Kifizetődő ingyenmunka: élményekkel teli tapasztalatszerzés az önkéntesség, de a társadalom számára is rendkívül hasznos

Bede Laura 2019. október 07., 14:12

Életre szóló élményt és tapasztalatot jelenthet az önkéntes munka azoknak, akik bevállalják, hogy otthonuktól távol, kontinenseket átutazva, legfeljebb természetfilmekből ismert országokban végeznek önkéntes munkát. Ahhoz azonban, hogy az önkéntességet lelki megerősítésként, készség- és képességfejlesztő tevékenységként, hosszú távú befektetésként éljük meg, nem kell messzire utazni, hiszen itthon is bőven van tennivaló ezen a téren. A lapunknak nyilatkozó önkéntesek egyetértenek abban, hogy ez nem csupán ingyenes munkavégzés, hanem életforma, amely egyértelműen kifizetődő, igaz, nem anyagi, hanem annál sokkal fontosabb értelemben.

Az önkéntesek értéket teremtenek, hiszen ezek mind olyan munkák, amelyekért egyébként fizetni kellene Fotó: Haáz Vince

A rászorulóknak, betegeknek, időseknek segítő vagy valamilyen közösségi jellegű rendezvény szervezésében, lebonyolításában részt vevő önkéntesek értéket teremtenek, hiszen ezek mind olyan munkák, amelyekért egyébként fizetni kellene – hangsúlyozza az önkéntesség kapcsán Dániel Botond. A szociológus szerint ezen tevékenységek eredménye viszonylag gyorsan megmutatkozik, és a köztudatban is az él, hogy az önkéntesek rengeteg munkát végeznek, ami a közösség számára hasznos.

Az ilyen jellegű munka ugyanakkor az önkénteseknek is előnyös, hiszen egyrészt általános jó érzéssel tölti el őket az önzetlen segítségnyújtás, lelki megerősítést ad számukra, hogy segíthetnek, másrészt sokuknak készség- és képességfejlesztő, tapasztalatszerzési lehetőség is.

Az önkéntes oldaláról nézve van egy belső érzelmi motiváció és elégtétel. Főként a fiatalok esetében nagyon jó lehetőség a tapasztalatszerzésre, tanulásra”

– fogalmazott a szakember.

Dániel Botond arról a kutatásról is beszámolt, amelyet nemrég végeztek középiskolások körében a Gyergyói-medence négy településének – Gyergyószentmiklós, Maroshévíz, Gyergyóalfalu és Gyergyóditró – hat tanintézetében. Az előzetes eredmények szerint azok a fiatalok, akik önkénteskednek, úgy vélik, hogy az ifjúságnak nagyobb hatása van a közösség életére, továbbá elégedettek a település ifjúsági tevékenységeivel, jobban érdekli őket a helyi közösség élete, és hosszú távon is szívesebben laknának itthon, illetve nagyobb eséllyel tervezik itthon a jövőjüket.

Közel félezer önkéntest foglalkoztatnak

Minden bizonnyal többnyire az említett pozitív hatásoknak köszönhető, hogy

az ország egyik legnagyobb önkénteshálózatát működtető Gyulafehérvári Caritas ma már közel félezer önkéntest foglalkoztat.

A szeretetszolgálat munkáját már a kezdetektől fogva, 1990 óta segítik az önkéntesek, a szervezet vezetői pedig hamar felismerték, hogy az önkéntesek fontos erőforrást jelentenek. Az intézményi háttér és a tevékenységek bővülésével egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy nem elégséges már a munkájuk hátteréül szolgáló informális háló, és szükségszerűvé vált egy sajátosan az önkéntesekre, az önkéntes munkára irányuló gondolkodás és építkezés elkezdése.

Ennek nyomán 2007-ben megszületett a szervezet hosszú távú önkéntesstratégiája, melynek révén 2008-ban alkalmaztak két főállású önkénteskoordinátort, 2010-ben pedig további hat személy alkalmazására nyílt lehetőség. Jelenleg öt regionális és egy egyházmegyei koordinátor dolgozik a programban, önkéntesközpontok pedig Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában, Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Petrozsényben, illetve ezek környékén működnek. A koordinátorok összehangolják a helyi önkéntesek munkáját, képezik, felkészítik őket, megszervezik a különböző programokat, valamint figyelemmel kísérik tevékenységüket. Ily módon törekszik a szervezet intézményes kereteket és szakmai hátteret biztosítani az önkéntesek munkájához.

A Caritas programjaiban jelenleg 450 aktív önkéntes dolgozik: egy részük folyamatosan vállal munkát, mások alkalmi segítségnyújtásra, például rendezvényszervezésre szólíthatók meg – mondta el megkeresésünkre Kocsis András, az önkéntesprogram vezetője. Bárki jelentkezhet hozzájuk önkéntesnek, aki betöltötte a tizenhat évet, igyekeznek minden érdeklődőnek felkészültsége és igényei szerint helyet és feladatot találni. Emellett arra is van példa, amikor úgy hirdetnek meg egy-egy önkéntespozíciót, hogy például kifejezetten gyógypedagógust vagy gépkocsivezetőt keresnek.

Tehát van általános és célzott toborzás. De az az igazság, hogy a legtöbb régióban nem igazán kell toboroznunk, mert egymást hívják az önkéntesek. Van olyan régió, ahol 80–100 önkéntesünk is van”

– részletezte a programvezető.

Kocsis András kifejtette, leggyakrabban rendezvényszervezéshez – a szervezet jótékonysági akciói, táborok, konferenciák alkalmából – kérnek segítséget, ehhez alkalmi önkéntesekre van szükség viszonylag nagy számban. Ezenkívül vannak, akik öregotthonokba, nappali foglalkoztatóközpontokba járnak, kórházban fekvő vagy állami gondozásban élő gyerekekkel foglalkoznak, korrepetálást tartanak, segítenek a bevásárlásban, néhányan pedig az adminisztrációban tevékenykednek. A Gyulafehérvári Caritas önkéntesei összesen több mint 4500 ellátottal, beteg vagy szegény sorsú gyerekkel, saját otthonukban vagy öregotthonban élő idős, beteg emberrel, sérültekkel, rászorulókkal foglalkoznak.

Kocsis András hangsúlyozta, a Caritas tevékenységeinek elvégzése önkéntesek nélkül nem lenne megoldható, és nem is cél. „Szervezetünk képéhez hozzátartozik az, hogy önkéntes alapon is működünk, sokakat bevonunk, és a szeretetszolgálatot önkénteseken keresztül is próbáljuk megvalósítani. Az önkéntesek kiegészítik az alkalmazottak munkáját, és fordítva” – szögezte le a Caritas munkatársa.

Pótolhatatlan társadalmi haszna van az önkéntességnek, de az önzetlen segítségnyújtás által maga az önkéntes is gazdagodik Fotó: 123RF

Nemzetközi önkéntesprogrammal Ázsiában

Vannak, akik kontinenseket utaznak át, hogy segíthessenek a rászorulóknak, közben pedig a miénktől teljes mértékben eltérő távoli kultúrákkal is megismerkednek, életre szóló élményre téve így szert. A székelyudvarhelyi Lázár Beáta, aki jelenleg marketing szakos mesteris hallgató Kolozsváron, az AIESEC Global Volunteer elnevezésű szervezet által utazott idén nyáron Nepálba, az Educate Nepal programban. A lehetőségre barátnője, Gál-Joó Melánia hívta fel figyelmét, és mivel a szervezet által ajánlott időpont mindkettőjüknek megfelelt, jelentkeztek. Az AIESEC (Association Internationale des Etudiants en Sciences Economiques et Commerciales) nemzetközi csereprogramokat kínál 18–30 éves fiataloknak önkéntesség vagy szakmai gyakorlat céljával.

Amikor Beáta és Melánia május elején jelentkezett a programra, bele sem gondoltak, mennyi felkészülést igényel egy ekkora utazás.

A megfelelő oltások beadatása, a vízum, az útlevél, a helyi körülményekhez szükséges gyógyszerek, a felszerelés, illetve a helyi hagyományokat tisztelő ruházat beszerzése mind-mind hosszas előkészületet igényelt. Négy napig utaztak, míg szülővárosukból, Székelyudvarhelyről megérkeztek Katmanduba, Nepál fővárosába. Bécsből indult a repülőgépük, oda busszal utaztak 16 órát. Nincs közvetlen járat Európából Nepálba, ezért Dubajban szálltak át, ahol szintén volt egy 19 órás várakozási idő. Ezalatt Dubajt is sikerült megnézniük, így Ázsia legfejlettebb térségéből a legszegényebbe utaztak.

A hathetes önkéntességi lehetőség augusztus 1-je és szeptember 13-a között volt meghirdetve, az utazással együtt ugyanakkor hét hetet ölelt fel a távollétük. Katmanduban egy privát tanintézetben oktattak általános iskolás diákokat – Nepálban egyébként a legtöbb iskola magántulajdonban van.

Beáta angolt tanított 3., 4. és 5. osztályos diákoknak, barátnője pedig matematikát és fizikát a 6., 7. és 8. osztályosoknak. Naponta 3–4 órájuk volt, viszont hat napot tanítottak, mivel Nepálban csak a szombat szabadnap.

„Felmerült bennünk a kérdés, hogy miért járnak nyáron is iskolába. Nyári szünidejük egyáltalán nincs, a vakációkat csak vallási ünnepekhez, fesztiválokhoz kötik, így szeptember-októberben van egy 50 napos szünidejük, illetve két hét újévkor” – mutatott rá Lázár Beáta.

Az iskola személyzete, a szakácsok, takarítók, őrök, az asszisztensnő családjukkal közösen a tanintézetben élnek, így a székelyudvarhelyi önkéntes lányoknak egyből az volt az érzésük, mintha egy nagy család tagjai lennének. Beáta szerint rendkívül nyitott emberek a nepáliak, és az első perctől kezdve közvetlenül viselkedtek velük, mintha már több éve ismernék egymást.

„Önkéntesnek lenni életforma”

Beáta hangsúlyozta, az önkénteskedés szerves része az életének, már kilencedik osztálytól aktív tagként vállalt szerepet különböző diákszervezetekben, ifjúsági egyesületekben. „Ezt egyetemista koromban még tudatosabban műveltem, és az önkénteskedésnek köszönhetem a munkahelyemet is. Számomra önkéntesnek lenni nem egy időszakot jelent, hanem egy életformát, ebből nem lehet kiöregedni, vagy »kiszállni«” – vallja.

Úgy fogalmazott,

az önkéntesség szépsége megnyilvánul a kapott mosolyokban, a sikeres rendezvény utáni örömben, a szervezők közötti összepillantásokban és az olyan barátságokban, amelyek szakmai és magánéleti téren is kitartanak melletted.

Sosem érezte tehernek az önkéntes munkát, hiszen a nevében is benne van, hogy önkéntesen végzik, ezért motiváltnak kell lenni a munka elvégzéséhez. Rámutatott, nehézségek mindenhol vannak, de sosem koncentrált ezekre, és a pozitívumok mindig elnyomták a negatív élményeket.

„A külföldi önkénteskedés teljesen más jellegű, mint egy itthoni szervezetben tevékenykedni. Életre szóló élményt tud nyújtani, és úti célként Nepált csak ajánlani tudom. Teljesen más kultúra, amely megváltoztatja a világszemléleted és kiszélesíti a látóköröd. Megtanulod jobban értékelni a kis dolgokat, amelyeket itthon természetesnek veszünk, mint a tiszta levegő, meleg víz, mosógép, aszfaltozott utak, és sorolhatnám. Számomra nagyon elgondolkodtató kaland volt, megtanultam lelassulni és nem a materiális világra összpontosítani, hanem a belső fejlődésemre. A kalandok során nemcsak a Katmandu-völgy világörökségi részeit fedeztem fel, de magamban is hosszú utat tettem meg az önismeret ösvényein” – fogalmazott Lázár Beáta.

Gyermekeken segíteni Kenyában

Hasonló élményekkel és tapasztalatokkal tért haza nemrég Kenyából Prózsa Lilla Zsuzsanna kolozsvári újságíró, fordító. Egy olyan projekt részeként utazott az afrikai országba, amelyet az amerikai Tommy Whitton kezdeményezett és működtet, aki

abból indult ki, hogy jó lenne egy ilyen jellegű élmény lehetőségét felajánlani évente tizenegy-tizenkét romániai és magyarországi fiatalnak.

Az általa létrehozott egyszemélyes szervezet neve GRACE, és már hat éve biztosít keretet a kenyai keresztény missziós utak számára. A jelentkezők általában ajánlás alapján kerülnek fel a listára, és minden évben az éppen aktuális csapattagok ismerősöket, barátokat javasolhatnak a következő évre. Lilla szerint az előkészületek nem voltak túl körülményesek, hiszen szinte mindent a szervező intézett, neki csak a különböző foglalkozásokon kellett ötletelnie, illetve az oltásokat beadatnia.

Az önkénteskedés nehézsége talán abban rejlik, hogy el kell kezdeni valahol, vallja Prózsa Lilla Zsuzsanna Fotó: Facebook/Prózsa Lilla Zsuzsanna

A csapat összesen szinte három hetet töltött Kenyában, ezalatt három gyermekotthont látogattak meg, és az ott élő gyerekeknek tartottak különböző foglalkozásokat, mint festegetés, hajtogatás, bibliatörténet-olvasás, bábszínház, ifjúsági keresztény gyerekénekek tanítása, fotóműhely, nagyon sok játék, és számos egyéb hasonló tevékenység. „Amint megérkeztünk, a kenyai kapcsolattartónk azzal fogadott, hogy »Isten hozott itthon!«. Természetesen magamban azt mondtam, hogy na persze, biztosan itthon ez a hely, ahol még soha életemben nem voltam.

Eltelt két nap, és legnagyobb meglepetésemre tényleg és igazán otthon éreztem magam Kenyában. Olyannyira, hogy a kalandunk végén nem is szerettem volna még hazajönni,

és valóban nehezen váltam meg ettől a számomra nagyon is otthonná vált országtól, a helyektől, a gyerekektől, az illatoktól, a színektől és attól az énemtől, amellyel csak ott találkozhattam eddig” – fejtette ki az újságíró. Hozzátette, az emberek rendkívül kedvesek, közvetlenek, és már-már családtagként viszonyultak hozzájuk.

Könnyen függőséget okozhat az önkéntesség

„A csillogást, a tiszta lelkeket és a végtelen optimizmust, amit a szemeikben láttam, örökre a szívembe zártam” – hangsúlyozta Lilla, aki számára önkénteskedni azt jelenti, hogy önzetlenül feláldozod a szabadidődet annak érdekében, hogy másoknak segíthess. Kifejtette, bármennyire is úgy tűnne, hogy kizárólag embertársaidért vagy akár egy nemes cél érdekében teszed ezt, ha jobban belegondolunk, önmagunkért is vállaljuk ezeket a dolgokat. Még akkor is, ha ez sok esetben csak a tudatalattinkban jelenik meg.

Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy az időd önzetlen feláldozásával, az idegen embereknek nyújtott segítség, odafigyelés vagy akár anyagi támasz révén te is gazdagodsz, és teljesen új életérzések és impulzusok érnek.

Az ilyen típusú tevékenységek szépségeiről órákig lehetne beszélgetni, viszont az egyik legszebb része az, hogy olyan élethelyzetekben ismered meg jobban önmagad és esetenként fedezed fel különböző tehetségeidet, amelyekre másképp nem igazán lenne esélyed vagy alkalmad” – véli a kolozsvári fordító.

Prózsa Lilla Zsuzsanna arra is kitért, az önkénteskedés nehézsége talán abban rejlik, hogy el kell kezdeni valahol. Elmondása szerint az első néhány alkalom nehezebb, ameddig az ember meggyőződik arról, hogy tényleg megéri erre időt és energiát áldozni. Ezt követően sok esetben függőséget okozhat, a legjobb értelemben. „Kenyában önkénteskedni életre szóló élmény volt, megtaláltam a második otthonomat az otthonomtól több ezer kilométerre.

Egy ilyen jellegű kaland bárkinek rendkívül hasznos lehet, hiszen amióta hazajöttem, teljesen más szemmel látok mindent, és sokkal hálásabb tudok lenni minden apró dologért.

Úgy érzem, hogy az ilyen jellegű látókör-kiszélesítésnek megvan a saját varázsa, amit például Európában vagy akár az Egyesült Államokban nem élhetünk meg ilyen formában” – vélekedett Prózsa Lilla Zsuzsanna.

Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap havonta megjelenő közhasznú tájékoztatási kiadványában, a Látótér legfrissebb számában látott napvilágot október 7-én.
Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat