Virágra világválságban is szükség van: messze eljutott a nyárádmenti virágtermesztők híre

A városainkban fellelhető számtalan virágüzlet mellett a piacokon is fontos helyet foglalnak el az őstermelő vagy viszonteladó virágkereskedők. A virágajándékozás szempontjából fontos ünnepeken a piacok körüli utcák is tele vannak virágárusokkal. Az ismétlődő gazdasági válságok ellenére változatlanul szükség van virágra. A kérdés az, hogy a növekvő fogyasztói igényt a román piacra is hatalmas mennyiségben érkező importvirágból fedezik, vagy eladható a helyben termelt virág is. Az 1940-es évek eleje óta a Nyárádszeredához tartozó Nyárád­andrásfalván virágtermesztésből élő Novák házaspár szerint a bő tíz évvel ezelőtt elkezdett virágkertészetük a bizonyosság rá, hogy helyi termesztésű virágra is van kereslet, azonban a piac telített, ezért az új jelentkezőknek egyre nehezebb helyet találni.

A háború február végi kirobbanása megviselte a romániai virágpiacot: az ukrán piacra szánt rengeteg külföldi virágszállítmány március első napjaiban a romániai piacon kötött ki. ,,Nők napjára orchideát, rózsát, de más virágokat is aprópénzért lehetett vásárolni.

– panaszkodik Novák Hilda.

A házaspárral bejárjuk a télen fás kazánnal fűthető fóliasátrakat, ahol februártól palántázzák, hajtatják a márciusban piacra kerülő primulát, jácintot és tulipánt. Orchideával nem foglalkoznak, mert a túl drága téli fűtés és a virág hosszú tenyészideje miatt Erdélyben nem éri meg a fólia­sátras termesztése. Amint a nőnapi roham csitul, a fóliasátrak asztalai rögtön átalakulnak, és a régiek helyét átveszik az új virágok, amelyekre áprilistól van kereslet. Vendéglátóim szerint a tavaszi főszezon április derekán kezdődik, és a júniusi tanévzáróval ér véget.

A március eleji eladásokat követően az erdélyi virágkertészetek e két hónap alatt valósítják meg évi összforgalmuk jelentős részét.

Ilyenkor piacvezető a számos muskátli- és petúniafajta, amellyel erkélyeket, ablakokat, udvarokat, virágoskerteket díszítenek.

Habár a márciusi virágdömping lecsengett, és úgy tűnt, hogy a virágkertészek fellélegezhetnek, a Nyárádszeredára érkező nagybani virágkereskedők elvitték ugyan hét lejért a cserepes muskátlit, de a Partium északi megyéiben sokan hozzájutottak Lengyelországból származó négylejes virághoz is. Novák Attila szerint az ukrán piac kiesése a virágforgalmazásban is érezteti hatását, ezért nem tudják, mit hoz a jövő olyan körülmények között, hogy minden fogyóanyag ára drasztikusan emelkedik. A tőzeget Lett­országból, a műanyag virágcserepeket Ausztriából, a virágmagokat Hollandiából, a palántákat Olaszországból szerzik be a romániai virágtermelők, idehaza szinte semmit nem lehet kapni.

A virágtermesztők helyzetét nehezíti továbbá az új uniós irányelv, amely előírja, hogy számos, műanyagból gyártott terméket csak újrahasznosítható alapanyagokból lehet előállítani.

Az előírás a műanyag virágcserepek árát szinte megduplázta, de a drágulásban közel jár az importtőzeg is, amely a szintén külföldről származó komposzt mellett a virágföld elengedhetetlen tartozéka. ,,Mi nem használunk a virágföldkeverékhez erdei talajt, mert hivatalosan nem lehet beszerezni. Az erdészeti igazgatóságok nagyon bonyolult eljárás alapján adnak engedélyt a kitermelésre, nem éri meg az utánajárás, így a virágföld összetevői közül mindent meg kell vásárolni” – magyarázza Novák Attila.

Az árrobbanás ellenére azzal tudnak valamelyest spórolni, hogy a legtöbb virág palántáját, dugványát helyben állítják elő, ami a legnehezebb része a virágtermesztésnek. Nem véletlen, hogy az erdélyi virágtermesztők többsége is kész importpalántát vásárol, amiben kisebb a kockázat.

Igazából itt jön a képbe a Novák házaspár szaktudása, hiszen 2014-ben mindketten elvégezték a budapesti Szent István Egyetem Nyárádszeredába kihelyezett, 3,5 éves kertészmérnöki képzését.

Novák Hilda szerint ez az alapozás mindennél fontosabb. Megfelelő képzés hiányában internetről vagy szakkönyvekből nehéz elsajátítani a virágtermesztést.

Számukra nagy segítség volt, hogy később is megkereshették tanáraikat, oktatóikat, akik készséggel segítettek. ,,Egy-egy virágfaj termesztését öt év alatt sajátítjuk el olyan szinten, hogy ismerjük minden titkát, és nem érhetnek meglepetések. Egy dolog, amit a szakirodalom ír, és más a saját tapasztalat, amivel naponta szembe találja magát a termelő. Nagyon fontos az alapozás, hogy az ember tudja, minek hol kell utánanéznie, vagy a növényvédelemkor mire kell figyelnie” – összegzi a szakképzés fontosságát Novák Attila.

A Nyárádszereda környéki falvakban sok évtizedes hagyománya van a virágtermesztésnek. A mintegy 30 kilométerre fekvő Udvarfalvával közösen ennek a két kisrégiónak van országos hírneve a virágtermesztésben. Meg is jegyzik a Kárpátokon túli megyékből érkező viszonteladók, hogy az erdélyi virágtermesztők zöme magyar. Ami pozitív értékítéletet is jelent, mert az itt felhalmozódott tudás eredményeként az importvirággal versenybe szálló minőséget kapnak jó áron. Novákék a nyolcszáz négyzetméternyi fóliasátorban előállított áru egy részét itthonról adják el főleg Kárpátokon túli viszonteladóknak, a másik részével pedig a hét különböző napjain Székelyudvarhelyre, Segesvárra és Medgyesre járnak piacolni, ahol egy-egy szezonra asztalt bérelnek.

A két lábon álló értékesítésből eddig tisztességesen meg tudtak élni. Azonban számukra is a nagy kérdőjel az idei tél, az egyre többe kerülő fűtés.

Míg tavaly egy folyóméter tűzifa ára nagy tételben 160 lejbe került, idén nyárra ez kereken a duplája. Az évente elégetett száz méter fa idén télen tovább növeli az amúgy is elszabadult input­anyagok árát. Vendéglátóim csak találgatni tudják, hogy jövő tavasszal mennyiért árulhatnak egy cserép virágot, hogy a szezonvirágok előállításához szükséges hatalmas befektetés megtérüljön, és némi jövedelem is maradjon.

„A virágtermesztés nagy kockázat, mert sokba kerül az alapozás. A mostanihoz hasonló zavaros időkben nem lehet kiszámolni, hogy a megnövekedett árakból mennyit bír el a piac.

– magyarázza Hilda asszony, aki a férjével együtt a véletlen folytán lett virágtermesztő. A gázvállalatnál irodai munkát végzett, a férje asztalosként dolgozott, amikor a 2008-as válság idején mindketten állás nélkül maradtak. Pár hónapos olaszországi vendégmunka után idehaza elszegődött egy virágtermesztőhöz, és két év kertészkedés után döntötte el, hogy belevág. A férje is mellé állt, és kapóra jött a hétvégi oktatásban elvégezhető kertészmérnöki képzés.

Egyikük sem bánja, hogy a virágtermesztés mellett döntöttek. Abban bíznak, hogy az embereknek nehezebb gazdasági időszakokban is megmarad a szépérzéke, a virág iránti igénye, ami a virágtermesztés jövőjét jelenti.