A közös ima erejében hisznek a harminc éves szentegyházi rózsafüzér-társulatnál

1991-ben indult a története annak az imaközösségnek, amely harminc éve mindennap megszakítás nélkül imádkozik, sajnos egyre fogyatkozóbb számban.

Az imacsoport létrejöttét egy nem mindennapi és a Gondviselésnek köszönhető međugorjei (Mária-jelenésekről ismert kegyhely Bosznia-Hercegovinában) zarándoklat előzte meg, ahol az alapító Svella Erzsébetnek istenélményben volt része.

„Minden, ami velem és az imacsoporttal történt, nagyban köszönhető a nagykanizsai Császár Antalné Júlia zarándokcsoport-vezetőnek, akinek nagy-nagy hálával tartozom a Jóisten és a Szűzanya után. Nélküle nem jöhetett volna létre az addigi életemet meghatározó zarándokút, ahol különleges látomásban, istenélményben volt részem. Amikor hazatértünk Međugorjéból, szintén Császár Antalné buzdítására vettem fel a kapcsolatot az akkori szentegyházasfalvi plébánossal, hogy imacsoportot szeretnék létrehozni Szentegyházán” – avatott be a kezdetekbe Svella Erzsébet.

„Hogy ez mit is jelentett számunkra? Azt, hogy a Szűzanya indíttatására megtanultuk az ima igazi örömét, az ima megújítását a családokban, egyházközségünkben.

Nem tudunk eléggé hálát adni a Jóistennek azért, hogy kitartó munkánk eredményeként megérhettük ezt az újabb kerek évfordulót. Igen nagyszámú gyereksereg imájának is betudható a csoport létrejötte, mivel az induláskor ők képezték a csoportunk magvát” – fogalmazta meg a társulat alapítója. Hozzátette, hogy vannak, akik nem tudnak aktív részesei lenni a mindennapi imáknak, hiszen a betegség ágyhoz vagy szobához köti őket, ugyanakkor sokan vannak, akik már az égi hazából figyelik ténykedésüket.

– avatott be az alapító a csodával határos folytonosság részleteibe.

„Imacsoportunk mint a Szűzanya üzeneteinek hűséges közvetítője a Rosa Mysticán keresztül éli meg az imában az Istennel való közös kapcsolatot. A Rosa Mystica az Istennek szentelt lelkekért kéri külön imáinkat. Ezért tartjuk kötelességünknek egyházközségünk papjáért imádkozni. Imacsoportunk indulási ideje épp augusztus 15-e, Nagyboldogasszony napja, a Szűzanya mennybevételének ünnepe. A Szűzanya élete Istenre bízott élet volt, és ennek az életútnak a célba érése a megkoronázás, megdicsőülés volt. Ha mi a Szűzanya példája nyomán járunk – márpedig arra törekszünk –, akkor biztosan mi is célba érünk” – vallja Svella Erzsébet.

„A Jóisten és a Szűzanya üzent nekem a međugorjei látomásomban, hogy a Gonosz órái meg vannak számlálva, és ez imára ösztönzött engem. Ennek köszönhetően született meg az imacsoport megalapításának gondolata” – elevenítette fel a kezdeteket.

Elmondta továbbá, hogy társulatuk egy Rosa Mystica-szobrot is kapott az említett Császár Antalnétól.

A szobrot vonattal hozta el a magyarországi Nagykanizsáról Svella Erzsébet férje, Károly és lánya, Angella (ő később a szerzetesnővérek útjára lépett), aki a ruhája alatt csempészte át a határon, mert a rendszerváltást követő években még szigorúan ellenőrizték a kegytárgyak behozatalát az országba.

A '90-es évek elején több imacsoport megalapításában is részt vettek, több szentegyházi rózsafüzér-társulat, imacsoport is nekik köszönheti létezését.

„A gyermekekkel kezdődött minden. Én soha nem toboroztam senkit, hanem jöttek maguktól imádkozni az emberek. A néhai Molnár Mária tanító néni – aki oszlopos társulati tag volt –, egyszer elmesélte, hogy amikor megtapasztalta a közös ima erejét, úgy érezte, jönnie kell. Én ugyanakkor mindig megköveteltem, hogy ne legyen felesleges beszéd a kápolnában, a közös imádság helyszínén. Ez egy család, aminek tagjai megbeszélik egymással, hogy vannak, megosztják a problémáikat, de mindezt a kápolnán kívül, a közös imaalkalom előtt vagy után” – tért át a mindennapokra az alapító.

A társulat tagjai egy Mária-kilencedet is meghonosítottak a településen, ahogy ők nevezik, nagyon sokat „jerikóztak” az évek folyamán. Ez abból állt, hogy minden Mária-ünnep előtt kilenc napon át 24 órában imádkoztak megszakítás nélkül úgy, hogy mindenki, aki tudott, egy órányi imavégzést vállalt ebből.

A 24 órás imafolyam böjttel együtt járt, vagyis kizárólag kenyeret és vizet lehetett fogyasztani este hat óráig, és ezután sem volt szabad húst enni, emellett pedig szentmisén kellett részt venni és szentáldozáshoz járulni.

„Ez egy áldozatvállalás volt részünkről, sokan a nehéz fizikai munka mellett is tartották a böjtöt. Ennek a mai napig is megvan a gyümölcse. Szentegyháza rengeteg természeti csapástól menekült meg az évek folyamán, az akkori sok imának és böjtnek is tulajdonítjuk ezt a sok kegyelmet” – fogalmazott a társulatalapító.

Az imacsoportban minden napnak megvan az imaszándéka: hétfőn a papokért, szerzetesekért, kedden a világ bűneinek feloldozásáért ajánlják fel a rózsafüzért, a szerda az egyéni szándék napja, csütörtökön a magukra hagyottakért, özvegyekért, árvákért, míg pénteken azokért imádkoznak, akik bíznak imáik meghallgatásában, szombaton pedig a tisztítótűzben szenvedő lelkekért van az imaszándék. „Vasárnap az egyház egységéért, a Szentatyáért imádkozunk. A társulat tagjai behozzák saját imaszándékaikat is, így sokszor imádkoztunk a tagok családtagjaiért, hogy a megpróbáltatásokat sikeresen vegyék” – részletezte.

Az elején a Svella család egyik szobájában voltak az imaalkalmak, majd később sikerült kialakítani egy külön bejáratú kápolnát, amely mindig nyitva áll a társulat tagjai számára.

Megszentelt hely, érseki engedéllyel, ahol minden vasárnap misézett a szentegyházasfalvi plébános, a néhai Portik Bakai Sándor. A társulatnak egy egész alakos Jézus-szobrot is adományozott Szecsete László nyugalmazott szentkeresztbányai plébános, mielőtt eltávozott a szentkeresztbányai egyházközségből.

A társulat tagjai ugyanakkor minden évben részt vettek a csíksomlyói pünkösdi búcsún is, ahova mindig magukkal vitték feldíszítve a Rosa Mystica-szobrot, és társulati tagokként közösen a szentegyházi keresztaljával voltak jelen a Hármashalom-oltárnál tartott ünnepi búcsús szentmiséken.

„Szeretném, ha lenne, aki továbbvigye a társulatot, hiszen a közös imának hatalmas ereje van. Sajnos egyre kevesebben vagyunk, akik napi rendszerességgel közösen imádkozzuk el a rózsafüzért. A közös imádkozást a családban kell elkezdeni, és hinni kell abban, hogy ennek ereje van és mindig meghallgatásra talál” – fogalmazta meg üzenetként Svella Erzsébet.