– Mi lenne az előnye, illetve hátránya ennek a lépésnek?

– Bár laikus számára nem mond semmit, de a szintlépés, hogy 2.1-es lenne a verseny, az egyben azt jelentené, hogy kiesnek a klubcsapatok. Ezzel szemben viszont bejönnek a kontinentális klubok, amelyek már teljesen más magasságot képviselnek. Nekem, versenybírónak könnyebb lenne, mert nem találkoznánk olyan esettel, hogy eljött az élboly, rá mintegy félórára jön a következő kerékpáros. Vannak ennek anyagi vonzatai, nagyobb pénzdíjazással kellene számolni. A terepviszonyok adottak ahhoz, hogy ilyen szintű körversenyt rendezzük, csak egy döntés kell hozzá.

– Ha nem is sokat, de évről évre változik a térkép. Be- és kikerülnek települések, nagyrészt Hargita és Kovászna megyéket érinti a kör. Melyik kiadás volt eddig a legsikeresebb?

– Minden évben másképp húztuk a térképet. Jómagam az eddigi csúcsnak a 2009-es versenyt tartom. Az az évad volt, amikor sikerült az akkor még sugárzó Sportklub tévétársasággal megállapodni, Romániában, Szerbiában és Magyarországon is közvetítették a megmérettetést. Amolyan csúsztatott élő adás volt, a helikopterből és a motorkerékpárokról filmeztek, olyan fél óra eltéréssel pedig ez már képernyőre is került.

Persze ezt jobban is lehetne csinálni, a lényeg az, hogy a székelyföldi települések vezetői, tanácsai összefognak a sport terén, sőt hozzáteszem, az egyetlen sportág a kerékpározás, amiben ezt megteszik.

Lehetne szélesíteni, bővíteni, például Székelyudvarhelyen is lehetne egy időmérő etap vagy egy prológ, ami látványosság szempontjából remek. Ahogy a Hargita Rali befutott, ebben is van potenciál. Azért dolgozunk, hogy ne szakadjon meg a verseny. A csapatok szeretik itt, szívesen térnek vissza. A mezőny egyharmada stabil visszajáró. Idén már egy lengyel csapat is benevezett, onnan eddig nem jöttek, mert ebben az időpontban rendezték az ottani körversenyt is.

Meggyőződésem, hogy ennél jobb turisztikai csalogató nem szükséges. Mindig úgy alakítjuk, hogy a térség legfontosabb városain áthaladjunk. A másikat is említettem már, sikerült összehozni azokat a székelyföldi településeket, amelyek számítanak. Itt most Hargita és Kovászna megyéről beszélek. Volt egy próbálkozás, hogy átvittük az egyik szakaszt Nyárádszeredába, mert Maros megyét is bekapcsoltuk volna az elképzelések alapján. Remélem, hogy idővel megoldódik, kiszélesedik, hogy a három megye stabilan szerepeljen.

– A tizenkét év alatt a versenyeken történhetett egy s más. Van, amit kiemelne?

– Nem igazán vagyok ezeknek a tulajdonában, mert mindig lótok-futok, nem pedig sztorizgatok. A versenyigazgatónak a rendezvény megszervezése, balesetmentes lebonyolítása a feladatköre. A biztonságos kerékpározás a lényeg, aztán jön a díjazás, a költöztetés. Ez nagyon lefoglal. Persze, voltak ilyen-olyan esetek, de úgy vagyok vele, hogy a bukásokról, az esésekről nem szeretek beszélni.

– Az évek során mennyire érett meg Székelyföld erre a körversenyre?

– Helye van itt ennek a megmérettetésnek. Még egyszer, én szeretném, ha szintet lépnénk és 2.1-es lenne a szorzó. Nem csupán jobb versenyt látnánk, hanem a szervezők dolga is könnyebb volna.