Mindannyian imádják a hokit: bemutatjuk a gyergyószentmiklósi rókalányokat

Teljesen más, mint fiúkkal dolgozni, össze sem hasonlítható – szögezi le a gyergyószentmiklósi Fox Hockey edzője, Láng Zoltán. Ez az első női jégkorongcsapat, amit irányít, a „rókalányok” pedig nagyon sok mindenre megtanították. Korábban Dunaújvárosban dolgozott több fiú utánpótláscsapatnál, ahol határozott edzőként ismerték, aki néha keményen odaszólt, amikor kellett. Nos, ez a pedagógia itt nem célravezető – vonta le a következtetést Láng.

„A lányok sokkal érzékenyebbek, háromszor is meg kell gondolni, hogy mit mondunk nekik, mivel tudom őket motiválni. Nem vagyok egy ölelkezős típus, de megtanultam megölelni őket.

Ha valaki hibázott a fiúknál, akkor megdorgáltam, itt viszont egy, a hibája miatt szomorú lányt csak jobban letörne ez. Persze mindenki különböző egyéniség, de jellemzően hasznosabb pótapaként babusgatni, megerősíteni őket. Nagyon sokat tanultam tőlük, főleg lelkiekben” – fogalmazott az edző, majd hozzátette, hogy természetesen más a szakmai munka is, mint a fiúknál, más terhelés az, amivel fejlődni tudnak. Annak hasznosságát is tapasztalta még, hogy sokat beszélget a játékosaival, akár magánéleti dolgokról, akár az iskoláról, és meghallgatja őket, de a meccsek közös kibeszélése is erősíti a lánycsapatot.

Ugyanígy látja Laczkó Levente, a Fox Hockey klub vezetője is: „Mindenkit meg kell hallgatni, és nagyon óvatosan kell velük beszélgetni. Ha valakit figyelmeztetnek, hogy esetleg nem nyújt 100 százalékot edzésen, akkor az könnyen megsértődik, és ez átragad másokra is, ilyenekből keletkeznek feszültségek. Mindig ott kell lenni velük, és figyelni erre.”

A lánycsapatban senki sem fizetésért hokizik, hanem sportszeretetből, szabadidejükben jégkorongoznak, többen iskola, tanulás után, mások a munka mellett. A társaság többsége gyergyószentmiklósi, illetve környékbeli, de van, aki Brassóból, Marosvásárhelyről vagy éppen Ploiești-ről utazik a mérkőzésekre, így a heti három rendszeres edzésen kevesen tudnak egyszerre jelen lenni.

„Kitaláltunk egy jutalmazási rendszert, amit az edzésre járáshoz kötöttünk volna, azaz a magyar bajnokikon elért sikerek, kupagyőzelmek után kaptak volna prémiumot, de feltétel volt, hogy az edzések nagy részén is ott legyenek. Be kellett látnunk, hogy ez nem elvárható. Így év végén ettől eltekintve adtunk prémiumot a lányoknak” – mutatott rá Laczkó. Arra viszont figyelnek, hogy a játékosok hokival, edzésre, meccsre járással kapcsolatos költségeit fedezzék, az edzésre igyekeznek megszervezni az utaztatást Csíkszeredából, Karcfalváról és a gyergyói falvakból.

A Fox Hockey két kapusa, Nadina Niciu és Laczkó Andrea rendelkezik a legjobb védési mutatókkal a magyarországi U25A bajnokságban, Szekeres Edit, Ana Voicu és Fehér Nikolett pedig a kanadai táblázat (gólok és gólpasszok száma) első három helyén áll.

Az alapszakaszban mindössze két szoros vereséget szenvedtek, összes többi mérkőzésüket megnyerték.

Fehér Nikolett 14 éves, szülőfalujából, Gyergyóremetéről jár Gyergyószentmiklósra egy évvel fiatalabb húgával, Orsolyával együtt. A lánycsapat mellett az U14-es és U16-os korosztályú fiúcsapatokkal is együtt edznek és játszanak. Amíg lehet, egyikről sem mondanának le, hiszen a fiúknál nagyobb a tempó, magasabb a színvonal, így ott jobban lehet fejlődni. Azonban a fiúknál sem csak kiegészítő szerep hárul rájuk, Nikolett a Székelyföldi Jégkorong Akadémia U16-os, magyar bajnokságban játszó fiúcsapatának is egyik erőssége, két éve Kanadában is pályára léphetett a Team Romania színeiben egy rangos nemzetközi tornán.

A Fehér nővérekről akár az is elmondható lenne, hogy nincs szükségük szárazedzésre, hiszen a család egy nagy farmgazdaságot működtet, és a mezőgazdasági munkából is ki kell venniük a részüket. Ettől függetlenül az edzéseken is mindig ott vannak. „Traktort vezetünk, végezzük a napi munkát a gazdaságban, utána járunk fel Gyergyóba edzésre. Mind a kettőt nagyon szeretjük, egyikről sem szeretnénk lemondani. Persze az iskolára, a tanulásra is kell idő” – mondta Nikolett. Hozzátette, kisebb korukban kipróbálták a táncot, karatét és a kézilabdát is, de végül az apjuk nyomába léptek, Árpád szintén jégkorongozott. Niki december elején a Fox Hockey másik három játékosával, Bálint Anna Reginával, Szekeres Edittel és Bende Júliával együtt meghívást kapott a magyar U16-os női válogatott bő keretébe.

Szekeres Edit 11 góllal és 10 gólpasszal vezeti az U25A bajnokság pontlistáját. A 15 éves iskoláslány Csíkkarcfalváról ingázik a jégkorong kedvéért. Ahogy elmesélte, szabadkorcsolyázás alkalmával figyelt fel rá egy edző, és hívta el jégkorongedzésekre, ami azonnal megtetszett neki. Minél több sikerélményt szeretne elérni a Fox Hockeyval, és minél több pontot elérve segíteni a csapatot, amelyben nagyon jól érzi magát. A magyar válogatottba való meghívást plusz motivációként élte meg:

„Magyarországon igazán komolyan veszik a lányhokit, és az, hogy látjuk, figyelnek ránk, érdeklődnek utánunk, egy plusz motivációt ad.”

Vitos Anna ugyan ritkábban ér el edzésekre, hiszen csíkszeredai, de a szükséges jégidő így is megvan számára, mivel két csíki fiúcsapatban is játszik, és a Csíkszeredai Sportklub női csapatának edzéseire is jár. „Nagyon szeretek jégen lenni, itt bármilyen magánéleti problémám is lenne, egy kicsit elfelejtődik. Felszabadulok ilyenkor” – mondta.

Laczkó Andrea kapus még mezőnyjátékosként kezdte a jégkorongot, de mindig vágyott arra, hogy a kapuban állhasson. Úgy véli, élete legjobb döntése volt, az idei statisztikák is ezt igazolják. „A kapuban érzem otthon magam. Amikor odaállhatok az utolsó védővonalra és védéseimmel a csapatot segíthetem, az a legjobb érzés számomra” – mesélte. A tavaly érettségizett Andrea előtt egy komoly cél áll: februárban felvételizik a budapesti Testnevelési Egyetemre, jégkorong szakedzőnek szeretne tanulni. Már azt tervezi, hogy idővel majd ő veszi át a Fox Hockey csapat irányítását az édesapjától, aki a jelenlegi klubvezető.

Úgy látja, igazából mostanra állt össze a csapat, egy családként tudnak küzdeni egy közös célért, a magyar bajnokság megnyeréséért.

Hozzátette, nemcsak a jégen, hanem azon kívül is barátságok jellemzik a csapatot, közös hétvégéken kapcsolódnak ki, csapatbulik is vannak, és bár mindig igyekeznek kizárni a magánéleti gondokat az öltözőből, ha mégis előfordul, igyekeznek egymásnak segíteni ebben is.

A csapat másik kapusa, Nadina Niciu marosvásárhelyi, és amióta a sátortetős pálya ott is felépült, edzőként dolgozik a helyi utánpótlásban, ő irányítja a vásárhelyi lánycsapat munkáját. „Életem legjobb döntése volt, hogy Gyergyóba igazoltam, nagyon szeretem az itteni közösséget, a hangulatot, a hozzáállást” – vázolta. Egy dolog idegesíti nagyon: mivel fiúkkal edz, ott jóval erősebb lövéseket kap, a lányoknál pedig egy-egy gyengébb próbálkozás után szokatlanul pattanó, lecsorgó korongból születik a potyagól.

„A jégen nincs pardon, ott mindent bele kell adni, hajtani, dolgozni keményen, és ha valaki provokál, akkor annak is meg kell felelni, de ott is fontos, hogy nők vagyunk. A csapat többsége is így van vele, adunk arra, hogy szépek legyünk. Meccs előtt is kirúzsozom magam” – mondta Laczkó-Szabó Zsuzsanna, amikor erre is rákérdezünk. Zsuzsika ma már anyukaként folytatja a jégkorongot, kisfia is hokizik már, de a játék iránti szenvedélye semmit nem változott azóta, hogy még a kétezres évek legelején maga is 13 éves kislányként belekóstolt ebbe a sportba. Igazából az ő elszántságának köszönhető, hogy sok év szünet után újjáalakult a gyergyószentmiklósi női jégkorongcsapat.

Sokat tesz azért, hogy jó legyen a hangulat: „Sok éve játszom, több csapatnál megfordultam, de azt tapasztaltam, hogy ahol túl komolyan vettük a hokit, abba bele is haltunk, annak nem volt eredménye. Fontos, hogy élvezzük a játékot és közösen tudjunk felszabadulni. Úgy gondolom, az a női csapat tud sikeres lenni, amelyben vidámság és egy adag huncutság is van.”