Észak-Amerika és Európa viszont a globális átlagnál is jóval urbanizáltabb régiók. [3] Az Európai Unióban a lakosság 75%-a városokban él, a felhasznált energia 70%-át a városok használják fel, és ugyanez az arány a károsanyag-kibocsátás területén. Az urbanizáció trendje folytatódik, méghozzá dinamikusan és globálisan. A növekvő forgalmi dugók, a légszennyezés olyan veszélyt jelentenek, amelyek a városok élhetőségét veszélyeztetik, aláássák a versenyképességet és súlyosan érintik az életminőséget.

Ugyanakkor a városok jelentős gazdasági potenciállal rendelkeznek. A különféle területeken felmerülő kockázatokat és lehetőségeket integráltan kezelve, építve az élet minden területére behatoló korszerű technológiák, különösen az informatika, a kommunikáció, az internet adta lehetőségekre, a célok nemcsak megvalósíthatók, hanem jelentős gazdasági növekedést, munkahelyteremtést, jobb életminőséget érhetünk el. A probléma tehát adott, a leghatékonyabb megoldást pedig az úgynevezett okos város koncepciójában találták meg korunk vezető településmérnökei.[4]

Az okos város definíciója

Az okos város fogalmának jelenleg nincs sziklaszilárd tankönyvi definíciója. Nagy általánosságban azonban elmondható: egy okos város lényegét az adja, hogy a különféle infrastrukturális és kommunikációs hálózatok úgy állnak össze egy egymást erősítő rendszerré, hogy a város erőforrásait hatékonyan és koordináltan hasznosítsák a városlakók. 

 Az okos város meghatározásának sokszínűsége és az egységes definíció hiányának oka, hogy nem egy könnyen lehatárolható, konkrét városépítési vagy városfejlesztési módszert értünk alatta. Egyrészről eszközök és rendszerek sokaságát értjük ezalatt, ezáltal inkább egyfajta gyűjtőfogalomként funkcionál, amely a könnyebb megérthetőséget szolgálja.

 Fontos megjegyezni, hogy ezen a definíción kívül számos egyéb megközelítés is létezik, ugyanakkor ez az egyik legátfogóbb és legáltalánosabb ahhoz, hogy az ember egy vázlatos és tiszta képet kapjon a témáról. Ezen túlmenően számos, definíciója létezik a fogalomnak, ezek közül néhány példa:

·       Az okos város egy olyan város, amely képes előremutató módon építeni alrendszereit (gazdaság, környezet, közlekedés stb...) az önálló, tudatos és független városlakók tevékenységeinek és adottságainak okos kombinációjára.

·       Az okos, fenntartható városok az IKT eszközök segítségével egyre intelligensebbé és hatékonyabbá válnak az erőforrás-felhasználás terén, ennek eredményeként költséget és energiát takarítanak meg, javul a szolgáltatások és úgy általában az élet minősége, továbbá csökken az ökológiai lábnyomunk is[5]

1) Környezet: A városok népességének robbanásszerű növekedésével egyre komplexebb megoldásokkal lehet csak megteremteni az emberek számára kívánatos életminőséget. A nagy tömeg több ivóvizet fogyaszt, több szemetet és szennyvizet termel, valamint több káros anyagot bocsájt a levegőbe. A növekvő igényeket pedig lehetőség szerint úgy kell kielégíteni, hogy a környezeti terhelés ezzel párhuzamosan ne egyenesen arányosan, hanem jóval kisebb léptékben nőjön. A természeti erőforrások hatékony (okos) felhasználásának pedig számos színtere van, például úgynevezett okos épületek (főként irodaházak) formájában.

Az okos épületekben az energetikailag fontos adatokat (fűtés, hűtés, árnyékolások, riasztások, megfigyelőrendszerek és vagyonvédelem, a közművek használata, az épület állaga és a ki-belépő forgalom) egy számítógép összegyűjti, kielemzi és energetikailag a leghatékonyabb megoldásokat választja. Magyarországon a legmodernebb okos épület talán a Kopaszi-gáton épülő MOL Campus lesz, ami például az energiaszükségletének a 25 százalékát megújuló energiaforrásokból fedezi majd.

2) Közlekedés: Ma már egyáltalán nem csak New Yorkra igaz a híres mondás: „A város, ami sohasem alszik”. Korunk nagyvárosaiban szó szerint egy percre sem áll le az élet. Emberek és árunk közlekednek keresztül-kasul a világvárosokon a nap 24 órájában. Az állandóan mozgásban lévő embermasszát pedig a lehető leghatékonyabb megoldásokkal kell eljuttatni egyik pontból a másikba, hogy ne alakuljon ki káosz.

Az utóbbi kategória egyik fő problémája a sok közül, hogy a személyautók döntő többsége csak pár óráig van használatban – akkor is leggyakrabban csak egy sofőr ül bennük. Az emberek többsége munkába menet, majd onnan hazafele használja személyautóját. Ez azt jelenti, hogy a kocsik kihasználatlanul állnak napközben valahol és csak a helyet foglalják az egyébként is zsúfolt városokban. Erre a problémára kínálnak megoldást az okosnak számító ’car sharing’ megoldások, melyek nagyon hasonlítanak a klasszikus autóbérlésre azzal a különbséggel, hogy itt csak párszor 10 percre történik az autók bérlése. Ezzel a megoldással egy autó kihasználtsága drasztikusan megnövekszik és felhasználóknak is olcsóbban hozzáférhetővé válik egy kocsi, mint egy magántulajdonban lévő autó fenntartása

3) Városigazgatás: Egy település „kiokosítása” nem alulról szerveződő folyamat. Az infrastrukturális hálózatok fejlesztéseiről mindig egy önkormányzati (jobb esetben demokratikusan megválasztott) testület dönt. Egy hatékonyan működő okos város legfőbb döntéshozó szervének viszont merőben újfajta kihívásokra kell választ találnia, melyek modern vezetői attitűdöket, valamint tanulás- és innováció-centrikus nézőpontot igényelnek. Az okos városigazgatásnak persze elengedhetetlen előfeltétele a megfelelő információs és kommunikációs technológiai infrastruktúra, ami lehetővé teszi a közigazgatási folyamatok hatékony működését.

6) Energetika: Az egyre nagyobb lélekszámú városoknak stratégiailag vált fontossá az energiafogyasztás – lemondásokkal nem járó – csökkentése és az energetikai erőforrások hatékony felhasználása. Ezen cél megvalósításának legfontosabb letéteményese az úgynevezett okos elektromos hálózat (angolul smart grid) kiépítése. A smart grid olyan okos elektromos hálózat, amely az információs és kommunikációs technológiák segítségével gyűjt információkat a szolgáltatók és a fogyasztók felhasználási szokásairól, majd ezeket állandó elemzésnek alávetve automatikusan képes döntést hozni, növelve ezzel a hálózat hatékonyságát, megbízhatóságát, gazdaságosságát és fenntarthatóságát. [6]

Jól működő példák

Észtország
Észtország egykor a vadkelet megtestesítője volt, mára a legkisebb szovjet utódállam fejlettségben a legkisebb skandináv állammá küzdötte fel magát. Napjainkban Észtország a világ első országa, amely határtalan digitális társadalmat biztosít globális állampolgároknak az e-állampolgárság kezdeményezéssel. Bárki igényelheti ezt a kormányzat által kibocsátott digitális identitást, és élvezheti az e-állampolgársági platform előnyeit.

Az e-személyi megnyitja a lehetőséget, hogy bárki elindítson és bejegyeztessen egy céget az Európai Unióban, ami már bárhol a világon működhet. Ezeket a cégeket is egyetlen nap alatt be lehet jegyezni, a cégek bankszámlát tudnak nyitni és hitelkártyát tudnak igényelni. Online banki szolgáltatásokat használhatnak, digitálisan intézhetik adóügyeiket és szerződéseket is tudnak elektronikusan aláírni, így akár a teljes cég távolról is irányítható. Tehát mindent online lehet intézni anélkül, hogy helyi igazgatót kellene foglalkoztatni.  Az észtek közigazgatása szinte teljesen digitális, évek óta online szavaznak, vallják be az adót, írják át a kocsijukat. Az internet és az informatika jelentőségét ideje korán felismerték, náluk indult útjára a Skype, a Transferwise és a Taxify is. Közben Európa startupfővárosa lettek. Van 1,3 millió lakosuk, egy 400 ezer fős fővárosuk, ingyenes tömegközlekedésük Tallinnban és tengerpartjuk.

·       2000 óta lehet elektronikusan beadni az adóbevallást. 18 éve lehet mobilon fizetni a parkolásért is.

·       2002 óta van digitális aláírás és chipkártyás személyi, és azóta zajlik minden elektronikusan az iskolákban.

·       2003 óta van azonosítóval ellátott közlekedési kártya.

·       2005 óta lehet online szavazni.

·       2014-ben vezették be az e-állampolgárságot, ezzel bárki lehet külföldről is észt állampolgár.

·       2015-től létezik az elektronikus recept.

·       2017-től online is lehet bankszámlát nyitni (nem a külföldieknek).[7]

Dél Korea: Songdo

Songdo, Dél Korea nyugati partján fekvő okos város, melyet a Sárga-tengertől elhódított, 600 hektáros mesterséges szigetre építették fel. A terület kiválasztásánál főleg a jó jövőbeni közlekedés volt az elsődleges szempont, ezért a települést 65 kilométerre Szöultól és pár kilométerre az ország legnagyobb repterétől, az Incshoni Nemzetközi Repülőtértől húzták föl. A projekt során 80 000 lakást, 5 millió m2 irodát és 900 000 m2-en építettek föl kereskedelmi célú épületeket. Emellett iskolák, kórházak, szállodák, sport- és kulturális létesítmények, utak, illetve számos park is helyet kapott a mesterséges földdarabon.

Bármennyire is egy álomváros látszatát keltik az olyan nulláról felhúzott okos városok, mint Sangdo, az ilyen csúcs modern infrastruktúrával felszerelt települések termékeny táptalajt biztosítanak a társadalmi egyenlőtlenségeknek - a szakértők szerint. Ezek az okos városok ugyanis nem alulról szerveződve születnek, hanem tervezőasztalnál kapják meg végső formájukat. Ilyen értelemben pedig ezen városok társadalma sem egy „természetes” folyamat révén jön létre, hanem egyfajta szelekciós procedúra következtében (ezt akár közvetett tudományos társadalomtervezésnek is nevezhetnénk).

A Songdóhoz hasonló okos városokba nyilvánvalóan olyan tanult emberek költöznek elsősorban, akik képesek fenntartani és működtetni a város infrastruktúráját (fejlesztők, kutatók, mérnökök stb.), illetve olyan felsőosztálybeliek, akik képesek megfizetni a csillagászati ingatlanárakat. Ennek következtében a Songdóhoz hasonló okos városok agyelszívó hatással rendelkeznek az adott ország egészére nézve.

Egy minden téren automatizált és digitalizált okos város működéséhez elképesztő mennyiségű adat kell, ami számos adatkezelési veszélyt rejt. Elég csak a közelmúlt nagy botrányaira gondolni, például a Facebook Cambidge Analytica adatszivárogtatására, ami miatt rekordméretű 5 milliárd dolláros büntetést kapott a közösségi médium. Az okos városok által összegyűjtött adatok pedig jóval részletgazdagabbak lesznek, mint amit a nagy tech cégek valaha is a felhasználóikról készíteni fognak. Ezeket a rendkívül érzékeny és személyes adatokat pedig valahol tárolni és elemezni kell, potenciális célpontot kínálva ezzel minden adathalásznak.

A legpesszimistább elképzelések még ennél is tovább mennek, és azt veszik alapul, hogy az okos városok lakóiról összegyűjtött végeláthatatlan adathalmaz rossz kezekbe kerül. Erre az eshetőségre a szakirodalmakban előszeretettel hivatkoznak úgy, mint az orwelli modell, amely azt állítja, hogy a technológia eszközök segítségével megvalósulhat az emberek fölötti totális kontroll és az egyének csupán csak alárendelt szerepet töltenek be egy város életében.

A nyugati típusú, individualista társadalmi berendezkedés szemüvegén keresztül nézve hátborzongatónak tűnik a rendszer, amely minden kínai állampolgárhoz és nem természetes jogi személyhez rendel egy pontszámot: ez a rezsim által pozitívnak ítélt cselekedetek hatására nő, a negatív esetben pedig csökken. A pontszámok alapján a kínai államapparátus, valamint az azt kiszolgáló erőszakszervezetek pontosan tudni fogják, hogy mely állampolgárokat kell szigorúbb, illetve lazább megfigyelés alatt tartani.

[1] Wikipédia: Város szócikk - http://tiny.cc/94frcz
[2] Wikipédia: Okos város szócikk - http://tiny.cc/q6frcz
[3] #KONZERVTELEFON: Földi Paradicsom a 3. évezredben: ilyen az élet egy okos városban - http://bit.do/e8BpV
[4] Nemeslaki András: Okos városok igazgatása - http://bit.do/e8Bqk
[5] Wikipédia: Okos város szócikk - http://tiny.cc/q6frcz
[6] #KONZERVTELEFON: Földi Paradicsom a 3. évezredben: ilyen az élet egy okos városban - http://bit.do/e8BpV  
[7] Index: Egy pöttöm balti állam 25 év alatt lehagyott minket - http://bit.do/e8BqF

KILÁTÓ-összeállítás