Közös a felelősség: a jogi eszközökön kívül a közösség szerepe is létfontosságú a bántalmazás visszaszorításában

A hivatalos adatok szerint az idei év első három hónapjában egy kisvárosnyi ember, 13 ezer személy volt családon belüli erőszak áldozata Romániában. 18 elhalálozás történt, az áldozatok közül 12 nő volt. Közel 4200 távoltartási végzést adtak ki, ezeket 967 alkalommal szegték meg. És ez még csak a hivatalos statisztika, azok az esetek, amelyek hatósági nyilvántartásba kerültek.

Csép Éva Andrea parlamenti képviselő, aki mélyen beleásta magát a családon belüli erőszak kérdéskörébe és számos törvénymódosítást kezdeményezett az áldozatok védelme érdekében, leszögezte: a társadalom és a közösség szintjén zéró toleranciának kell lennie az agresszióval szemben. Szerinte fontos, hogy egyénenként és közösségként is kiálljunk az áldozatok mellett, tegyük szóvá a szóbeli agressziót is, semmilyen módon ne nézzük el a bántalmazást.

Családon belüli erőszaknak minősül az a bántalmazás, ami az egy háztartásban élők között történik, függetlenül attól, hogy az illetők házasok vagy élettársi kapcsolatban élnek. Csép Éva Andrea rámutatott:

a törvények szintjén az elmúlt években több változás is történt a családon belüli erőszak visszaszorítása érdekében.

Ilyen előrelépés a sürgősségi távoltartási végzés bevezetése, amely azonnali védelmet nyújt az áldozatnak. „Ha értesíted a hatóságokat, kiszáll a rendőrség, be tud menni a saját otthonodba, és el tudja onnan távolítani az agresszort, ha erre szükség van” – magyarázta.

A képviselő azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy 2020 óta kötelező jogi segítséget – vagyis hivatalból kirendelt ügyvédet – kell biztosítani a távoltartási rendeletet kérő személynek, ha ezt igényli. Az elektronikus nyomkövető karkötők bevezetése is fontos előrelépés lesz, ezeket a távoltartási végzés betartása érdekében fogják alkalmazni.

Országszerte 95 000 ilyen eszközre lenne szükség, idén 1000 beszerzésére van lehetőség.

A karkötőt az agresszornak és a bántalmazottnak is hordania kell, előbbinek kötelezően látható helyen. Az eszköz automatikusan jelez a rendőrségnek, ha a bántalmazó nem tartja be a kiszabott távolságot, illetve ez bizonyítékként is használható, a végzés megszegése ugyanis egy hónaptól egy évig terjedő börtönbüntetéssel jár. Csép Éva Andrea elmondta, bíznak benne, hogy ezek az intézkedések elrettentő hatással bírnak majd az agresszorok számára.

A hatóságok és törvényhozók számára az is lényeges, hogy az emberek tisztában legyenek azzal, mit kell tenniük, ha elszenvedői vagy tanúi egy bántalmazásnak. Létezik egyrészt egy országos, a nap 24 órájában (ingyenesen) hívható zöldszám: 0800500333.

Ezt a számot egyébként kötelezően fel kell tüntetni a sajtóban, illetve az audiovizuális médiában, ha a téma a családon belüli erőszakot érinti. Az ügyeletes munkatársak – akik között magyarul beszélő személy is van – jogi és lelki tanácsadást tudnak nyújtani, illetve a gyermekjogvédelmi szolgálatot is kapcsolják, ha erre szükség van.

Ehhez bizonyosan hozzájárul a pandémia, a bezártság is, ugyanakkor azt is jelentheti, hogy megnőtt a bizalom: a bántalmazottak ismerik a zöldszámot, tudják, hogy kérhetnek távoltartási végzést és fel is jelenthetik az agresszorokat” – magyarázta a képviselő.

Ezeken kívül mindegyik megyében működnek védett házak, ahol az áldozatok biztonságban érezhetik magukat. Ezekben az elmúlt fél évben mintegy 4000 személynek segítettek jogi és lelki tanácsadással, illetve 500 bántalmazott személyt szállásoltak el. Csép Éva Andrea arról is beszélt, jelenleg arra keresik a megoldást, hogy hatékonyabb legyen a prevenció, a bántalmazásokat eredményesen tudják megakadályozni. Büntetőjogászokkal igyekeznek kidolgozni olyan megoldásokat, amelyek elrettentően hatnak az agresszorokra.

Hargita megyében három éve nyílt meg a hat személy befogadására alkalmas védett ház, ahol menedékre lelhetnek a családon belüli erőszak áldozatai, nők és gyermekek egyaránt. Mint a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság családon belüli erőszakkal foglalkozó ügyek részlegének osztályvezetője, György Enikő elmondta:

azoknak tudnak segítséget nyújtani, akiket a polgármesteri hivatalok szociális munkása hozzájuk irányít.

A szociális munkásnak kell ugyanis összeállítania az iratokat, amelyekkel be tudják fogadni a nehéz helyzetbe került, bántalmazott nőket és gyermekeiket. „A Hargita megyei polgármesteri hivatalok nagyon nyitottak a lehetőségre. Többször találkoztunk az érintett szakemberekkel, és tájékoztattuk őket a lehetőségekről, a lépésekről – mindig segítőkészek voltak. Ez nagyon fontos, hiszen ők ismerik legjobban a közösségekben élő családokat, a nehézségeiket. A hivatalok szociális munkásai tudják javasolni az érintetteknek, hogy lépjenek ki a bántalmazó kapcsolatból és vegyék igénybe a védett ház által nyújtott szolgáltatásokat” – magyarázta György Enikő.

A védett házba került személyeknek pszichológus segít feldolgozni a történteket,

de abban is támogatják az érintetteket, hogy a gyermekeknek óvodát, iskolát találjanak, illetve maguk számára munkahelyet. A bentlakók értékjegyeket kapnak, amelyekre élelmiszert is vásárolhatnak, és maguk készítik el a közös konyhában az ebédjüket. A védett házban egy évig maradhatnak az érintettek, de bizonyos esetekben arra is van lehetőség, hogy meghosszabbítsák ezt a periódust.

Ami az elmúlt évek tapasztalatait illeti, azok rendkívül sokfélék. Mint György Enikő elmondta: vannak, akik már a házirend elolvasásakor meghátrálnak, hiszen az előírja, hogy a bántalmazóval teljesen meg kell szakítani a kapcsolatot – az érintett nőnek és a gyermekeknek is.

Más azért adta fel, mert megrémült attól, hogy munkába kell állnia és egyedül kell eltartania magát. Olyan is van, aki menet közben költözik ki a védett házból, és visszatér ahhoz, akitől korábban elmenekült. De természetesen vannak olyanok is, akiknek sikerül megszakítaniuk a kapcsolatot a bántalmazóval, munkát vállalnak, és egyedül is képesek eltartani magukat, illetve gyermekeiket.

György Enikő szerint nagyon fontos lenne, hogy minél több, bántalmazó kapcsolatban élő, saját és gyermekei életét féltő nő segítséget kérjen,

kilépjen a veszélyt jelentő kapcsolatból, házasságból, és hozzájuk fordulva elinduljon a gyógyulás, a változás útján. „Ha kikerülnek a bántalmazó bűvköréből, teljesen más szemüvegen keresztül látják majd a világot. Megértik, hogy van más út is, van, akitől segítséget kérni, van, aki önzetlenül akar segíteni, van, ahova ők és gyermekeik beköltözhetnek, van, ahol védve vannak” – hangsúlyozta.

A bántalmazó kapcsolatban, házasságban élők egy részét ugyanakkor az is megijeszti, hogy nem tudják, mi fog történni egy rendőrségi feljelentés, kivizsgálás során, ezért nem jelentik a bántalmazást. Kiss Kató székelyudvarhelyi ügyésztől érdeklődtünk arról, mi történik, miután egy bántalmazott személy tárcsázza a segélyhívó számot.

Mint megtudtuk, a rendőrségi helyszínelést követően két szálon futhat az ügy. Ha a rendőrök úgy látják, a probléma valós, az áldozatok félnek, esetleg a lakásban dulakodás nyomai vannak, vagy ütésnyomok látszanak valakin, akkor elrendelhetik az azonnali, sürgősségi távoltartást. Ez azt jelenti, hogy a bántalmazónak el kell hagynia a lakást, és nem térhet vissza első körben öt napig. Ilyenkor egyébként írásban is rögzítik a történéseket és a pontos körülményeket.

Itt nagy a rugalmasság, mert minél hamarabb meg akarunk oldani minden ilyen kérést” – magyarázta a szakember. Az ügyészségnek ilyenkor alaposabban meg kell vizsgálnia, hogy indokolt-e vagy sem megerősíteni, illetve meghosszabbítani a távoltartást.

Ha az ügyészség megerősíti az öt napig érvényes rendelkezést, akkor 72 órán belül a bíróságra kerül az ügy, ahol a hosszabb, akár féléves távoltartást elrendelhetik. Ebben a fázisban már tanúkat is beidéznek, és mindkét felet meghallgatják.

Ilyenkor az áldozat mondhatja azt, hogy lemond minderről és nem igényli a távoltartás meghosszabbítását.

„A koronavírus-járvány ideje alatt például megnőtt a távoltartási kérések száma, de a sürgősségi intézkedés után jellemzően az esetek 30 százalékát lezárták” – mutatott rá Kiss Kató. Miután a bíróság kimondja a hosszan tartó távoltartást, az agresszor kérheti ennek megszüntetését arra hivatkozva, hogy kibékültek a bántalmazottal. Ilyenkor behívják az áldozatot is, és a bíróság meggyőződik arról, hogy ő is biztosan ezt akarja, és mondjuk nem zsarolásról van szó.

Kiss Kató arról is beszélt, hogy nagy odafigyeléssel és felelősséggel viszonyulnak a távoltartási rendelet megerősítéséhez. Hiszen a családon belüli erőszak általában négy fal között zajlik, és nagyon sok mindenre oda kell figyelni, hogy ne történjen visszaélés egyik házastárs részéről sem. Az is megengedhetetlen például, ha a bejelentést tevő személy fegyverként akarja használni a távoltartást, mondjuk válás vagy vagyonelosztás esetén.

A polgárjogi eljárás mellett büntetőjogi eljárás is indul, ha súlyos testi sérülésre utaló jelek, nyomok vannak. Ez történhet az áldozat feljelentése nyomán, de hivatalból is, például ha egy rokon vagy barát jelenti az esetet – ilyenkor az áldozat együttműködése nélkül is megtörténhet a vádemelés. Mert például készült egy felvétel, ahol egyértelműen látszik a bántalmazás.

– hangsúlyozta a szakember. Az ügyésznő azt is elmondta, neki volt olyan esete, amikor a büntetőjogi eljárás elindítása, a vádemelés a hozzátartozók által szolgáltatott bizonyítékok alapján történt meg.

A büntető törvénykönyv határozza meg, hogy adott esetekben milyen büntetéseket lehet kiróni, de ezek akár nőhetnek is, ha a súlyos bántalmazás családon belül történt. „Helyzet- és esetfüggő a büntetések kiszabása. Legtöbbször a törvény azt mondja ki, hogy egy nyomot hagyó ütés esetében a kiróható büntetés 8 hónaptól 6 év és három hónapig terjedő szabadságvesztés. Számít az, hogy a vádlott beismeri-e a tettét és mutat-e megbánást, együttműködik-e az ügyészséggel.

Hiszen lehet, hogy valaki szándékosan akarta kioltani a másik életét, de az is előfordulhat, hogy meglökte, és a másik úgy esett el, hogy eltörte a kezét vagy súlyosabban megsérült. Számít az is, hogy kiről beszélünk: a vádlott életkora, hogy van-e munkahelye, iszákos-e vagy sem, milyen végzettsége van, mennyire lehet reintegrálni. Ha pedig három évnél kisebb a büntetés, akkor felfüggesztett börtönbüntetésre módosulhat” – részletezte az ügyész.

A szakember arról is beszélt, a büntetés mellé el lehet rendelni azt is, hogy a tettes köteles pszichológiai vizsgálaton részt venni, terápiára járni, a pszichológusnak pedig jelentéseket kell küldenie róla, követnie kell, hogyan fejlődik, hogyan alkalmazkodik.

A jogi háttér szépen megvan, de sok függ attól, hogy mi, emberek hogyan végezzük a munkánkat. Az agresszor, aki eljár pszichológushoz, miről számol be, mit vall be, előjön-e a valódi énje. A pszichológusnak hány ilyen esete van, mennyire tudja követni az összeset. Összetett kérdéskör ez is” – hangsúlyozta.

Kiss Kató szerint nagyon fontos lenne, hogy mihamarabb legyen anyagi keret arra, hogy az agresszorokat jeladó nyomkövető karperec viselésére kötelezzék, hiszen akkor mindenkit figyelemmel lehetne követni, és ez sokat segítene az áldozatoknak, a családoknak, és talán kicsit elrettentené a bántalmazókat is.

Miután körbejártuk, hogy a törvény milyen eszközökkel véd az esetleges bántalmazástól, és milyen lehetőségeket kínál, ha valaki segítséget kér, kíváncsiak voltunk arra is, hogy miként lehet, egyáltalán fel lehet-e készülni arra, hogy bárki találkozhat agresszorral és válhat bántalmazás áldozatává.

Jó lenne olyan kapaszkodókat találni, ami adott esetben segít a jó döntés meghozatalában.

Simó Irma, a csíkszeredai Áradat Egyesület szakmai vezetője, klinikai pszichológus, mentálhigiénés szakember és művészetterapeuta szerint vannak bizonyos jelek, amelyek bántalmazó személyiségre utalhatnak. Ilyen például, ha valakivel nem lehet megbeszélni dolgokat, nem kér bocsánatot, nem érti, hogy megbántott, nincs benne empátia. Sablonokban, merev dolgokban gondolkozik az illető, nem érti, hogy szavaival, tetteivel rettegést válthat ki.

De figyelmeztető jel az is, ha valaki gyakrabban robban, dühkitörései vannak, nem tudja kontrollálni az érzelmeit. Ha birtokolt tárgyként tartja számon családtagjait, ha kiporciózza a pénzt nekik, megjegyzéseket tesz arra, hogy miként vannak felöltözve, ha mindent kontroll alatt akar tartani. Az ilyen emberek általában másokat okolnak mindenért, mindig a polgármester, a szomszéd, az egyház, a feleség, a gyerekek a hibásak mindenért. Ők nem vállalnak felelősséget érzelmeikért, tetteikért.

Meg kell húzni a határokat, mert másképp ez mélyül. Ha nincs következménye a tetteinek, ha mindig megbocsátunk, ha mindig bármit megtehet, akkor eldurvulhat a viselkedése. Tenni kell valamit, például elvonulni a másik szobába, elmenni a nagyszülőkhöz, szembesíteni azzal, hogy tetteinek következménye van. Ha elfogadjuk, hogy ő ilyen, ha a tetteinek nincs következménye, akkor nem lesz gyógyulás” – magyarázta a szakember.

A téma kapcsán mindenképpen beszélni kell arról is, hogy mi vezet az agresszív magatartáshoz, és lehet-e ezt hatékonyan kezelni, gyógyítani. Simó Irma arról beszélt, hogy az agresszió lehet egyrészt pszichés betegség következménye, de agresszív lehet az a személyiségzavarral küzdő személy is, akinél hivatalosan nem diagnosztizáltak semmilyen kórt, és nem áll kezelés alatt.

Erőszakos lehet az a felnőtt is, aki gyermekkorában nem tanulta meg az érzelmeit kifejezni, vagy aki alkohollal kezeli az indulatait, akinek nem fejlődött ki az érzelmi intelligenciája. Előfordulhat ugyanakkor, hogy valaki nagyon kreatív, de nem megfelelő szakterületen, munkahelyen van, így az alkotói energiáit nem tudja kifejezni, kibontakoztatni.

Ilyenkor önértékelési gondjai vannak, frusztrált, kisebbségi komplexusa van.

„Nincs egy sablon, ami szerint osztályozni lehet az agresszív magatartásformát. Vannak, akik felismerik, hogy segítségre szorulnak, hogy nincs rendben az, hogy mindenki felett kontrollt akarnak gyakorolni – ők eljönnek segítséget kérni. Van, aki fel tudja tárni a gyermekkori traumáit, tudatosan tudja kezelni ezt. De olyan is van, akinek nincs önreflexiója, betegségtudta, érzelmi vakságban él. Ez utóbbi nem igazán tud meggyógyulni” – mutatott rá a szakember.

Simó Irma hangsúlyozta: a bántalmazásra hajlamos embernek bátorsággal, szeretettel kell szembenéznie a gyermekkorával, az otthonról hozott mintákkal. Aki mély haragot és fájdalmat érez azok iránt, akik bántalmazták, annak fel kell ezt tárnia, el kell fogadnia, másképp kifelé robban, másokat, a családtagjait bántalmazza.

A szakember szerint fel kell tennünk azt kérdést, hogy mit akarunk átadni gyermekeinknek, szeretteinknek. Ha bántalmazó a magatartásunk, akkor meg tudjuk-e szelídíteni saját gyermekkori traumáinkat és ki tudunk-e lépni a mintákból, felelősséget tudunk-e vállalni tetteinkért, szavainkért vagy sem.

A mélyen vallásosoknak is el szoktuk mondani, hogy Isten soha nem akarja, hogy rettegésben, bántalmazások közepette éljenek az emberek. Ha a szeretetkapcsolat össze van kötve a rettegéssel, akkor a gyermek ezt a mintát viszi tovább. Ha az anya kiáll magáért és a gyermekeiért, akkor a gyermek ezt kapja példaként” – magyarázta.

A szakember azt is hangsúlyozta, hogy bántalmazás esetén a felelősség nem marad a családon belül, kilép annak hatásköréből. Szomszédként, barátként, kollégaként is felelősek vagyunk. „Ha látjuk, hogy valaki szenved, kívülről kell mentőövet nyújtani neki, hiszen felelősek vagyunk egymásért. Gyermekeinket is meg kell tanítani kiállni magukért és másokért.

Fontos, hogy hagyjuk abba a hibáztatást, közösségileg segítsünk egymásnak, bánjunk szépen egymással. Általános javaslat, hogy szeretettel, türelemmel viszonyuljunk egymáshoz” – összegezte a pszichológus.