„Minden, ami velem és az imacsoporttal történt, nagyban köszönhető a nagykanizsai Császár Antalné Júlia zarándokcsoport-vezetőnek, akinek nagy-nagy hálával tartozom a Jóisten és a Szűzanya után. Nélküle nem jöhetett volna létre az addigi életemet meghatározó zarándokút, ahol különleges látomásban, istenélményben volt részem. Amikor hazatértünk Međugorjéból, szintén Császár Antalné buzdítására vettem fel a kapcsolatot az akkori szentegyházasfalvi plébánossal, hogy imacsoportot szeretnék létrehozni Szentegyházán” – avatott be a kezdetekbe Svella Erzsébet.

Nem tudunk eléggé hálát adni a Jóistennek azért, hogy kitartó munkánk eredményeként megérhettük ezt az újabb kerek évfordulót. Igen nagyszámú gyereksereg imájának is betudható a csoport létrejötte, mivel az induláskor ők képezték a csoportunk magvát” – fogalmazta meg a társulat alapítója. Hozzátette, hogy vannak, akik nem tudnak aktív részesei lenni a mindennapi imáknak, hiszen a betegség ágyhoz vagy szobához köti őket, ugyanakkor sokan vannak, akik már az égi hazából figyelik ténykedésüket.

– avatott be az alapító a csodával határos folytonosság részleteibe.

„Imacsoportunk mint a Szűzanya üzeneteinek hűséges közvetítője a Rosa Mysticán keresztül éli meg az imában az Istennel való közös kapcsolatot. A Rosa Mystica az Istennek szentelt lelkekért kéri külön imáinkat. Ezért tartjuk kötelességünknek egyházközségünk papjáért imádkozni. Imacsoportunk indulási ideje épp augusztus 15-e, Nagyboldogasszony napja, a Szűzanya mennybevételének ünnepe. A Szűzanya élete Istenre bízott élet volt, és ennek az életútnak a célba érése a megkoronázás, megdicsőülés volt. Ha mi a Szűzanya példája nyomán járunk – márpedig arra törekszünk –, akkor biztosan mi is célba érünk” – vallja Svella Erzsébet.

„A Jóisten és a Szűzanya üzent nekem a međugorjei látomásomban, hogy a Gonosz órái meg vannak számlálva, és ez imára ösztönzött engem. Ennek köszönhetően született meg az imacsoport megalapításának gondolata” – elevenítette fel a kezdeteket.

Elmondta továbbá, hogy társulatuk egy Rosa Mystica-szobrot is kapott az említett Császár Antalnétól.

A '90-es évek elején több imacsoport megalapításában is részt vettek, több szentegyházi rózsafüzér-társulat, imacsoport is nekik köszönheti létezését.

„Ez egy áldozatvállalás volt részünkről, sokan a nehéz fizikai munka mellett is tartották a böjtöt. Ennek a mai napig is megvan a gyümölcse. Szentegyháza rengeteg természeti csapástól menekült meg az évek folyamán, az akkori sok imának és böjtnek is tulajdonítjuk ezt a sok kegyelmet” – fogalmazott a társulatalapító.

Az imacsoportban minden napnak megvan az imaszándéka: hétfőn a papokért, szerzetesekért, kedden a világ bűneinek feloldozásáért ajánlják fel a rózsafüzért, a szerda az egyéni szándék napja, csütörtökön a magukra hagyottakért, özvegyekért, árvákért, míg pénteken azokért imádkoznak, akik bíznak imáik meghallgatásában, szombaton pedig a tisztítótűzben szenvedő lelkekért van az imaszándék. „Vasárnap az egyház egységéért, a Szentatyáért imádkozunk. A társulat tagjai behozzák saját imaszándékaikat is, így sokszor imádkoztunk a tagok családtagjaiért, hogy a megpróbáltatásokat sikeresen vegyék” – részletezte.

Megszentelt hely, érseki engedéllyel, ahol minden vasárnap misézett a szentegyházasfalvi plébános, a néhai Portik Bakai Sándor. A társulatnak egy egész alakos Jézus-szobrot is adományozott Szecsete László nyugalmazott szentkeresztbányai plébános, mielőtt eltávozott a szentkeresztbányai egyházközségből.