Kinek jó a kétszeri uborkaszezon?

Ha Bágyi Évával Székelyudvarhelyen a gömbölyű, színes és gyönyörű, saját termelésű zöldségekkel teli asztalánál találkoztunk volna a nagypiacon, akkor is hamar összebarátkoztunk volna. Mindketten szeretünk beszélgetni, tapasztalatokat, recepteket megosztani, belekóstolni a másik készítményeiben. Éva a klasszikus befőzést műveli, nekem jó esetben gyorsfagyasztásra, ha marad időm.

Ami közös, hogy mindketten igyekszünk egészséges ételt kínálni szeretteinknek. A különbség, hogy a Bágyi család meg is termeli, és sokaknak szerez előbb a látvánnyal majd az ízélménnyel örömet.

A sárga, rózsaszín vagy piros paradicsomért sorba is állnak a vásárlók, és néhány éve még hitetlenkedtek, hogy a fényes, húsos paprikafajták, a valahai ízű, szinte magmentes padlizsánt maguk termelik a nagygalambfalvi háztájiban.

Sok év telt el diákkorunk óta, és hogy újra találkoztunk, az az almapaprikának, valamint az Éva férjének, Gyuszinak köszönhető. Csak olyankor indulok piacra, ha ráérek beszélgetni a termelőkkel, hogy megtárgyalhassuk, honnan érkeztek, társalogjunk az idény kérdéseiről, a kerti veteményekről.

Noha már korábban is rácsodálkoztam a Bágyi Gyula által kínált zöldségekre, főleg a kaliforniai sárgapaprikára és gyermekkorom bő szoknyájú, délről érkezett kofáitól vásároltra emlékeztető, valahai ízű padlizsán városombéli jelenvalóságára, a Galambfalván termelt almapaprika látványa emlékidézésre indított, amit meg is osztottam Gyuszival. Korábban csak külföldi piacokon tudtam beszerezni kedvenc savanyúságnak-valómat. Szó szót hozott, és kiderült: felesége két évig osztálytársam volt. Kíváncsi voltam, miként alakult életük, és arra is, hol termelik azt a sok, ránézésre is kívánatos zöldséget.

Első, a Kőházkert nevű termőhelyükön tett látogatásomkor kiderült: Éva mezőgazdasági szakközépiskolát végzett Csombordon. Hogy a paradicsomtermesztésből írta a diplomamunkáját.

Nem csoda hát, rengeteg munka és tudás eredménye, hogy példás sorokban, dús fürtökön piroslik, sárgállik szabadföldön vagy fóliasátrakban a lédús növény, Éva „paradicsom-birodalma”.

Történetéhez hozzátartozik, hogy pedagógus szüleinek alig volt kertje. Soha nem volt rákényszerítve, hogy kapáljon, gyomláljon. Gyuszi szakmája szerint asztalos: harminc évig bútorgyárban dolgozott. Családjában mezőgazdasággal foglalkoztak. ’90 után Éva szülei adtak egy darabocska földet, hogy termeljenek: egy-egy ágyás murok, petrezselyem, hagyma, karalábé – egy árnyi földön. Aztán jónak látták megművelni azt, amin a szülők kukoricát termesztettek, majd béreltek is területeket. Kezdetben annyi eladható termett, amit kosárban, tasakban, vonaton vittek a piacra. Ma „kisparadicsom” látványa fogadja az érkezőt, a sógorék családjáéval szomszédos a szépséges zöldséges.

Amit majd’ tíz éve megéltem ott, azonos volt a minap fotós kollégám számára is. Pedig nehéz a 2020-as zöldségszezon. A vírusjárvány, a piacozás kezdeti bizonytalanságai sok fejtörést okoztak: nyakukon, azaz parcelláikon marad-e a sok palánta? – emlékezett vissza Éva. Épp annak szezonjára nyílt meg újra a lehetőség – szusszantak fel.

Csodálatosnak érzi azt is, hogy míg máskor idősebbek vásároltak palántákat, idén a fiataloknak, kisgyermekes családoknak támadt ültetési kedve.

Hozzájárulhatott ehhez az otthonlét, a karanténidőszak tapasztalata: mi lesz, ha megismétlődik a kijárási tilalom, nem lesz árukínálat? Sőt az is, hogy ha már otthon vannak, elfoglalkozva a veteményessel, egészséges, saját termesztésű zöldséget fogyaszthatnak a gyermekek. Vissza is járnak a piacra, hogy elújságolják: terem a korai- vagy a koktélparadicsom!

A Bágyi család kertje, saját bevallásuk szerint szebb szokott lenni, de a szabadföldi haszonnövények megérezték a hideg májust. Szinte minden reggel hóharmat volt – merengett el Gyuszi. A padlizsán és a paprikafélék virágai nem úgy kötöttek, ahogy szoktak. A máskor vállig érő tövek most alacsonyak, az alsó kocsányok jelzik: ott volt a virág. Gondolatban, a szikkasztó nyárban biztattuk őket. És lám, pár nap elteltével meg is kóstolhattuk az első fényes, lila héjú valódi tojásgyümölcsöket.

Későn emberelte meg magát a hegyes sárga, a tölteni való paprika, de már mutatja fürtjeit. A csípősek se maradnak le tőlük. A pritamin-típusú, általunk gogosként ismert töveken már piroslik a termés. Fontos, hogy a csepegtetés módszerével juttatják a vizet igen takarékosan és hatékonyan a tövekhez. A vizet az öntözéshez és a zöldségeknek a piacra történő előkészítéséhez a saját csőkútból nyerik motorpumpával. Szakszerűen megtervezett öntözőrendszeren jut el a növényekhez. Ennek fiuk, Zsolt a mestere. Mezőgazdasági szakemberré képezte magát. Hasonló érdeklődésű párjával, Ibolyával maguk is termelnek – kedvencük a krumpli és sikernövényük a sütőtök.

Az uborkaültetvény a Gyuszi privilégiuma. Hogyan lesz két uborkaszezon? Elárulták a dobozokban sorakozó palánták: mire leérik a savanyúságnak való, megnőnek a hordósnak szánt kései fajták. Szépen kelt az őszi spenót, elvetették a kétféle retket is.

A termelő első fizetése a látvány – vallja Gyuszi. A kert mindig szép: tavasszal a palánta, később a buja zöld növénytenger, aztán a termőre fordulás. Noha az időjárás nem olyan, mint régebb, kert legfőbb gondviselője mindenkor a Jóisten. Idén a paradicsom és uborka mellett a gyökérzöldégek, a paszuly, a karfiol mutatták meg. És még hátra van a szeptember!