Alapszakasz a számok tükrében: a Sportklub erőssége a támadás, a GYHK-nál a védelem működik jól az Erste Ligában

1. FTC-Telekom, 2. Csíkszeredai Sportklub, 3. Gyergyói HK, 4. DEAC, 5. Brassói Corona, 6. UTE, 7. Dunaújvárosi Acélbikák, 8. MAC HKB Újbuda, 9. Titánok, 10. Opten Vasas HC – ez volt a szezonkezdés előtt az Erste Liga szakértői által jósolt erősorrendje.

Ehhez képest az Ferencváros és a Sportklub ugyan dobogón zártak, de beelőzte őket a Brassó, míg a GYHK rossz szezonrajtja és rengeteg, hosszabbításban elbukott pontja miatt csak a 7. lett.

A DEAC, az UTE és a Titánok pontosan a megjósolt helyezésüket csípték el, míg a Vasas története során először a vonal fölé küzdötte magát, és bejutott a rájátszásba. A szlovákiai extraligából visszatérő MAC megfiatalodva is komoly erőt bizonyított. A Dunaújvárosi Acélbikák szurkolói nagyon hamar szeretnék elfelejteni az idei szezont. Az egyébként számos jó nevű játékosa ellenére mindenkivel szemben nagyon lemaradt.

A jégkorongot gólra játsszák, a megszerezhető pontok után ez a legfontosabb mutató, ami a szakembereket, statisztikusokat, de a szurkolókat is érdekli. Ebben minden tekintetben a Csíkszeredai Sportklub volt az alapszakasz legjobbja. Becze Tihamér lett a gólkirály 32 találattal és emellé még 30 gólpasszt is termelt, ami a kanadai táblázaton is az első helyezést jelenti. Őt a rangsorban egy UTE, egy MAC és egy brassói csatár, azaz Bodó Christopher, Orban Brance és Radim Valchar követi 57, illetve 53–53 ponttal. Érdekesség, hogy ők mindhárman honosított, „régi” Erste ligás játékosok.

Az idén a ligába érkezett támadók közül a Sportkub csatárai, Judd Blackwater és Colton Yelow Horn váltották be leginkább a hozzájuk fűzött reményeket 49, illetve 45 pontos teljesítményükkel. A Becze és a két kanadai góltermésének köszönhető elsősorban, hogy a Sportklub összesen 171 gólt ért el, ami magasan a legjobb a mezőnyben, ezt meg sem közelíti az FTC-Telekom 149 és a Brassói Corona 147 találata.

Míg Csíkszeredában nagyüzemben termelték a gólokat a csatárok, Gyergyószentmiklóson már nem volt ennyire jó a helyzet.

A piros-fehérek összesen 89-szer találtak az ellenfelek ketrecébe, aminél csak a Dunaújváros (88) és a Titánok (87) lőtt kevesebbet. A GYHK legeredményesebb játékosa a finn Tero Koskiranta 27 pontos, a házi rangsor harmadik helyén Shawn St-Amant és Joe Basaraba osztozik 19–19 ponttal. Mindenképpen többet vártak volna tőlük a szurkolók. Egyedül Basaraba érte el a pont/meccs átlagot.

Mindehhez hozzátartozik az is, hogy az első magyarországi túrájuk során mélyen az elvárás alatt teljesítő gyergyóiaknál októberben nagytakarítás zajlott, Malcolm Cameron vezetőedző mellett négy légióstól is megváltak, újak érkeztek, akik így nyilván kevesebb meccsen játszhattak.

A GYHK-nál a gólerős csatárok felsorolásánál nem véletlenül hagytuk ki Marek Troncinsky-t: ő ugyanis hátvéd és így ért el 26 mérkőzésen 26 pontot. A cseh bekk a ligában e tekintetben a legjobbak közé tartozik, az első helyen a brassói Joshua McFadden található, aki 31 pontot tett a kék-sárgáknál a közösbe, igaz, ő ezt 35 mérkőzésen érte el. A ponterős hátvédek dobogóján még két újpesti, Mark Selan (30 pont/36 mérkőzés) és Riley Stadel (29/36) található. A védelemtől azonban nem az az elsőrendű elvárás, hogy gólokat szerezzenek, hanem az, hogy megóvják ettől a saját kapujukat.

A Gyergyói Hoki Klubnál bekövetkezett edzőváltást követően Szilassy Zoltán elsősorban a védekezésben ért el látványos javulást.

Ennek eredménye, hogy a mezőnyben a 3. legkevesebb gólt kapták a piros-fehérek, 106-ot, ennél kevesebbet a Debrecen (100) és Brassó (90) kapott.

Ebben persze óriási szerepe volt a kapusoknak is. Jordon Cooke immár második szezonjában a liga legjobbja, 93,41 százalékos védési hatékonyságával. Ruczuj Gellértnek is remek szezonja van, 90,78 százalékos hatékonyságot produkálva, feltehetően Jukka Kontsas kapusedző munkájának eredményeképpen is. Itt hozzá kell még tenni, hogy Ruczujnak kellett szembenéznie a Sportklub és a Corona lövéseivel is, hiszen a velük vívott meccsek a romániai bajnokágba is beszámítottak, ahol csak romániai állampolgárságú kapus szerepelhet. A legjobban teljesítő kapusok rangsorában egyébként Cooke mögött a debreceni Hetényi Zoltán lett a második 93,27 százalékkal, illetve a fradista Arany Gergely 92,54-gyel.

A Sportklubnál 3 kapus szerepelt az idei szezonban, és csak egyiküknek, László Arnoldnak sikerült 90 százalék fölött hatástalanítani a kapuja fel tartó löketeket, Maxim Szamankov neve mellett 88, Adorján Örsnél 86,96 százalék szerepel.

Míg a GYHK-nál a védelem jelenti az erőt, a Sportklubnál ez a mutató nem a legfényesebb,

a 121 kapott gólnál a rájátszásba jutott csapatok közül csak az UTE (126) és a Vasas (141) statisztikája rosszabb. Igaz, amíg a támadás képes a kapott góloknál jóval többet lőni, addig ez nem jelent nagy problémát.

Az Erste Ligában a három erdélyi csapat nézőszáma a legmagasabb minden évben. Idén ez kiegyenlítődött és nyilván nem a magyarországi csapatok összecsapásai iránt nőtt meg ugrásszerűen az érdeklődés, hanem a járvány miatt itt sem lehettek szurkolók a csarnokokban.

A számok azt mutatják, a Sportklubot és a Brassót ez nem befolyásolta, míg a gyergyóiak ennek a nagy vesztesei lettek. 12 mérkőzésen (az összes meccsük egyharmadán!) álltak döntetlenre a 60. perc végén. Tízet pedig elveszítettek ebből, azaz az ellenfeleiké lett a bónuszpont.

Nem kétséges, ha mögöttük áll a szurkolótáboruk, nagy eséllyel jó néhány esetben meglett volna az a plusz egy gól, ami a három pontot hozta volna rendes játékidőben, de a hosszabbításos vereségek aránya sem így alakult volna.

Az üres csarnok, a szurkolás hiánya több magyarországi csapatnak kedvezett, ők „békeidőkben” is többnyire gyér érdeklődés mellett játszották a meccseiket.

A jégkorongmérkőzések sorsát a legtöbb esetben az emberelőnyök kihasználása, illetve a hátrányok kivédekezésének hatékonysága dönti el. A legtöbb kétperces kisbüntetést a DEAC ellen ítélték meg a játékvezetők, 187-et, és szorosan mögöttük következik a Sportklub 184-el, majd a Brassó 168-al. A GYHK 161-et szedett össze a 36 mérkőzésen. Büntetőpercekből összességében a Sportklub gyűjtötte a legtöbbet, 573-at. Ebben sokat nyomott Gyenisz Kuljas 25 perces végleges büntetése a játékvezető elleni atrocitás miatt, ez volt az egyetlen ilyen ítélet a szezonban. 20 perces fegyelmik tekintetében a Fradi tarolt, összesen héttel, a Sportklubnak kettő, míg a GYHK-nak egy ilyen esete volt.

A leginkább „jólnevelt” együttes a MAC volt, mindössze 138 kétperces büntetéssel.

A büntetőpercek összegénél fontosabb az, hogy milyen hatásokkal voltak ezek az adott meccsekre. A Csíkszereda különlegesen hatékony helyzetkihasználása itt is megmutatkozik 132 emberelőnyükből 38 gólt lőttek a kék-fehérek, ami magasnak számító 28,78 százalékos hatékonyságot jelent. Mögöttük az UTE 27,41, a Brassó 26,22 százalékot produkált.

Nagyon nagyon rossz viszont a gyergyóiak mérlege ebben. A 125 emberelőnyben szerzett 18 gól 14,40 százalékot jelent, ami a legrosszabb az egész ligában. Ebben mindenképpen javulnia kell Szigetiéknek, hogy sikerrel vehessék a következő kihívást, a negyeddöntőt.

A hátrányok kibekkelésében a brassóiak a legjobbak,

121-szer úszták meg kapott gól nélkül és mindössze 17-szer kapituláltak, ami 87,69 százalékos teljesítmény, nem meglepő így az alapszakasz-elsőségük. A DEAC ebben a második legjobb a maga 82,70 százalékával. A Sportklub és a GYHK következnek a rangsorban 81,09, illetve 79,85-el.

A góloknál, gólpasszoknál talán még fontosabb mutató is az úgynevezett +/– statisztika, aki azt mutatja, hogy az illető játékos hogyan oldotta meg a feladatát amíg jégen volt. A + azt jelöli, hogy egyenlő létszám ellen pluszban zárt az adott cserében a játékos, azaz gólt lőtt a jégen szereplő sor, a – pedig azt, ha gólt kapott. Ebben magasan az első az FTC kapusa, Arany Gergely +37-el, őt a debreceni Dominik Novotny követi +30-al, és szintén a DEAC-t erősítő kapus Hetényi Zoltán +29-el.

A Sportklubnál ebben a kapus Maxim Szamankov a legjobb +22-es statisztikával, míg Judd Blackwater és Papp Szabolcs egyformán +19-el zárta az alapszakaszt.

A Gyergyói Hoki klub összességében –17-es gólaránnyal fejezte be az elmúlt 36 meccset, így nehéz kiemelkedően +-os egyéni statisztikát produkálni: Igor Bobcek +8, Tero Koskiranta +6, Jordon Cooke +4-el zárt.

A rangsor túlsó végén nem meglepő módon a Titánok, illetve a Dunaújvárosi Acélbikák játékosai szerepelnek. A Titánoknál játszó Bobmayer Dominik –34-et szedett össze, két kapus, azaz Jason Bacashihua és Szeles Martin –31-et.

Az alapszakaszban mutatott játék, a gólok száma, és egyéb adatok mostantól csak a statisztikusok számára fontosak.

Kedden elkezdődik a rájátszás, ami egy teljesen új bajnokság, ahol mindenki nulláról indul. Itt kell majd bizonyítania a csapatoknak, játékosoknak.

Ha az alapszakasz statisztikája számít, elmondható, hogy csak a Brassó–Vasas párharc tűnik egyesélyesnek, a Ferencváros–MAC, a Sportklub–GYHK és a DEAC–UTE negyeddöntőben is kiélezett harc várható.

Így látta Szilassy Zoltán, a GYHK edzője: „Én az októberi edzőváltás utáni időről tudok felelősséggel beszélni, azaz arról az időről, amióta én vagyok a Gyergyói Hoki Klub vezetőedzője. Számomra is teljesen új tapasztalat volt, korábban sosem volt részem olyanban, hogy szezon közben kellett átvennem egy csapatot. Egy új stáb állt fel, Góga Attila »átállt a sötét oldalra«, közösen kezdtünk dolgozni. Jukka Kontsasszal már régebb együtt dolgoztunk a magyar válogatottnál, és az új felállásban mélyebben bele tudtunk menni a taktikai elemzésekbe is. 

Az addigi hét Erste Liga-meccsen túl sok időt töltöttünk a defenzív zónában, el kellett érnünk azt, hogy a védekező harmadunkat tehermentesítsük, a játékunk inkább az offenzív zónába toljuk át. Ehhez növelnünk kellett a korcsolyázási sebességet, és kondicionálisan is fejlődnünk kellett. Úgy gondolom, mindebben rengeteget léptünk előre, mostanra a liga legjobban védekező csapatai közé tartozunk, a második-harmadik legkevesebb gólt kaptuk az alapszakaszban”.

A gyergyóiak szakmai stábja rengeteg statisztikát készít és elemez ki, ezekből jól látható a helyzetek számának alakulása a saját és az ellenfél kapuja előtt is. „Támadásban nagy problémánk van a góllövéssel. Számtalan helyzetet tudunk kialakítani, ami azt mutatja, hogy a játékosok nagyon jól dolgoznak elől is, nagy energiát fektetnek bele, végrehajtják a rájuk bízott feladatokat, de nem tudjuk a lehetőségeket gólra váltani. Vannak a ligában csapatok, akik elképesztően gólképesek, mi nem ilyenek vagyunk.

Emiatt alakult úgy, hogy minket választhatnak ellenfélnek, és nem mi választunk ellenfelet magunknak. A rájátszásban a védekezésünket kell tovább erősítenünk. Ha kevés gólt tudunk lőni, akkor még kevesebbet szabad kapnunk. Akkor van esélyünk, ha az ellenfeleket két–három gólon tartjuk” – összegzett Szilassy.

Hozó Levente, a Sportklub edzője is értékelte az alapszakaszt.

Az összes Erste-ligás csapat közül nekünk volt az egyik legrosszabb a helyeztünk, a koronavírus-fertőzések miatt a szezon közepén hosszú időn át nem tudtunk edzeni, sok mérkőzésünket el kellett halasztani. Szerencsére bő volt a játékoskeretünk, de így is nagyon megterhelő volt csapatunk minden tagja számára az alapszakasz. Mi, a szakmai stáb számos olyan döntést kellett hoznunk, ami a sport szempontjából nem a legoptimálisabb, hiszen a koronavírus-fertőzések miatt játékosokat kellett pihentetni vagy terhelni.

Voltak játékosok, akik többet játszottak, voltak akik kevesebbet, de nem mindig a forma miatt döntöttünk úgy, hogy ki van a jégen, hanem teljes más, kívülálló okok szerint. A sérülések a kapusainkat sem kerülték el, Adorján az év elején Gyergyó elleni meccsen lesérült, most pedig László Arnold dőlt ki a sorból, közben Szamankov különböző okok miatt nem tudott mindig védeni. Az ő esetében több mérkőzésen úgy döntöttünk, hogy mind a hat légiósunk mezőnyjátékos legyen, a kapusunk pedig hazai. A csatárteljesítménnyel meg vagyunk elégedve, sok gólt lőttünk. Becze Tihamér pedig a kanadai táblázaton és a góllövőlistán is az élen végzett az alapszakaszban” – sorolta tapasztalatait Hozó.

Az edző szerint a Sportklub védekező játéka nem mindig működött a legjobban, de ennek számos magyarázata van, sokszor a fáradtság, a túlterhelés miatt.

„Csak emlékeztetőül, volt egy 18 napos magyarországi túránk, amikor kilenc mérkőzést játszottunk. Egyetlen csapat se volt kitéve hasonló terhelésnek, és valószínű több sérülés abból adódott. Summa summarum, voltak jó meccseink, voltak hullámvölgyeink, de összességében elégedettek vagyunk az alapszakaszbeli teljesítménnyel. Várjuk a rájátszást. A sérült játékosaink többsége felépült, bár még nem tud mindenki 100 százalékot nyújtani. Jelen állás szerint Flinta Botond hátvéd, illetve László Arnold kapusra sérülés, Becze Tihamérra pedig eltiltás matt nem számíthatunk az első negyeddöntős mérkőzésen. László Arnold nemrég fejsérülést szenvedett, agyrázkódása volt, s az első Galac elleni meccsen újra megütötte a fejét, folyamatosan szédül. Orvosi kivizsgáláson van” – folytatta.

És hogy miért választották a Gyergyói HK-t? „A vezetőséggel közösen sokat mérlegeltünk, és végül

Két csapat, az Újpest és a Gyergyói HK közül választhattunk. Anyagilag és fizikailag is nagyon megterhelő lett volna kétnaponként Budapestre utazni. A játékosok pihenése szempontjából is fontos volt az, hogy ne kelljen sokat utazzon a csapat” – zárta a beszélgetést Hozó.