Aradon vigyáznak a magyar vonalra – Beszélgetés az UTA futballcsapatát újraélesztő Mészár Sándorral

– kezdte a beszélgetést Mészár Sándor.

– Az ön nevéhez fűződik az UTA újraélesztése, a csapat feljutása az élvonalba. Visszatekintve, milyen volt ez az út, milyen kihívásokkal kellett megküzdenie?

– Hét évvel ezelőtt az UTA sajnos csődbe ment, annyi pénz sem maradt akkor a klubnál, hogy a csapat meg tudjon jelenni a kiírt mérkőzéseken. Ez a kizárást jelentette. Akkor én már több éve menedzseltem az általam alapított Atletico utánpótlás-nevelő futballklubot, nagyon jó eredményekkel, sok tehetséges fiatal játékossal. Innen adódott, hogy az aradi polgármesteri hivatal és a szurkolók szövetsége felkért, segítsek újraéleszteni ezt a történelmi és sporteredményekben nagyon gazdag klubot.

Megkerestek, elvállaltam. Sikerült benevezni a csapatot a megyei bajnokságba. Az első évben feljutottunk a harmadik ligába, majd egy évre rá a másodosztályba. A folytatásban pedig kétszer eljutottunk odáig, hogy rájátszásra jogosultunk az élvonalba jutásért, de mindkétszer veszítettünk. Idén egy nagyon nehéz és bonyolult szezon után sikerült megnyerni a másodosztályt. Az első hely az egyenes feljutást jelentette az első osztályba. Az UTA, Románia hatszoros bajnoka és kétszeres kupagyőztese megérkezett oda, ahol mindig is a helye volt.

– Kevés stadion épült az utóbbi időben az országban, az egyik ezek közül az aradi. Hogyan sikerült, mennyi időbe és pénzbe kerül ma egy stadion felépítése Romániában?

– Ez sajnos igaz, kevés stadion épült Romániában, és még kevesebb edzőközpont, illetve pálya. A mi stadionunk az egyedüli Romániában, amely kizárólag a város pénzéből épült. Nincs benne se kormányzati, se szövetségi, se magánbefektető pénze. Többször változtak a tervek, ezért elcsúszott a kivitelezési idő.

– Sok magyar szurkolója van az UTA-nak az egész világon. Sikerül megtartania a klubnak a „magyar vonalat”? Hogyan emlékeznek a régi nagy játékosokra, a klubalapítóra?

– Csapatunk legnagyobb értéke a történelme.

Rendszeresen foglalkozunk történelmünkkel, megemlékezünk évfordulóinkról, játékosainkról. Számos könyvet adtunk ki. A legaktuálisabb Oroszhegyi Károly könyve, Csala, a szőke csoda, Pecsovszky József élettörténete, amit román nyelvre is lefordítottunk. Minden megjelent könyvünkben odafigyelünk arra, hogy minden magyar játékos neve helyesen magyarul jelenjen meg, és nem a románosított formában. A helyzetünk Aradon szerencsés, senkit sem zavar az, hogy mindig voltak magyarok a csapatban.

– Hogyan értékelné a csapat eddigi első ligás teljesítményét, Bálint László György edző munkáját?

– Hosszú évek óta az első fordulók után még nem szerepelt ilyen jól egy frissen feljutott csapat a román első osztályban. Több döntetlen mérkőzésben benne volt az, hogy nyerhettünk volna, így állhatnánk egy kicsit előrébb is. Az eredmények elsősorban Bálint László György munkájának köszönhetők.

– Indult polgármesternek, de sajnos nem sikerült elnyernie a tisztséget. Milyen tanulságokkal járt a kampányidőszak?

– Összességében nem bántam meg, hogy elvállaltam ezt a számomra teljesen idegen feladatot, megmérettetést. Hasznos tapasztalatokat szereztem, tanultam belőle.

– Merre, milyen irányba tart az aradi sportélet? Mi a helyzet a többi hagyományos sportággal?

– Nagyon rosszul állunk, hiányzik az infrastruktúra, hiányzik a pénz, és hiányzik az, ami a legfontosabb:

Ezeket a problémákat szerettem volna – többek között – megoldani polgármesterként vagy alpolgármesterként.