Erdélyi magyar egyházak és hívek Trianonja

Buzogány Dezső •  Fotó: Kiss Gábor

Buzogány Dezső

Fotó: Kiss Gábor

Milyen következményei voltak az erdélyi magyar egyházak szempontjából az 1920-as békediktátumnak? Buzogány Dezső teológiatanár, egyháztörténész válaszolt kérdéseinkre.

Antal Erika

2020. június 10., 10:022020. június 10., 10:02

2020. június 10., 10:192020. június 10., 10:19

– Milyen egyházkerületeket szakított szét a trianoni békediktátum?

– Ha csak a romániai helyzetet tartjuk szem előtt, akkor a legnagyobb veszteség a római katolikus és a református egyházat érte, amelynek több egyházi körzetét is kettévágta a határmódosítás.

Idézet
A feldarabolt római katolikus egyházmegyék egyik része Magyarországon maradt, a másik része átkerült Romániába. Ugyanerre a sorsra jutott több református egyházmegye is.

A Tiszántúli Református Egyházkerület jó néhány egyházmegyéje szenvedett csonkulást (Máramaros, Nagykároly, Nagybánya, Bihar, Nagyszalonta, Bánát stb.). Tehát ami a Magyar Református Egyházat illeti, Románia viszonylatában csak egyetlen egyházkerület sérült, a Tiszántúli. Az Erdélyi Református Egyházkerület ugyanis tejes infrastruktúrájával érintetlenül átkerült. A csonkult egyházmegyék számára az jelentett nehézséget, hogy

Idézet
az elcsatolt területek haszonélvezői törvényekben rendelték el, hogy a csonka egyházi körzetek semmiféle kapcsolatot nem tarthatnak az anyaországi egyháztesttel és önálló egyházi körzetté kell átalakulniuk.

– Hozzávetőlegesen hány híve maradt az egyházaknak itt, Erdélyben?

– Csak a magyar történelmi felekezetek adatait ismerem. A Trianon előtti Magyar Református Egyház öt egyházkerületből állt: a Dunamelléki, a Dunántúli, a Tiszáninneni, a Tiszántúli és az Erdélyi.  A békeszerződéssel az egész Erdélyi Református Egyházkerület átkerült Romániába (több mint 600 egyházközség, 460 000 hívővel), továbbá a Tiszántúli Református Egyházkerület nagy része (280 egyházközség, csaknem 300 000 hívővel). A Római Katolikus Egyház esete is párhuzamos a reformátuséval: átkerült a teljes erdélyi főegyházmegye (251 plébánia, 375 000 hívő), részben pedig a csanádi (160 plébánia, 470 000 hívő), a nagyváradi (54 plébánia, 75 000 hívő), a szatmári (45 plébánia, 90 000 hívő).

Az Ágostai Hitvallás szerinti evangélikus egyház bányai és tiszai egyházmegyéiből 32 egyházközség került át, amelyek a szász evangélikusok joghatósága alatt akartak önálló magyar esperességet szervezni, de ez meghiúsult, ezért 1920-ban megszervezték az Erdélybánáti ág. hitv. Evangélikus Egyházkerületet, Arad székhellyel, amelyet a román állam csak 1926-ban ismert el (25 egyházközség, 32 500 hívő, és még kb. 130 000 szász evangélikus). Az unitárius egyház néhány egyházközséget leszámítva teljes egészében átkerült Romániába (8 egyházkör, 72 000 hívő).

– Volt-e talpra állás, hogyan történt ez meg?

– Az ember azt várná, hogy Trianon miatt letargiába, búskomorságba és tétlenségbe süllyed Erdély hívő népe. Ennek épp az ellenkezője történt. A római katolikus egyház részben a Szentszékkel felvett kapcsolata révén próbált lábra állni, részben a belső egyházi élet megszervezésével igyekezett megerősíteni hívei öntudatát.

Idézet
Kiváltképpen Majláth Gusztáv püspök munkássága szolgálta a megújulást.

Ő átformálta a római katolikus közgondolkodást, meg- és átszervezte az oktatást (felújíttatta a régi iskolákat, nevelőintézeteket alapított, tanárokat toborzott, lelkészeket nevelt), új tartalmat és célt vitt a lelkészek munkájába, továbbá újságokat alapított, vallásos mozgalmakat támogatott.

A református egyházban számtalan szövetség és egyesület született, elsősorban Makkai Sándor püspök és az egyházkerület Belmissziói Ügyosztályának lelkes munkája folytán (Vécsi Szövetség,1921; Ifjúsági Keresztyén Egyesület, 1921;  Leányszövetség, 1923; Vasárnapi Iskolai Szövetség, 1924; Nőszövetség, 1927, sikertörténet: 1935-ben 512 tagozata, 15 876 tagja, 6789 bibliaköre van, csaknem 2000 vallásos estélyt és 700 kultúrestét rendeztek).

Idézet
Az egyházi sajtó szárnyra kelt, a betű, a vigasztaló ige utáni éhség a reformáció korát juttatja eszünkbe. A két világháború között Romániában összesen 145 magyar nyelvű egyházi és vallásos lap jelent meg, a következő megoszlásban: kb. 60 református, 48 római katolikus, 11 unitárius, 6 evangélikus, 10 baptista, 8 adventista és 2 Jehova tanúi. 

Továbbá árvaházak, diakóniai otthonok létesülnek, beindul a börtönmisszió, a külmisszió stb. Se szeri, se száma a külföldi látogatóknak és viszontlátogatásoknak.

Erdély hívő népe nem süllyedt letargiába, búskomorságba, tétlenségbe Trianon miatt. Lábra állt •  Fotó: Erdély Bálint Előd Galéria

Erdély hívő népe nem süllyedt letargiába, búskomorságba, tétlenségbe Trianon miatt. Lábra állt

Fotó: Erdély Bálint Előd

Az történt tehát, amire a legkevésbé lehetett számítani a trianoni kataklizma után. Az egyházak elveszítettek ugyan sok külső, földi dolgot, de sokat is nyertek belsőleg, lelkileg.

Idézet
Az újjászervezést szolgálta az első igazán ökumenikus egyházi összefogás is, amelynek eredményeképpen létrejött a Felekezetközi Tanács.

Az egyházak már 1918-ban megérezték a változások szelét, és ez év novemberében Kolozsváron létrehozták három egyház érdekképviseletét, bár a hivatalos megalakulásra csak Trianon után, 1920. június 24-én került sor. Római katolikus részről Majláth Gusztáv, református részről Nagy Károly, unitárius részről Ferenc József, evangélikus részről pedig Kirchknopf Gusztáv püspök írta alá a Tanács megalakulásán felvett jegyzőkönyvet. Konzultatív testület volt, hozzá tartoztak az egyházak oktatási, kulturális, gazdasági és szociális kérdései.

Idézet
A hivatalos alakuló ülésen kimondták, hogy túllépnek a korábbi félreértéseken és együtt állnak az egyházi ügyek szolgálatába.

Továbbá fellépnek az oktatást érintő kérdésekben, az egyházi vagyonok védelmének és visszaszerzésének ügyében, a kisebbség politikai jogainak tiszteletben tartásáért, a kulturális autonómiáért, az egyházak ingó és ingatlan javainak megőrzéséért, és nem utolsósorban a román karhatalmi szervek egyháziak ellen irányuló túlkapásaival szemben. Miután a román katonaság lefoglalta a Ferenc József Tudományegyetem épületét és román tannyelvű intézménnyé alakította át, hogy az új adminisztráció számára funkcionáriusokat neveljen, tehát megszűnt a magyar felsőoktatás,

Idézet
a Felekezetközi Tanács 1920-ban megszervezte az első ökumenikus és önálló egyházi egyetemet a mai kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet épületében.

A tiszavirág életű, csupán egy évig működő egyetemen 250 diák tanult, és 38 tanár több mint 80 tantárgyat adott elő. Egy év működés után a román állam betiltotta. Az előbb felsorolt feladatköröket olvasva mintha a mai feladatait sorjáztuk volna a közös egyházi összefogásnak! Sok tekintetben nem hasonlít a mai helyzet a 100 évvel korábbira, de sokban igen. Elég, ha csak a közös erővel létrehozott Sapientia magánegyetemet nézzük, amely már sokkal sikeresebb, mint jogelődje volt.

Idézet
Az akkor elvetett mag, lám, 100 esztendő után kicsírázott, és hovatovább életképes fává terebélyesedik.

– Milyen viszony alakult ki a román, illetve a magyar állam és az erdélyi egyházak között?

– A magyar egyházak kettős kisebbségi szerepkörbe kerülnek. Hozzájuk már nem volt annyira kegyes a román állam, mint az ortodox egyházhoz (amely „de jure” nem, „de facto” viszont államvallássá avanzsált), sőt számtalan akadályt gördített eléjük az új életre történő berendezkedési kísérletük során. Ami a római katolikus egyházat illeti, ez a Szentszék és a Román Királyság között 1927. május 10-én megkötött Konkordátum igyekezett biztosítani a római katolikus egyház hierarchiájának és híveinek teljes értékű vallásszabadságát, amelyet a román ortodox és a román görögkatolikus egyháznak az 1923-as alkotmány már korábban biztosított.

Idézet
A püspökök hűségesküt tettek, hogy egyházuk törvényesen működhessen. A hűségeskü nem a román kormány találmánya, hogy térdre kényszerítse és megalázza az egyházi vezetőket.

Ez a 16. század végétől gyakorlatban volt, bekerült az 1653. évi országos törvénykönyvbe is (Approbatae Constitutiones), és végigkísérte az egyházak és a hatalom kapcsolatának történelmét egészen Trianonig. A hűségeskü fejében az uralkodó biztosította az egyházak önrendelkezését és autonómiáját. Ezt szerették volna elérni az egyházak vezetői Trianon után is, ezért aztán a viszony rendezésének sarokköve lett. A református egyház külön memorandumot terjesztett fel Octavian Goga vallásügyi miniszternek, amelyben gondosan kifejtette: a múltban a hűségeskü az uralkodó fenntartói és támogatói jogköréhez tartozott (egyházjogi kifejezéssel „jus advocatiae”), nem pedig a legfelsőbb felügyeleti és ellenőrzési jogához (Jus supremae inspectionis). 

Ami a magyar állammal fenntartott kapcsolatot illeti, elmondható, hogy kezdetben ez teljesen megszűnt, a román állam, revíziótól való félelmében, elvágott minden összekötő kapcsot az anyaországgal, tehát az egyháziakat is. Később, miután a román adminisztráció némileg konszolidálódott Erdélyben, enyhült a szorítás, és elkezdődhetett a kapcsolati rendszerek kiépítése.

Idézet
Ebben igen jelentős szerep hárult a már említett Felekezetközi Tanácsra, amelynek egyik fontos feladata volt, hogy a siralmas gazdasági helyzetbe került egyházaknak külföldi támogatást szerezzen, ha már a román állam mostohán bánt velük.

Ezeket aztán az egyházak belső körben osztották szét. (Pl. a Magyar Külügyminisztérium egyik alosztálya, a Népies Irodalmi Társaság 1923–24-ben 11 680 000 lejt adományozott a Felekezetközi Tanácsnak.) Állítólag Makkai Sándor református püspöknek 1936-ban többnyire azért kellett elhagynia Erdélyt, mert részt vett a magyarországi pénzek szétosztásban, amit az állambiztonságiak lefüleltek, államcsínynek minősítettek, eszerint a püspökre szigorú megtorlás várt.

Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap havonta megjelenő kiadványában, a Hit-vallás legfrissebb számában látott napvilágot június 8-án.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei