– Székelyudvarhelyen a kilencvenes évektől igen komoly sakkélet volt, 1994-ben vb-fordulót is rendeztek a sportcsarnokban, de innen indultak az Európa-hírű Vajda-testvérek is. Számodra ez jelentett-e valamit az indíttatásnál?

– Közvetve hatással volt sakkozói pályafutásomra. Népszerűsítette a sakkot a városban, talán akkortájt voltak az első törekvések egy klub létrehozásában gyerekek számára. Ha nem lett volna ez a lehetőség a városban, nem azt mondom, hogy nem sakkoztam volna, de más harcot kellett volna megvívni. Nekem 1994 nyarán Temesváron volt az első, sorsdöntő versenyem: mivel az eredményeim alapján hajszállal lemaradtam a csapat keretéből, édesapám saját költségen vitt el a nemzetközi gyerektornára, ahol negyedik helyezést értem el az erős mezőnyben és egyből megkaptam a II-es kategóriát. Ez nagy dolognak számított akkoriban. Attól kezdve már nem hagyhattak ki a csapatból.

– Kik ösztönöztek ebben a szüleiden kívül? Kitől tanultál a legtöbbet?

– Felnézek számos nagymesterre, Bobby Fischer a mindenkori példaképem, de nem mondhatom, hogy az ő partijaiból tanultam volna a legtöbbet.

Természetesen vannak nehéz időszakok, rengeteg munka, sok sírás és akár szenvedés is van az eredmények mögött. Számos osztálykiránduláson nem voltam, de lehettem Európa-bajnokságon, Romániát és Magyarországot összejártam, Európában is több helyen megfordultam. Főleg gyerekként gyorsan feledteti a pozitív élmény a sok lemondást.

Máskor egy régi ellenfelemmel találkoztam és beszélgettünk el mindenről, hiszen már egyikünk sem aktív sakkozó. És elmondta, hogy fantasztikusan támadtam és mindig félt ellenem kiállni. Az ilyen visszajelzések motiváltak abban, hogy visszatérjek valamilyen szinten a sakkvilágba, felélesztették a régi érzéseket. A sakkversenyzést elméletileg utolsó leheletig lehet csinálni, de a profi versenyzésről már lemondtam. Kedvtelésből és karbantartás végett nagyon ritkán játszom még versenyeken, de most inkább szeretném átadni a tudásomat és tapasztalataimat, népszerűsíteni a sakkot.

– Melyek voltak a főbb sikereid, nagyobb „lépéseid”? Átvitt értelemben. Hol állsz a mai ranglistán?

– Többször voltam érmes a korosztályos román bajnokságon és képviseltem az országot Európa-bajnokságokon, ifiként bronzérmes voltam az országos blitzbajnokságon és csapattal is nyertünk érmet. Felnőtt csapatommal is voltunk bronzérmesek a szuperligában – ez a legfelső országos csapatbajnokság a sakkban –, ahol első voltam az én asztalomnál. Az úgynevezett Élő-listára úgy kerülhetünk fel, ha a FIDE által elismert hivatalos versenyeken játszunk, ahol az ellenfelünknek is van Élő-pontja és az eredmény függvényében, egy algoritmus alapján gyűlnek vagy éppen fogynak a pontjaink. A világelső, jelenlegi világbajnok Magnus Carlsennek pillanatnyilag 2863 Élő-pontja van, a nőknél a világelső Hou Yifannak 2658.

A mostani világranglistán az aktív játékosok között 21 041. vagyok. A FIDE 2012-es becslése szerint a világon körülbelül 600 millióan sakkoznak.

– Az udvarhelyi Iskolás Sportklub sakkedzője vagy jelenleg. Milyen utat kellett ezen a téren bejárnod?

– Rögöset. Nagyon bonyolult és sokszor logikátlan a rendszer. Több mint húsz éve mester vagyok, 26 éve része a sakk az életemnek, két egyetemet és mesterit végeztem, de mindez semmit nem számított, mert még el kellett végeznem két év sakkedzőit, három év testnevelési egyetemet, és most kezdem a mesterit testnevelés szakon – mindez alapkövetelmény, nem kedvtelésből csináltam végig. Mindezt úgy, hogy a sakkozás közben nem kell se fejállást gyakorolnunk, se bakot ugranunk...

De egyre népszerűbb lesz a sakk, én körülbelül negyven gyerekkel foglalkozom. Világszinten az iskolákban próbálják beiktatni a tantervekbe, és nekem is egy álmom, hogy megéljem azt, amikor az órarendekben kötelező tantárgy lesz a sakk.

– A járvány alatt hogy lehet, lehetett sakkozni, versenyezni? Milyen alternatívák vannak?

– A sakk fénykorát éli az online világban, a legmagasabb szinten számos nagy, pénzdíjas versenyt szerveztek, pont a világbajnok volt az egyik kezdeményezője ezeknek. A legnagyobb sakkportál, a www.chess.com május-júniusban annyira túlterhelt lett, hogy versenyeket kellett újraindítani. Nagy népszerűségnek örvend az online sakk, talán a sportok közül a sakk érezte meg legkevésbé a járvány negatív hatását.

Katona Zoltán