönségének bemutassa a télisportok egyik legszebb és legizgalmasabb játékát, a hockeyt. A csapatok Románia legjobb együttesei közé tartoznak, amelyekből több játékos szerepelt a lengyelországi Krynicában
lebonyolított jéghockey-világbajnokságon. Városunk nagy közönsége érdeklődéssel és szeretettel várja a csikszeredaiak vendégszereplését, akik gyönyörű játékukkal, 45 percen keresztül, a hockey játéknak minden szépségét be fogják mutatni. Hisszük, hogy ez után a bemutató mérkőzés után, városunkban is meg fog honosodni ez az izgalmasan gyönyörű télisport.
A mérkőzést rendező Hargita kéri a közönséget, hogy minél számosabban jelenjék meg. A pályán kényelmes ülő és állóhelyek lesznek, mérsékelt beléptidijakért, azonkívül a korcsolyapavillon egész napon keresztül fűtve,
a közönség rendelkezésére fog állani, melegedőül.

Az Udvarhelyi Küküllő együttese a nyolcvanas évek végén

Az új sportág minden bizonnyal tetszett az udvarhelyieknek, mert a kisvárosnak nem kellett sokat várnia arra, hogy az első udvarhelyi csapat is megalakuljon. Az újság 1934. február 3-ai száma ezt írja:

„Hosszas vívódás után Papp Zakor Endre és Biró Gyula ügyvezető-elnök lelkes munkájának eredményeképpen a napokban megalakult a Hargita jéghockey csapata. A tréningek már megkezdődtek s ebben a hónapban a bemutató mérkőzés is meglesz. A csapat játékosai a Hargita footballcsapatából, tenisz- és télisport-szakosztályaiból kerültek ki. Erre a szép és izgalmas télisportra már most felhívjuk a sportkedvelő közönség figyelmét.”

Pár nappal később már az első csapat névsorát is közölte az újság. A Hargita Segesváron játszotta volna első meccsét az ottani csapattal, de az a mérkőzés a kedvezőtlen időjárás miatt elmaradt, sőt a tervezett udvarhelyi visszavágó is.

A Hargita jéghockeycsapata Bíró Gyula alelnök vezetésével a következő játékosokból áll:
Kapus: Biró András, hátvédek: Balássy Lajos, Vári Zsiga, Binder István,
csatárok: Zakor Endre, Csiky Bandi, Váró György, Orbán János, Siegmund Maxi. Az itteni reváns mérkőzés, ha az időjárás kedvezne még, ugy a jövő hét elején valamelyik nap este lenne megrendezve.

A harmincas években természetesen rendeztek amatőr hokimeccseket az udvarhelyi jégpályán, sokan megszerették a sportágat, majd a második világháborút követően is alakult jégkorongcsapata Udvarhelynek. Létezik egy adatunk arra nézve is, hogy ez az amatőrökből álló együttes 1946 telén „átrándult” Csíkszeredába, hogy az ottani, hozzájuk képest már profiknak számító jégkorongozókkal játsszon egy meccset.

A pontos eredményt megőrizte az emlékezet, a hazaiak 33–0-ra nyertek...

Az udvarhelyi csapatban többek között Kaptza Ignácz, Csifó László, Török Ernő, Gyarmati Sándor, Orbán Kuna, Jászay István, Fejér Sándor és mások léptek pályára, közülük Török Ernő később sokszoros román válogatott lett. Az említett sportemberek nemcsak jégkorongoztak, hanem amatőr labdarúgók, illetve (néhányan közülük) nagypályás kézilabdázók is voltak.

Ezt követően sem ment el az udvarhelyiek kedve a korongtól, mert 1948-ban létrejött az Udvarhelyi Munkás Testedző Egylet (UMTE) jégkorong-szakosztálya, aztán a következő években Május 1 Sportegyesület, majd az akkoriban „divatos” Szpartak lett a neve. Az ötvenes évek végén kapta a Küküllő SE nevet, benevezett az országos bajnokságba, és az 1959–60-as idény végén jutott a legfelsőbb osztályba, néhány évig ott játszott. Török Ernő és Tarcsi András, az udvarhelyi jégkorongozás legismertebb alakjai a hatvanas évek közepétől voltak a csapat edzői, illetve utóbbi edző-játékosa. A Küküllő hokicsapata egészen a kilencvenes évek elejéig létezett, váltakozó sikerekkel.

 

Tarcsi András

A hatvanszoros román válogatott, háromszéki származású Tarcsi András 13 éves korában került Udvarhelyre, hokizni még azt megelőzően Csíkszeredában kezdett. 1962 és 1964 között a Bukaresti Steauában játszott, a második idényében országos bajnok lett – abban az évben a Küküllő kiesett a legfelsőbb osztályból.

Tarcsi hazatért, az együttes visszajutott – ezután egy évet a Dinamóban, egyet pedig Kolozsváron játszott. 1968-ban végleg hazatért, egészen a kilencvenes évekig játszott az Udvarhelyi Küküllőben, később nagyon sokáig gyeplabdaedzőként dolgozott, 2018-ban hunyt el.

Török Ernő

A 75 éves korában, 2004-ben elhunyt 37-szeres román válogatott Török Ernő 1964-ben tért haza Székelyudvarhelyre, akkortól ő volt a Küküllő játékos-edzője, majd edzője a hetvenes évek végéig.

Hazatérése előtt 1956-tól Csíkszeredában játszott, ahol 1957-ben és 1958-ban országos bajnoki címet nyert az ottani csapattal.

Katona Zoltán

(Cikkünkhöz forrásként használtuk Vofkori György Székelyudvarhely – Várostörténet képekben, illetve id. Péter Attila Életem filmkockái című kötetét, valamint a Székely Közélet 1921 és 1944 közötti lapszámait.)

Összeállításunk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő nyolcoldalas sportkiadványában, az Erdélyi Sport legfrissebb számában látott napvilágot január 7-én.
Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat