Nagy Egon rámutatott, a turizmus alapvetően önmagában – turisták és vendéglátók szempontjából is – pozitív, kívánatos és üdvös jelenség. „Ugyanakkor tulajdonképpen egy gazdasági ág, tehát itt üzletről van szó. Lényegében az egész kérdés akörül forog, hogy a turizmust fenntarthatóvá kell tenni, mint ahogy számtalan más területen is újabban fenntarthatóságról beszélünk. Az a kérdés, hogy megvalósítható-e a fenntartható turizmus. Ugyanis a tömegesedés jelei mutatkoznak, ami egyfelől pozitív, mert azt jelzi, hogy olyan szintre jutott az életszínvonal, az életminőség, hogy a 21. század eleji embernek tulajdonképpen létszükségletévé vált az utazás” – fejtette ki Nagy Egon.

Mint rámutatott,

Mint magyarázta, ez arányos az egy főre jutó fajlagos fogyasztással, ami globálisan körülbelül 1000-1100 dollár, tehát ez azt jelenti, hogy a turizmus 1100 milliárd dollár körüli bevételeket generál globálisan. „Alapvetően a turizmus jó dolog, mert az emberek feltöltődnek, kimozdulnak, értékelik a kulturális örökséget, és megélhetést biztosít számtalan munkavállalónak a fogadóterületeken stb. A jelenség akkor kezd gondokat okozni, amikor egyre többen koncentrálódnak bizonyos kiemelt úticélok környékén, ekkor kezd fenntarthatatlanná válni.

Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a túlturizmus megnövekedett környezeti terheléssel jár, van ökológiai oldala is. „Tulajdonképpen háromdimenziós problémáról beszélhetünk. Nemrég a Kanári-szigeteken »nem eladó« feliratú transzparensekkel tüntettek a helyi lakosok, kinyilvánítva, hogy nem eladók a telkek, a területek, mert a megnövekedett turizmus, az odaérkező tömeg tőkevonzást is jelent, megrohamozzák a célterületet a turizmusba befektetők. Ha nagy a kereslet egy adott hely iránt, akkor elkezdenek tovább szaporodni a szállodaipari és a vendéglátóipari-beruházások” – mutatott rá az oktató.

Mint magyarázta,

„Ez elriasztotta a turistákat, de utána minden visszaállt a rendes kerékvágásba: amikor a turisták látják, hogy nem ismétlődik meg az ilyen borzalom, akkor újra elindulnak a célpont felé. Egyébként a rendkívül népszerű helyeken különböző megoldásokban gondolkodnak a helyiek a túlturizmus fékezése érdekében. Ilyen Párizs, Marseille, Athén, Görögország bizonyos területei, Isztambul.

A szakember személyesen érzékelte a túlturizmust 2005-ben Prágában, amikor a Szent Vitus székesegyházban minden irányból hatalmas tömeggel volt körbe véve, és apró lépésekben haladt az óriási tömeg a katedrálisban, de a vatikáni múzeumban is hasonló a helyzet, Rómában, Firenzében, Nápolyban szintén. „Budapesten is észlelhető a jelenség valamilyen szinten: például az egykori zsidó gettó negyed, a VII. kerület funkciót váltott, bulinegyeddé vált. Az ottani lakók nehezen viselik az éjszakai bulikat, randalírozásokat, hangos zenét, stresszterhet jelent számukra. És csapdahelyzetbe jutottak, mert a terület az építési vállalkozók meg a felvásárlók szemében felértékelődött: ők az alsó szinteken vendéglátóipari egységeket hoznak létre, a felső szinteken pedig rövid időtartamú, Airbnb jellegű szálláshelyeket alakítanak ki. Az ottmaradó lakók csak nyomott áron tudják eladni a lakásukat, mert egy szűk piaci szegmens venné meg, a befektetők jól tudják, hogy a lakók ki vannak szolgáltatva nekik, hiszen ezek a lakások a szabad piacon nem adhatóak el lakhatási céllal. Ki megy olyan helyre lakni, ahol nem lehet éjszaka pihenni? Így a negyed eredeti rezidenciális lakófunkciója megszűnt, a vásárlói szegmens csakis befektetőkből áll, akik visszélnek piaci fölényükkel, kizárólagosságukkal” – mutatott rá a szakember.

Mint fogalmazott, a kérdés a gazdaság egésze, a politikai szereplők és a turizmusban résztvevők szempontjából is úgy tevődik fel, hogy maga a turizmus áldás vagy átok. „Mi Romániában áldásként várunk rá, mert valamennyire gyerekcipőben járunk, irigyeljük azokat, akik nagy volument produkálnak a turizmusban, de ettől még messze vagyunk. Sajnos elég periférikus az ország elhelyezkedése, még mindig nem könnyű Romániába érkezni, annak ellenére, hogy a fapados légitársaságok járatai sűrűsödnek. Az autópálya-alaphálózat még nincs teljességében kiépítve, a vasúti szolgáltatások színvonala nem elég magas, a vendéglátás minősége sem, tehát van hova fejlődni. Ezt nevezi a közgazdaságtan »alacsony bázishatásnak«, ami még sokáig hátráltató tényezőként fogja vissza a fejlődésünket” – fejtette ki az egyetemi oktató.

Hozzátette,

„De a Székelyföldön, Miklósváron és Erdővidéken is van pozitív példa kastélyturizmusra. Jó lenne megoldást találni a marosvécsi kastély felújítására is, befektetőt találni, hiszen a hely a helikonosok miatt is jelentős kultúrtörténetileg. Kastélyok esetében sokszor gátló tényező, hogy továbbra is tisztázatlanok a tulajdonviszonyok. Ha az épített örökségről beszélünk, a kastélyok felújítása nagyon fontos lépés lenne, de a folklórörökségi elemek, a tárgyi, népi, szellemi kultúra is vonzó tényező lehet a turisták számára” – fejtette ki az egyetemi oktató. Mint sorolta, a természeti szépségek vonzereje a Székelyföldön, Észak-Erdélyben is jelentős, de a máramarosi fatemplomok, az erdélyi dák várak, a szász erődtemplomok – utóbbi három rajta van az UNESCO Világörökség listáján – szintén turisztikai potenciált jelentenek.

„Nagy potenciállal bír Erdélyben a Székelyföld és Brassó a jövőbeni turisztikai bővülés tekintetében. A vidombáki reptér megnyitásával a Székelyföld egy pozitív értelemben vett „harapófogóba” került, mert északról a marosvásárhelyi, délről a vidombáki reptér veszi közre. A korábban hangoztatott szempontok figyelembevételével nem lehet eléggé hangsúlyozni az elérhetőség biztosításában játszott pozitív szerepét egy-egy ilyen nemzetközi reptérnek. A településkép vonzereje, a környező természeti vonzerők látványértéke, a rendezvényturisztikai előzmények (például az Aranyszarvas – Cerbul de Aur fesztivál), a befektetőket is vonzó ipari kultúra, az országon belüli centrális helyzete, ami a belföldi turizmusnak kedvez,

Hangsúlyozta, ilyen értelemben talán Brassóban alakulhat ki leghamarabb a nemkívánatos túlturizmus jelensége Erdélyben. „Azonban a páratlanul kedvező adottságok pusztán lehetőségeket jelentenek – sok múlik majd a helyiek vízióján, bátorságán és megvalósítható ötletein, hogy fenntartható módon fölpörgessék az idegenforgalmat Brassóban” – mutatott rá lapunknak Nagy Egon.

korábban írtuk

Mesés erdélyi tájakon kanyarog az ország legdrágább új megyei útja

Mesébe illő út, mely a térség és Románia jelképe – vélik a helyi hatóságok, miután műszakilag átvették a Torockói-havasok festői, ám eddig infrastrukturálisan elhanyagolt tájain, Nagyenyed és Abrudbánya között húzódó hegyi út első szakaszát.