Vitatott megyehatár, kétségbe vont történelem – bár Csíkszentmárton része, a románok temetőstül maguknak követelik Úzvölgyét

Dormánfalva május 17-re hirdette meg az emlékmű és parcella felavatását, de elhalasztotta az eseményt, miután az állami építési felügyelőség megállapította, hogy a polgármesteri hivatal törvénytelenül állította ki maga számára az építési engedélyt: az összeállított dokumentáció nem bizonyítja egyértelműen a terület fölötti tulajdonjogát. Törvénytelennek találta az engedélyt a bukaresti kulturális tárca is.

Az MTI háttéranyaga emlékeztet: Úzvölgye Trianon előtt Magyarország egyik legkeletibb települése volt. A favágótelepülést a Moldva felé folyó Úz medrében, egy tisztáson hozták létre, pár kilométerre az egykori államhatártól. A településről a 33 kilométerre fekvő Csíkszentmártonba, Moldva felé pedig a 21 kilométerre fekvő Dormánfalvára vezet út.

Az elhanyagolt, csaknem járhatatlan utak miatt a helység elszigetelődött és elnéptelenedett.

2002-ben kilencen, 2011-ben hárman lakták, valamennyien magyarok, utolsó lakosa 2017-ben költözött el. Úzvölgyére soha nem vezették be a villanyt. A falu épületeit 1942-ben a magyar honvédség építette. A kaszárnyasort a kommunizmus idején Hargita megye átengedte használatra Bákó megyének, a moldvaiak pionírtábort működtettek benne; az épületek ma elhagyottan állnak.

A település a hatályos törvények szerint a Hargita megyei Csíkszentmárton község része.

Ekként jelöli meg a román megyéket kialakító 1968/2-es, valamint a Csíkkozmás és Csíkszentmárton szétválását kimondó 2002/103-as törvény is. E hovatartozást kormányhatározatok, minisztériumi rendeletek sora is megerősíti. Legutóbb a 2010/299-es kormányhatározat rögzítette Csíkszentmárton közvagyonát, amelybe a katonai temetőt is belefoglalta. Csíkszentmárton részeként jelenik meg a település a népszámlálási, választási nyilvántartásokban, a katonatemetőt pedig a Hősök Kultuszáért Országos Hivatal is így jeleníti meg a védelmi tárca honlapján.

A kommunista megyésítési törvény nem az egykori Magyarország keleti határain húzta meg a megyék határait, a hegyvidéken erdélyi területeket juttatott a moldvai megyéknek. Úzvölgye azonban Erdélyben maradt. A Hargita és Bákó megye közötti határ több mint tíz kilométeren halad az Úz folyó völgyében. A falu a folyó bákói oldalán fekszik ugyan, de a megyehatárt úgy rajzolták meg, hogy a folyó medréből kitérve megkerülje a települést.

Miután az 1996-ban elfogadott 7-es törvény előírta a települések határainak rögzítését a kataszteri iratokban, Dormánfalva magának követelte Úzvölgyét. Álláspontjának az adott nyomatékot, hogy a települést akkor csak Moldva felől lehetett megközelíteni. A két megye kataszteri hivatala és Dormánfalva önkormányzata 2001-ben Csíkszentmárton képviselői nélkül döntötte el Bákó megye javára a tulajdonvitát.

A jegyzőkönyv elfogadása azt a különös helyzetet idézte elő, hogy Úzvölgye ugyan Hargita megyéhez tartozik, a terület, amelyen fekszik, azonban Bákó megye része.

A Bákó megyei hatóságok a 2000-es évek elején eltüntették az út mellől Hargita megye határtábláját, a sajátjukat pedig pár kilométerrel feljebb, a település Hargita megyei oldalán helyezték ki. Dormánfalva önkormányzata ez év márciusában a kisváros magánvagyonából a közvagyonába helyezte át a temetőt, amelyet április utolsó napjaiban telekkönyvezett is.

A Kárpátok kevéssé ismert hágója a két világháború idején nyert stratégiai jelentőséget. Az 1916. augusztusi román betörés és a román csapatok októberi kiszorítása után az Úz folyó völgyében, az egykori államhatártól keletre alakult ki másfél éves állóháború a magyar királyi 39. honvéd gyaloghadosztály négy ezrede (a kassai 9., a miskolci 10., a munkácsi 11., és a besztercebányai 16.) és a román 7. gyaloghadosztály csapatai között. A román csapatokat még az év novemberében a cári orosz hadsereg egységei váltották. A harcok mindkét oldalon nagy veszteséggel jártak. Úzvölgye a harcok teljes ideje alatt magyar fennhatóság alatt állt. A településen létesített katonai temetőben a magyar hadsereg temette el a halottait. A román és az orosz hadsereg a fronttól keletre, Dormánfalva térségében létesített temetőket elesett katonái számára. A háború idején az úzvölgyi temetőbe csak olyan román és orosz katonák kerülhettek, akiknek holttesteit a magyar honvédség gyűjtötte össze.

A temető román parcelláját létrehozó Dormánfalva önkormányzata viszont – az osztrák és magyar forrásoknak ellentmondva – azt állítja, hogy Úzvölgyében nemzetközi temető áll, amelyet a román Hősök Kultusza Társaság hozott létre 1926 és 1927 között. Állítása szerint a temetőbe 1306 román, magyar, német, osztrák, olasz, orosz és szerb katonát temettek el. A moldvai önkormányzat ennek bizonyítására honlapot hozott létre, amelyen látszólag ezt igazoló korabeli dokumentumokat is bemutat.

A román hatóságok egyelőre nem bizonyították, hogy hantoltak-e el a háború után román és más nemzetiségű katonákat a temetőben.

A második világháborúban a benyomuló szovjet hadsereg órák alatt áttörte a székely határvadászok állásait. Jelentősebb ütközetekre Úzvölgyétől nyugatra került sor. Székelyföldön ennek a csatának az emléke él élénken a köztudatban, mert ekkor a környékről származó katonák estek itt el. A katonai temetőben 1996-ban állítottak második világháborús emlékművet, amelynél évről évre megemlékezést tartanak. A sírkertet az elmúlt években a magyar állam támogatásával újította fel Csíkszentmárton önkormányzata.