Soós Dóra tizenhat évesen „bevette” Romániát. A jövőben az Amerikai Egyesült Államokban bizonyítana
Fotó: Barabás Ákos
Egy székelyudvarhelyi lány, aki rekordokat gurít. Tizenhat éves, kinőtte az országos szintet, hétszeres román bowlingbajnok. A Székelyudvarhelyi Septimia SK tagjaként idén mindent megnyert, ráadásul a csapattal feljutottak a Szuperligába. A sportágról, a mindennapokról, az új kihívásokról beszélgettünk Soós Dórával. Csodavilág, amit idén megélt, a történet sok más sportolónak is tanulságos lehet: elérhető, hogy egy világbajnok rád írjon.
2019. június 25., 12:182019. június 25., 12:18
2019. június 25., 12:202019. június 25., 12:20
– Mikor, hogyan ismerkedtél meg ezzel a sportággal?
– A szüleim jártak bowlingozni, és folyamatosan kérleltem őket, hogy hadd gurítsak én is egyet-kettőt. Addig ment ez, míg egyszer elvittek magukkal, ott pedig a mostani edzőm, Karamán Géza rögtön arra kért, hogy amikor lehet, menjek még, tanuljam meg a sportág alapjait. Tizenegy éves voltam, öt évvel ezelőtt történt mindez. Pár foglalkozás után Géza elmondta:
– Két évre rá, tizenhárom évesen pedig országos bajnok lettél.
– Akkor nem is tudatosult bennem, hogy ez az egész mi is. Nekem még az egész a játékot jelentette. Nem fogtam fel, hogy azért vagyok a pálya mellett, neveznek a versenyekre, hogy fejlődjek, hiszen legjobban így kapod meg a kellő löketet.
Fotó: Barabás Ákos
– Mikor volt az, hogy érezted, ez biza már nem játék?
– Játék volt, de mindig úgy éreztem, hogy teljesítenem kell. Minél többet kihozni magamból, az volt a lényeg.
– Úgy belejöttél, hogy azóta csak nyered a versenyeket. Hétszeres országos bajnok vagy, ebből öt címet az ifjúságiak között nyertél, tavaly a felnőtteknél párosban, idén pedig egyéniben is aranyérmes lettél.
– Ég és föld a különbség, hogy milyen játékos voltam, amikor először lettem aranyérmes, illetve most hol tartok. Főleg a hozzáállás tekintetében. Az elején egy héten egyszer edzettem, most már amikor egy versenyre készülünk, kétnaponta tréningek vannak. A csendes időszakban is legalább heti kétszer edzünk.
Fotó: Barabás Ákos
– A bowlingban pontokban mérik a fejlődést. Mi a rekordod?
– Tavaly dobtam meg a 268-at. Amikor elkezdtem, akkor a 130-as szinten voltam. Folyamatosan azért ment a harc, hogy azt átlépjem. Megvolt a százas plusz, de időnek kellett eltelnie, hogy ezen túllépjek.
– Mikor lesz meg a maximális, a 300?
– Minden játékosnak ez a célja. Volt, hogy nagyon közel voltam, úgy alakult a játszma, hogy meglehetett volna, aztán valami rendre becsúszik. Van, hogy érzem, minden egyben van, tökéletesen megy minden, aztán bejön egy rontás. Mert elbízod magad. Na de nem kell ennyire előrefutni, most a cél a 269. Vagyis hogy megdöntsem az egyéni rekordomat.
Fotó: Barabás Ákos
– A felnőtt országos bajnoki cím mit jelent számodra?
– Nagyon sokat. Eddig úgy voltam, hogy húznom kellett, hogy az ifik között megvédjem a címemet. Tavaly versenyeztem először mindkét színtéren, akkor a felnőttek között bronzérmes lettem.
– Jó évad volt, hiszen az egyéni elismerések mellett a Székelyudvarhelyi Septimia Sport Klub csapatával feljutottatok a Szuperligába. Mennyivel másabb az egyéni diadal, mint a csapatverseny?
– Valóban, én is hozzájárultam ahhoz, hogy a klub jövőre a legjobbak között szerepeljen, összességében kétszázas feletti átlagom volt. Igaz, én nem leszek ott a Szuperligában, mivel egy cserediákprogram révén egy évet az Egyesült Államokban töltök. Visszatérve, másabb is, meg nem is. Van, amikor a csapatküzdelmeknél az ellenfelek között van olyan, akit mindenképp le akarok győzni, akkor ott is egyéniben gondolkodom. De más, amikor a klubnak gyűjtöd a pontokat, egymást segítjük, biztatjuk. Ez pedig nagyon sokat jelent.
Iskolai tanulmányait a tengerentúlon folytatja, a bowlingot sem hagyja abba
Fotó: Barabás Ákos
– Az eddigiek alapján úgy érzem, ebben a sportágban sok minden fejben dől el. Pedig a kezeddel gurítod el a golyót.
– A testtartástól, a vállaid mozgásától, minden kicsi millimétertől függ az egész. Lehet, hogy ez külső szemmel nem látszik. Persze nem csupán fejben dől el az egész, de a nagyobb része igen.
Ember vagy, kicsit megremeg a kezed, a vállad elmozdul, rosszul lépsz, a golyó pedig nem ott megy, ahol tarolnia kellene. Ki kell kapcsolnod mindent, tiszta fejjel kell játszani. Nekem ez megy. Mindegy, hogy a suliban, otthon valami nem úgy történt, ahogy szerettem volna, amikor lejövök a bowlingpályára, akkor megszűnik minden, és csak ez van.
– Versenyeken is így történik?
– Igen, ez az egyik erényem, hogy amit el szeretnék érni, arra nagyon rá tudok koncentrálni. Ha éppen a bowlingról van szó, akkor arra, amikor valami vizsgát írunk, akkor arra.
Fotó: Barabás Ákos
– Idén az ifjúsági világbajnokságon képviselted Romániát. Ez volt a hab a tortán?
– Teljesen más világ a vébé. Itthon nincs az a nagy szurkolás, kinn pedig nagy buzdítás volt, hangzavar, nagy felhajtás. Nekem ez nagyon jólesett. A világbajnokságon az előttünk tartó nemzetek egy teljes csapattal jöttek, ott volt golyóhordozó, masszőr, sportpszichológus, fizikai edző, család, meg még ki tudja, ki. Ezzel szemben én ott voltam az edzővel, Gézával.
– Úgy fest, hogy a bowling Romániában inkább hobbi, mintsem sportág. Vagy hogy is van, ez egy sport?
– Ez egy sport, senki ne vitassa. Megdolgozom a sikerekért, van, amikor izomlázam van, annyit edzek a foglalkozásokon, a versenyeken pedig keményen leizzadok. Nagyon ideges vagyok, amikor a versenyekre megyek. Ha összehasonlítjuk, ugyanez van fociban, vagy akár kézilabdában is.
Fotó: Barabás Ákos
– Amerikában előrébb járnak, ott tovább fejlődhetsz. Vagy csak a tanulásra összpontosítasz?
– A világbajnokságon az amerikaiak játszották a döntőt. Néztük, az edzőm pedig mondta, menj oda, kérdezd meg a szövetségi kapitányt, hogy mit ajánl. Eleinte szégyelltem, de aztán összeszedtem magam, és odamentem, ő pedig nagyon nyitott volt, azt mondta, ha jössz hozzánk, mi segítünk.
Eddig őt követtem mindenhol, ahol lehetett, néztem a játékát, a meccseit, hogy miként is él egy profi játékos. Most pedig írt nekem, hogy gyere, várunk. Hozzátette, amikor elvégzem a középsulit, akkor edzene engem.
– Hova fejlődnél, mi az, amit elérnél?
– Lehet, hogy kissé nagyképűnek hangzik, de az van, hogy Románia meg van hódítva. Most tovább kellene lépnem. A tengerentúlon más lesz az egész, komolyabbak a pályák, az edzéstervek, teljesen más ott a bowling. Tehát ez nekem egy óriási lehetőség, amit meg kell ragadnom. Összességében az kellene, hogy a világversenyeken, az Európa-bajnokságokon, a vébéken jól teljesítsek, ne csak valahol a középmezőnyben legyek. Hogy mondják majd azt: a román bowlingjátékosok is jók.
– El tudod képzelni, hogy a bowlingból élj meg?
– Magasabb szintre kellene lépni. Profiként meg lehet élni ebből a sportágból, de nagyon magas szinten kell űzni. Az utóbbi években Romániában is érezhető egy kisebb fejlődés, a Septimia SK-nál is elkezdődött az ifjúságiakkal való foglalkozás, jön tehát az utánpótlás, ha több játékos lesz, akkor sokkal több jó mérkőzést lehet játszani, az pedig mindenkinek jó.
Soós Dóra edzőjével, Karamán Gézával
Fotó: Facebook
Mit mond az edző?
„Az egész ott kezdődött, hogy elvittük a szomszéd lányt bowlingozni. Egyre jobban megtetszett neki, nagyon receptív volt, a technikai dolgokat gyorsan megértette. Rohamosan fejlődött. Első országos versenyén még az utolsó helyen zárt, de az idény végén már bajnokként végzett. Tizenhárom éves volt, amikor először országos címet nyert, ezzel pedig rekordot állított fel, ő a legfiatalabb aranyérmes. A következő évben bemutatkozott a klub felnőtt csapatában, a Székelyudvarhelyi Septimia SK-ban. Az elején még pótjátékos volt, a második szezonban már alapjátékossá nőtte ki magát.
A hazai szakma is gyorsan felfigyelt, tizennégy évesen megvédte címét az ifiknél, továbbá Suciu Rolanddal kétszer vegyes párosban az ifiknél, míg Karamán Ibolyával a felnőttek között párosban lettek ugyancsak aranyérmesek. Összesen hétszeres országos bajnok.
Dórának a 2019-es éve a csúcs. Előbb a világbajnokságon bejutott a Mesterek Tornájára, ami eddig egyetlen romániai játékosnak sem sikerült – ez azt jelenti, hogy az első huszonnégy mezőnyében guríthatott. Ha már a rekordoknál tartunk, akkor a felnőtt országos címmel tizenhat évesen a hazai sportág történetének legfiatalabb bajnoka.
Most jutott el arra a szintre, hogy kiléphetne nemzetközi porondra. Az amerikai folytatás pozitív lehet, ha kap egy jó hátszelet, akkor sokra viheti. Tovább kell dolgoznia, ez még nem a csúcs, csupán romániai viszonylatban ért fel a legmagasabb szintre.
Persze nagyon sokat köszönhetünk a Septimia SK-nak, Verzár Lóránt elnök mindent megtett, megtesz, hogy remek körülmények között dolgozzunk. A csapatunk – amelynek alapjátékosa Dóra – most jutott fel a Szuperligába, elindítottunk egy utánpótlásnevelést, ifiszinten ennek már érezhető a hatása, versenyeket nyerünk, kinevelhetünk még olyan tehetséges játékosokat, mint amilyen ő.
Amúgy teljesen friss információ, a szövetség most közölte velünk, hogy Las Vegasban a párosok világbajnokságán Soós Dóra és Karamán Ibolya képviseli Romániát. A pénzügyi támogatottság teljesen nincs még meg erre, a napokban eldől, hogy eleget tudunk-e tenni a feltételeknek, ott lehetünk-e a vébén” – mondta el megkeresésünkre a játékos trénere, Karamán Géza.
A példakép – Verity Crawley
Két éve, 2017 óta tagja a Pro Tour-sorozatnak az Egyesült Királyságban született hölgy. Ötéves volt, amikor elkezdett bowlingozni. Tizenkét évesen érte el első nagy sikerét, az angol válogatottal ezüstérmet szereztek az ifjúsági világbajnokságon – bevallása szerint ez alapozta meg további pályafutását.
Innen felfelé ívelt a karrierje, európai szinttéren mindent megnyert, amit lehetett. Középiskolai tanulmányait követően Floridába ment, háromszoros amerikai aranyérmes. Jelenleg a profik között gurít, az első olyan brit női játékos, aki meglépte ezt a szintet. Eddigi két idényében mindkétszer a döntőig jutott a Pro Touron, mindkétszer másodikként zárt.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő nyolcoldalas sportkiadványában, az Erdélyi Sport legfrissebb számában látott napvilágot június 25-én.
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!