A Részegh fivérek újra a fedélzeten: őszintén beszéltek jégkorongkarrierjük egyik legnehezebb időszakáról

A 24 éves Részegh Tamás hazatérése volt az egyik legpozitívabb hír  tavaly a Csíkszeredai Sportklub háza táján. Ám az első perctől az is nyilvánvaló volt, hogy a fiatal tehetség sérüléssel bajlódik. „2020. november 21-én Nagymihályon volt az utolsó mérkőzésem, viszont ezen már csak nagy megerőltetések árán tudtam lejátszani egy harmadot. A legutolsó fájdalommentes mérkőzésem 2019 decemberében volt, ott sérültem meg először. Az egyik combközelítő, más néven lovaglóizom több mint fele leszakadt a csontról” – kezdte. Mint mondta, sérülése után körülbelül egy hónapig nem is volt pontos diagnózis. „Amikor komolyabban megvizsgáltak és megtudtam, hogy tulajdonképpen mi is történt, úgy gondoltam elsőre, hogy ez is csak egy ugyanolyan sérülés, mint a többi, pár hét alatt meggyógyulok és újra a pályán leszek. Mint utólag kiderült, ez sajnos nem így lett, de akkor még a legrosszabb gondolataimban sem merült fel, hogy ekkora kínlódás és szenvedés vár rám” – tekintett vissza Tamás.

Szükség volt a műtéti beavatkozásra, Tamás pedig minden egyes lehetőséget ki szeretett volna használni, ami esélyt adhat a teljes gyógyulásra, illetve arra, hogy folytathassa a jégkorongot.

Rengeteg kezelésen, terápián vett részt, továbbá számos szakembert, orvost kerestek fel a probléma megoldására, viszont majdhogynem az összes kudarcba fulladt, és egy idő után kezdett mindenki – legfőképpen ő – tanácstalanná válni és elveszíteni a reményt.

„Július közepén átestem a műtéten, amit Németországban végzett egy erre specializálódott orvos. Ezt követően hat hét pihenés következett, majd augusztus elején csatlakoztam a csapathoz, és együtt jártunk Csíkkarcfalvára. Amíg a többiek jégen és szárazon készültek, nekem elkezdődött a gyógytorna és a kezelések, ami egészen decemberig zajlott a metodikai központban” – emlékezett vissza Tamás, aki ugyanakkor hálás a Székelyföldi Jégkorong Akadémiának, amiért lehetővé tették, hogy a legjobb kezeléseket kaphassa, illetve Gidró Saroltának és Zakariás Zsoltnak, akik végig nagy odaadással segítették a gyógyulásban.

Tamás elismerte, hogy a szellemi megterhelés volt talán a legnehezebb a hosszú kihagyásban.

Egy idő után már szükségem volt külső segítségre is, mert úgy éreztem, egyedül már nem tudom megoldani ezt a felét. Itt meg szeretném köszönni Karikás Emőke munkáját, aki segített abban, hogy fejben ne adjam fel. Nem szégyen segítséget kérni” – vallotta be. Rámutatott, köszönettel tartozik a családjának és a barátnőjének, akik végig támogatták, nem utolsósorban pedig Csató Kovács Imrének, a Sportklub vezetőségének és a csapattársainak, akik mindvégig bíztak benne. 

A legrosszabb talán az volt, hogy ez idő alatt nem éreztem magam a csapat teljes értékű tagjának” – tette hozzá.

December első felében aztán megtörtént az áttörés, Tamás újból tétmérkőzésen szerepelhetett. „Újra az itthoni szurkolók előtt játszhattam, ez mindig egy fokkal különlegesebb érzés. Annyira gyorsan történt minden abban a pár napban, hogy nem is volt nagyon időm rákészülni és feldolgozni, hogy mi is történt, csak megpróbáltam élvezni a pillanatot, hogy újra jégen vagyok. Más nem is számított. Furcsa volt az elején, eléggé izgultam is, de úgy gondolom, minden jól alakult” – mesélte.

Elismerte, ilyen hosszú kihagyás után nehéz volt felvenni a ritmust: ilyenkor általában a fizikai lemaradást a legnehezebb behozni, ezt többnyire a meccsek tudják visszaadni a játékosnak.

Elmondása szerint az edző végig tudatosan kezelte a helyzetét és fokozatosan dobta bele a mély vízbe.

„Majdnem mindenben megváltoztatott ez az időszak. Rengeteg dolgot más szemmel nézek az életben. Többé-kevésbé megláttam azt, amin változtatnom kell, sok időm volt átértékelni a dolgokat az életemben. Sok mindent más szemmel nézek és csinálok, mint azelőtt.

– fejtette ki a sportoló.

Tamás számára különleges dolog és nagy kiváltság, hogy testvérével együtt léphetnek jégre ugyanannak a csapatnak a mezében. „Ennél is jobb, hogy ő is újra egészséges és azt csinálhatja, amit szeret. Nem ez az első alkalom, hogy egy csapatban vagyunk, de úgy érzem, ez az első olyan szezon, amikor mindketten teljes értékű tagjai vagyunk ugyanannak a klubnak. Fantasztikus érzés lenne együtt bajnokságot nyerni, főleg ilyen nehéz időszak után, nagyon sokat jelentene nekem. Úgy érzem, ehhez nem kell különösebb motiváció. Mindketten ugyanazt szeretnénk, nyerni” – egyértelműsítette.

Bajnoki esélyeiket illetően a jégkorongozó úgy látja, idén minden lehetőségük megvan mind az Erste Ligában, mind a hazai bajnokságban az első hely megszerzésére.

„Mély a keretünk, nagyon sok jó játékosunk van, akik képesek egy-egy szoros meccset a javunkra eldönteni. Ez hatalmas előnynek számít a többi csapattal szemben. De mindez nem elég, ha nem dolgozunk meg keményen a sikerért és nem működünk egy csapatként. Az edző is hangsúlyozta, hogy jelenleg nem igazán van olyan együttes az ellenfeleink között, amelyik egy hétmeccses sorozatban le tudna győzni minket. Viszont egy van, és azok mi vagyunk. Csakis mi tudjuk magunkat nehéz helyzetbe hozni. Jó a hangulat az öltözőben, mindenki nyerni akar és kellően motivált ahhoz, hogy mind a két sorozatban az élen végezzünk” – fogalmazott.

A kisebbik Részegh testvér, Zsolt legutóbb tavaly márciusban a Ferencváros elleni elődöntő második mérkőzésén sérült meg. Az ő térdében elszakadt a keresztszalag, ami műtéti beavatkozást igényelt, ennek rehabilitációs ideje pedig 7–9 hónap közötti. 

A legutóbbi diagnózis előtt pontosan tudtam, hogy mi történhetett, már amikor a jégről szálltam le, villámgyorsan pörgött le előttem minden” – elevenítette fel a sérülés pillanatait a 22 éves jégkorongozó.

Az elején bizonytalan volt, próbálta a lehető legjobb szakemberek véleményét kikérni. Végül Budapesten műtötték meg, ahol jó kezekben volt mindvégig.

„A rehabilitációból az első pár hét a legnehezebb, amikor még minden mozdulat nehézkes, de már a hazaérkezésemkor elkezdtük a gyógytornát Zakariás Éva segítségével. Az elején csak mozgatógéppel és kis hajlításokkal kezdtünk, majd lépésről lépésre emeltük a gyakorlatok nehézségét. A későbbiekben Zsolttal folytattuk a munkát az edzőteremben. Hat hónap után kezdtem el korcsolyázni, a hetedikben már csatlakoztam a csapatos edzésekhez, de sokáig hátráltatott a fájdalom, sokszor a jégidő után nehéz volt a járás is, ezért vissza kellett vennem a tempóból” – mesélte. Jelenleg is folytatja a rehabilitácót, hiszen még messze van a céltól.

Számára is pszichésen volt megterhelő a kihagyás. „Hetekig magam alatt voltam, nem tudtam, hogy mi következik. Ugyanakkor sok biztatást kaptam, és tudtam, hogy a sajnálkozás sokra nem vezet. Törekedtem a tőlem telhető maximumra, és bíztam benne, hogy jól alakul minden. A családom pedig végig segített mindenben, nélkülük nem sikerült volna mindez” – fejezte ki háláját. Zsolt, amint tehette, egyből visszatért a csapathoz. „Ha csak a gyógytornámat csináltam vagy épp egyéb feladataim voltak, törekedtem mindig köztük csinálni, hogy együtt lehessek a fiúkkal.

– tette hozzá.

Aztán eljött február 11., amikor újból tétmérkőzésre nevezték. „Felemelő érzés újra a jégen lenni a többiekkel. Sok munka és kihagyás után jó újra teljes körű tagja lenni a csapatnak és együtt dolgozni a sikerért. Ez az, amiért küzdöttem: hogy visszatérhessek” – hangsúlyozta. Számára is kihívás újból felvenni a ritmus, mert a rájátszásra mindenki már a legjobb formáját nyújtja.

– fogalmazott.

Mint mondta, sok mindent megtanult magáról a tizenegy hónap alatt: „Kitartás, fegyelmezettség és munka nélkül nem lehet sikerre jutni. Hiszem, hogy minden dolog okkal történik, sokat erősödtem és önállósultam ez idő alatt, jobban megismertem önmagam, a testem és a határaim. A hozzáállásom, a mentalitásom is fejlődött, a hosszú kihagyás pedig még inkább sikeréhessé tett. Tamás is motivált, különösen azért, mert tudom, hogy ő is min ment keresztül ahhoz, hogy újra ott lehessen a jégen. Nem sokszor adatik meg az esély, hogy együtt léphessünk jégre, és úgy gondolom, ez mindkettőnk számára plusz erőt és motivációt ad a következő meccsekhez” – jelezte. Zsolt is úgy látja, a Sportklubnál minden megvan ahhoz, hogy elsők legyenek az aktuális bajnoki sorozatokban. „Jó társaság alakult ki, a szurkolók is szokásszerűen biztosítják a jó hangulatot. Biztos vagyok benne, hogy mindent bele fogunk adni az előttünk álló meccsekbe” – összegzett.

 Korpos Attila

(Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap Erdélyi Sport mellékletében jelent meg 2022 március 8-án)