Sokaknak viszont továbbra is felfoghatatlan, hogy térségünket is egyre erősebben fenyegeti az elsivatagosodás, főleg úgy, hogy legtöbbünk otthonában éjjel-nappal hozzáférhető a tiszta víz. Holott a folyamatosan rendelkezésre álló víz nem mindenhol evidencia: térségünkben is vannak olyan települések, ahol nyáron üresen konganak az udvarokon ásott kutak.

A Maros megyei Nyárádkarácson községben például hosszú évek óta gondot okoz az ivóvíz folyamatos biztosítása, főként nyáron. Mint Bodó Károly polgármestertől megtudtuk, főleg a magasabban fekvő házakban, illetve a dombokra épült Somosdon küzdenek a lakók krónikus vízhiánnyal.

A községben vezetékes víz még nincs, és bár a regionális szolgáltató már nekilátott a vezetékek kiépítésének, egyelőre nem tudni, mikortól tudja biztosítani a minőségi vizet az otthonokban. Községi kutak nincsenek, így a lakók az állatoknak a Nyárádból hordják a vizet. Igyekeznek összegyűjteni az esővizet, és a kerteket, gyümölcsösöket azzal öntözni, hogy ne pusztuljanak ki a hosszan tartó forró napokon. De így is évről évre nehezebb a helyzet, hosszú távon pedig csak a vezetékes víz bevezetése hozhat megoldást.

Jól ellátott térség Székelyföld

Abos Gábor, a Râmnicu Vâlcea-i központtal működő Olt Vízügyi Igazgatóság vezetője eközben arról számolt be, hogy Székelyföldön még szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen a Maros, az Olt, a Küküllő és a Beszterce mennyiségileg jól ellátott folyó, és minőségi vízzel rendelkezik. „Ami a felszíni vizeket illeti, aszály nem észlelhető. Akkor beszélhetünk aszályról, amikor a vízlelőhelyeken nagyon megcsappan a vízhozam és csökken a kivehető vízmennyiség, de ilyen az utóbbi időben nem volt. Mezőgazdasági aszályról beszélhetünk, de a vizek szempontjából ez nem jellemző” – magyarázta.

Ezek a két vízzáró réteg között kialakuló rétegvizek a felszíni szennyeződéstől védettek, tiszták, és szükség esetén elérhetők. Védelmet és biztonságot jelentenek.

Óriási az egyéni és közösségi felelősség szerepe

A csíkszeredai szakember ugyanakkor kiemelte: bár Székelyföldön a vízkészletet illetően nem rossz a helyzet, a felelősség mégis óriási, hiszen a meggondolatlan hozzáállással nagyon sokat tudunk ártani. Például ha nem figyelünk oda a trágyalére, az beszennyezheti a kútvizünket, ez pedig rendkívül veszélyes lehet, különösen a csecsemőkre.

„Tudatosítani kell, hogy ilyet nem szabad tenni, ezt a törvény bünteti” – hangsúlyozta.

Abos Gábor a víz romboló hatására is kitért. Idén nyáron is bőven láthattuk, rosszabb esetben tapasztalhattuk, hogy mennyire tehetetlenek vagyunk a kiáradó folyóvizekkel szemben, amelyek anyagi javainkat, sőt emberéleteket veszélyeztetnek. A szakember rámutatott: sokszor erre ott van példa, ahol a települések ráépülnek, rátelepednek a patakok, folyók árterületeire.

„Az utóbbi években tagadhatatlanul érződik a globális felmelegedés hatása, de a súlyos árvizek, áradások az erdőgazdálkodás hiányosságaira is visszavezethetők. Tulajdonosváltások történtek az erdők esetében, az emberek pedig ki voltak éhezve, hogy egy kis pénzre tegyenek szert, ezért erdőket vágtak ki. Ezeket vissza kell telepíteni” – szögezte le a szakember.

– hangsúlyozta.

– magyarázta Iszlai Tamás.

A fiatal építészmérnök szerint arra is fontos lenne odafigyelni, hogy az esővizet ne pazaroljuk el, azaz a közterületekről ne folyassuk a csatornákba, hanem mesterséges vagy félmesterséges vízfelületet hozzunk létre. Érdemes lenne kis tavakat, tárolókat kialakítani az alacsonyan fekvő területeken, ezekből pedig öntözni lehetne, ezenkívül ezek a létesítmények a párolgást is biztosítják, kellemessé téve a környezetet. Iszlai Tamás szerint az is sokat javítana a helyzeten, ha minden kis faluban központosított vízszolgáltatás működne, hiszen egy regionális szolgáltató sokkal könnyebben tudja biztosítani a vizet, mint az egyéni kis szolgáltatók, amelyekből például Maros megyében is sok van. Úgy gondolja, hogy ha vízhiány alakul ki, akkor elsősorban a kis szolgáltatók, a kisebb települések lesznek azok, amelyek nehézségekbe ütköznek.

Paradigmaváltásra van szükség

Kolumbán Gábor székelyudvarhelyi közgazdász is azon a véleményen van, hogy téves paradigma az, miszerint Erdélyben és Székelyföldön egyenletes, csapadékdús időszakok jellemzők, és a lehulló csapadékot minél gyorsabban el kell vezetni, el kell tüntetni.

Nemcsak az átlaghőmérséklet emelkedése okoz problémát, hanem az is, hogy a csapadék egyenlőtlenül jön, lokalizáltan nagy mennyiségű csapadék érkezik rövid időn belül, de nem tud felszívódni, hanem lefolyik, viszi magával a hordalékanyagot, és eróziót okoz” – részletezte a szakember.

Kolumbán Gábor elmesélte: több mint tíz évet foglalkozott vízigényes állatokkal, ezalatt pedig különösen oda kellett figyelnie a vízre, a vízzel való gazdálkodásra, és egyértelműen megállapította, hogy aszály van, ráadásul nemcsak nyáron, hanem télen is hiányos a csapadék. Tizenöt évvel ezelőtt nem volt ritka, hogy az autójával elakadt a méteres hóban, most ennek nyoma sincs.

„Összefüggéseiben kell látni a dolgokat. Én azt állítom, és ezért dolgozom, hogy változzon meg a régi paradigma, fogadják el az emberek, hogy nincs elég víz, és dolgozzunk azon, hogy minél több vizet visszatartsunk. Ez azért is fontos, mert bár azt mondjuk, hogy a klímaváltozás egy globális jelenség, az is igaz, hogy vannak mikroklímák, az időjárás pedig lokálisan befolyásolható egy adott térségben. Ha valahol megnöveljük a vízmennyiséget, akkor ott gyakrabban lesz csapadék, és az egyenlőbben oszlik el” – hangsúlyozta Kolumbán Gábor.

Példaként említette, hogy amikor a Firtos alatti forrást beterelték Atyhába és vezetékes vízzé alakították, akkor a patak kiszáradt, a növények elpusztultak, és az állatoknak nem maradt vízellátása. Probléma az is, hogy a környéken nem képződik pára, így elindul a sivatagosodás. Románia déli részén ez a tendencia fokozottabb, de Székelyföldön is aggasztó a helyzet a szakember szerint, hiszen ha két-három napig nem esik az eső, akkor már megrepedezik a föld. Ugyanakkor évek óta gyenge a fű: vékony, silány, gyorsan felnő és elszárad. „Ha gödröt ásunk, akkor is látszik: a felső réteg pár centi vastagságban vizes talaj, azután már puskaporhoz hasonlít” – tette hozzá.

Kolumbán Gábor arról is beszélt, hogy az ivóvíz biztosítása szolgáltatás lett, azaz a víz bekerült a gazdasági körforgásba, és immár profitelvárások is megjelentek ebben az egyenletben, a vízszolgáltatónak üzleti elvárásai vannak. A vízmegtartás érdekében általa javasolt munkálatok azonban nem nyereségesek. Ezek áldozatot feltételeznek egy-egy közösség részről. Hosszú távon a jövő generációk életét könnyítenék meg, azonnali haszon ebből nem származna.

„Rendszerben, összefüggéseiben kellene látni, kezelni a problémát. És mindenkinek vállalnia kellene a felelősséget, hiszen víz nélkül nincs élet” – összegezte Kolumbán Gábor, hogy mindenekelőtt milyen paradigmaváltásra lenne szükség.

Akkor lesz téma, amikor már késő

Romániában, illetve Székelyföldön a vízhiány kissé hasonlít a medvekérdéshez: ez utóbbit tíz évvel ezelőtt egyszerűen és könnyen meg lehetett volna oldani, de hagytuk, hogy elhatalmasodjon a probléma, és most nem lehet jó megoldást találni. Egyelőre a vízhiányról sem beszél senki, valószínűleg csak akkor lesz ez téma, amikor már nagy probléma lesz – vélekedett Csibi Magor környezetvédelmi szakember.

„Lehet, hogy most még vannak patakok és folyók, de azt kellene megnézni, hogy milyen mértékben szennyezettek. A székelyföldi, illetve a Kárpát-medencében lévő kutak helyzete nem kutatott, de

– magyarázta.

Kolumbán Gáborhoz hasonlóan Csibi Magor is kifogásolja, hogy a folyóvizek területét mekkora mértékben teleépítették például mikroerőművekkel, de ugyanennyire kifogásolható az is, hogy a meder megváltoztatásával és kiegyenesítésével rendszeresen beleavatkozik az ember a természet rendjébe. A környezetvédő rámutatott: Németországban a hatalmas árvizeket éppen az okozza, hogy túlságosan szabályozták a folyókat. Nincsenek árterületek, nincsenek kanyarok, ahol megtörhetnek a hullámok és lassulhat a partnak ütköző hatalmas víztömeg.

Nem biztos, hogy jó, ami régen működött

Csibi Magor szerint első körben érdemes lenne felmérni a kutak és az ivóvíz helyzetét, hiszen csak akkor fogjuk látni, hogy mekkora a probléma. A helyi közösségek tagjainak és a polgármestereknek kellene feltenniük a kérdést, hogy hogyan állunk az ivóvízzel. Kezdeményezniük kellene egy általános ellenőrzést, ha pedig kiderül, hogy gondok vannak, akkor azokat mielőbb orvosolni kell. „Nem szabad abba a hibába esnünk, hogy nagyszüleink, szüleink és gyermekként mi is ennek a kútnak a vizét ittuk, így nem lehet gond vele. Hiszen gyermekkorunkban a havat is ettük, de az elmúlt években arra figyelmeztettek az orvosok és szakértők, hogy ezt többet már ne tegyük, mert tele van mikroszemcsékkel. Ha a hó minősége romlott, mennyire valószínű, hogy a kútvizek minősége sem a régi?” – tette fel a kérdést a szakember.

Tapasztalatai szerint azonban a hatóságoknak rendszerint csak arra van gondjuk, hogy a jövő havi, következő évi költségvetést hogyan oldják meg.

„Ez ellen tiltakozni azt jelenti, hogy magasabb szinten sem értik a választott képviselők, politikusok, hogy miért van szükség erdővédelemre, természetvédelemre, vízvédelemre. De a helyi közösségek ezt számonkérhetik, hiszen ők választották meg őket, ők bízták meg őket a vezetéssel” – hangsúlyozta Csibi Magor.