Riport: a falvak őrzik a halotti tor hagyományát

Bármennyire is ellenezte a torozást, az egyháznak a mai napig nem sikerült kiűznie a gyászoló családok kelléktárából a sok évszázados szokást. Különösképpen kis gyülekezetekben a hozzátartozók jobban tartanak „a falu szájától”, mint az egyház vagy a lelkész álláspontjától.

Szucher Ervin

2011. január 21., 09:042011. január 21., 09:04

„A pap egy ideig itt szolgál, aztán úgyis elmegy. Mi meg maradunk” – érvelnek a halotti tor szervezői. Egyes helyeken már annyira meggyőzőek tudnak lenni a szokást feladni képtelen gyászolók, hogy a „torozási ügyüknek” még a lelkipásztort is sikerül megnyerniük. A legtöbb lelkész, ha nem is vesz részt a toron, tudomásul veszi, hogy a népi szokás erősebb az egyházi tiltásnál. Hallgatólagosan bele is egyezik, de feltételt szab: a torozás ne csapjon át mulatós lakomába. Ezt sajnos nem mindig sikerül az összes résztvevőnek betartani.

„Nincs mit tenni”

A Hargita megyei Csíkszentkirályon szolgáló Csató Béla határozottan ellenzi a torozást. A római katolikus érseki helynök nem tiltja a gyászolóknak, hogy így vegyenek végső búcsút családtagjuktól, ám óva inti híveit a szokás fenntartásától. „Nem pártolom a torozást, ezért is próbálom meggyőzni híveimet, hogy nem helyes, amit cselekednek. Az emberek viszont általában nem a pap véleményét, hanem azt fogadják el, amit látni, hallani vagy éppenséggel tenni szeretnek” – véli a csíkszentkirályi plébános.

Csató Béla tisztában van azzal, hogy főként falun nincs mit tenni a torozási szokás ellen. Ő távolmaradásával fejezi ki véleményét, de emiatt a csíkszéki nagyközségben senki nem sértődik meg. A lelkész ugyanis egyetlen gyászoló családdal sem kivételezett. „Függetlenül az én álláspontomtól, megszervezik a tort. Merthogy mit szól a falu, vagy éppenséggel mit szól a város, merthogy az apám is így csinálta, meg ehhez hasonló magyarázatokkal jönnek. Ezek után legfeljebb annyit tehetek, hogy elutasítom a meghívást és a temetés után hazamegyek” – mondja a plébános.

Szertartás az ősök tiszteletére

Életben tartott hagyomány. Nagyon régen még csak a férfiakat vendégelték meg a halotti torokban

A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a halotti tor az ősök tiszteletére rendezett szertartásos lakomák maradványa, amelyek a lélekhit és az ezzel összefüggő őskultusz és halottkultusz alapján fejlődhettek ki. Ez a képzetvilág meghatározta az élők viszonyát a halottakhoz, akiknek haragját igyekeztek megelőzni, jóindulatát pedig biztosítani.

A szellemi háttér gyöngülésével az ismeretlentől való félelem – részben pedig maga a hagyomány – vált egyre inkább a szokás indítóokává. A megtartása a legutóbbi időkig kötelező erejű volt. Az utóbbi száz-százötven évben leginkább a halottas háznál – általában estefelé – tartották, a temetés napján (nyáron az udvaron, télen a házban).

Szórványosan előfordult, hogy a sírnál, illetve a temetőkertben toroztak, ami a középkorban még valószínűleg általános volt. Vagy mindenki részt vett rajta, aki megjelent a temetésen, vagy csak a külön meghívottak. Néhol a temetőben kínálták meg a temetés körül segédkezőket, a szűkebb rokonságot és a komákat, a jó barátokat pedig a házhoz hívták meg (a papnak és a kántornak nem volt illő elfogadni a meghívást).

Apor Péter 18. századi leírásából az derül ki, hogy egyes vidékeken csak férfiak mentek el a halotti torra, vagy külön – esetleg egymás után – ettek férfiak és asszonyok. A halotti tor rendesen imával kezdődött, esetleg újabb köszöntőt is mondtak. Irányítója a római katolikusoknál az úgynevezett énekesasszony volt. Evés után halottas énekeket énekeltek, imádkoztak, beszélgettek, de szórványosan akár a mesemondás és valamilyen játék is előfordult. Nem volt ritka a tánc sem.

Ezek a táncok eredetileg nem a jókedv kifejezői voltak, hanem mágikus célt szolgáltak. Szórványosan zenész, esetleg banda is részt vett a halotti toron. Többfelé külön terítettek a halottnak, amelyhez senkinek sem volt szabad nyúlnia. A részét félretették és később általában a koldusoknak adták a maradékkal együtt. A századok során az egyház üldözte, vagy legalábbis megpróbálta átformálni a szokást.

Az 1310-es trieri zsinat például kiközösítéssel fenyegette a torozókat; az 1562-es debreceni hitvallás megtiltotta a „holtakért való lakomákat”. A sok tilalom és rendszabály a szokás elevenségét és a régi – keresztény tanításokkal már erősen színezett – képzetvilág szívósságát tanúsítja.

A szintén Hargita megyei Csíkdelnén szolgáló Csintalan László lapunknak úgy nyilatkozott, közösségében ha meg is szervezik a tort, de leépülőben van a szokás. „Csíkdelnén mostanában inkább a temető kijáratánál kínálgatják az embereket. Talán a pénztelenség vezetett oda, hogy mostanában a kultúrotthoni asztalterítés helyett többnyire kaláccsal és pálinkával szolgálnak a temetőből távozóknak. Igaz, nem emlékszem, hogy amióta itt vagyok, valaha is lettek volna túlkapások” – nyugtázza a delnei pap.

Máshol sincs másképp

Szintén a diszkrét torok jellemzik a Maros megyei Magyardellőt és Kerelőszentpált. Csorbai Loránd azon református lelkészek közé tartozik, akik kimondottan jó szokásnak tartja a torozást. „Be kell látnunk, hogy a rohanó világ miatt a faluközösség máskor nem jön össze” – érvel, de hozzáteszi: mindezt magyardellői és a szomszédos kerelőszentpáli tapasztalatai alapján mondja. Míg más helyütt a torozás felér egy esküvői lakomával, a Maros jobb, illetve bal partján fekvő két faluban a kultúrotthonban összegyűltek alig tizenöt-húsz percet időznek. „Újabban senki nem viszi túlzásba, mindössze néhány pár virslit szolgálnak fel. A lelkészt főhelyre ültetik, s amint felállt, a gyászoló közösség is feláll, és hamarosan távozik” – vázolja a szokásokat a fiatal lelkipásztor.

Református kollégája, Nagy László is így véli: meg kell engedni a gyászolóknak, hogy ők maguk döntsék el, miként vesznek végső búcsút hozzátartozójuktól. Az Erdélyi Unitárius Egyház püspökhelyettese beismeri, hogy valamikor ő sem pártolta a torozás gondolatát. Amíg a Dicsőszentmárton melletti Szőkefalván szolgált, nem tett eleget a meghívásoknak, de nem is lépett fel ellenük. „Az unitárius egyház alaptörvénye arra ösztönzi a papokat, hogy úgy hassanak a gyászolókra, hogy azok ne szervezzenek tort. Ez a hivatalos álláspont, amit, őszintén szólva, nem tudom, ha valakinek sikerül betartani. Vannak olyan kollégák, akik nem mennek el a torba, de olyanról, akik közösségükben ezt tiltanák, nem tudok. Néhai püspökünk, a nemrég elhunyt Szabó Árpád is részt vett a torokon.

Teológusként, amikor elveszítettem az édesapámat, én is tiltakoztam a tor szervezése ellen. Anyám viszont azt mondta, hogy én három nap múlva visszatérek Kolozsvárra, a teológiára, de ő ott marad a faluban, és szembe kell néznie a homoródalmási rokonokkal, szomszédokkal. És igaza volt” – értékeli át a helyzetet az unitárius lelkész. Nagy László nem rejti véka alá, jó ideje ő maga is elmegy a torba, amennyiben temetés után a család meghívja. Egy kikötése van: a megemlékező jellegű esemény ne csapjon át dorbézolásba. „Ha a család úgy gondolja, hogy torral fejezi be a szertartást, ezt tiszteletben kell tartani” – állítja. A püspökhelyettes szerint az unitárius egyház lesz annyira rugalmas, hogy a következő alaptörvényében már nem foglal állást a torozások ellen.

A Csángóföldön a pap hirdeti ki

A Kárpátokon túl, a moldvai csángó falvakban nem is mondanak le egykönnyen az ősi szokásról, de még csak mérsékelni sem próbálják annak arányait. A változást csak a helyszín jelenti – állítja Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyar Szövetség elnöke. „Ma már nem az udvarban terítenek asztalt, hanem a kultúrotthont, vagy valamelyik vendéglőt veszik bérbe. A torozási meghívót maguk a csángó településeken szolgáló papok hirdetik ki a temetkezési szertartás végén.

Ez mindenkinek szól, ők viszont nem vesznek részt rajta. Nálunk, Lujzikalagoron általában egy asszony kezdi el mondani az imát, a terem utána ismétli” – mondja Solomon. Hozzáfűzi: annak ellenére, hogy általában három- vagy akár négyfogásos menüt tálalnak, a csángóföldi torok eléggé diszkrétek. Amikor a család valamilyen okból kifolyólag mégsem várja terített asztallal a halottól búcsúzókat, a temető kijáratánál ételcsomagokat osztogat.

Városon nem szokás

A legtöbb erdélyi nagyvárosban nem vert gyökeret a hagyomány. A távolról érkezett hozzátartozót megvendégelik, de mást nem ültetnek asztalhoz. Papp Noémi, a marosvásárhelyi magyar evangélikus közösségben szolgáló lelkész úgy érzi, szerencsés helyzetet örökölt elődjétől, Molnár Jánostól. Tizenöt éves vásárhelyi pályafutása alatt egy vagy két torozási alkalomra emlékszik. Bár emberileg megérti a családot, ő ezeket is kihagyta. „A zártabb, főleg vidéki közösségekben még toroznak, Marosvásárhelyen viszont még csak szóba sem kerül. Talán így is a helyesebb, mert szeretteinktől nem feltétlenül lakomával és koccintással kell búcsút venni” – véli a lelkész.

Erős az ortodox hatás

Egészen más a helyzet az ország déli városaiban. Az olténiai magyarok református lelkipásztora, Szántó Sándor évtizedek óta a szórványmagyarságot szolgálja. Mielőtt a Nagyszeben melletti Vízaknáról Râmnicu Vâlceára került volna, a küküllőalmási gyülekezet élén állt. „Három szórványközösség, három teljesen különböző torozási szokással” – jellemzi a hagyományokat a középkorú pap. Szántó beismeri: annak ellenére, hogy mindenütt, ahol megfordult, megpróbálta kiiktatni a torozást, igyekezete egyetlen gyülekezetben sem járt sikerrel. Mint meséli, a Szászmedgyes és Balázsfalva között fekvő Almáson akarata ellenére ő maga is kénytelen volt részt venni a torozáson.

„Ha nem mentem én, hívták az ortodox pópát. Kénytelen voltam kompromisszumot kötni önmagammal” – mondja, miközben hangsúlyozza, hogy a magyarok által mintegy 30 százalékban lakott faluban már az is eredménynek számított, hogy sikerült megszüntetni a virrasztással járó kártyapartikat. „Vízaknán tüntetőleg nem vettem részt a torokon, amit híveim egyáltalán nem díjaztak. Egyetlen kivételt tettem, amikor lelkészkollégám apját temettük” – idézi fel a Szeben melletti kisvárosban történteket. A Kárpátokon túli, déli megyékben Szántó Sándor ismét kénytelen volt kompromisszumot kötni önmagával.

„Olténiában nagyon erős az ortodox befolyás, ami jóval cifrább, mint Erdélyben. Attól tartva, hogy a többségiek nehogy megbélyegezzék őket, a magyarok is alkalmazkodnak a románok szokásaihoz. Például arra szoktak kérni a hozzátartozók, hogy engedjem meg, gyújtsanak gyertyát a halott fejénél. Ebbe még belementem, de azt már nem tudtam elnézni, hogy a koporsót a végsőkig nyitva tartják. Târgu Jiun a nyáron úgy temettem, hogy a végül is lefedett koporsón ott volt a maroktelefon, az elhunyt hívem lánya pedig Spanyolországból hallgatta végig a prédikációt” – mesél a különleges temetésről az Ókirályságban szolgáló református pap.

A torozást illetően, Szántó szerint, az Olténiában élő magyarok igencsak megadják a módját: a lakodalmi menüt a temetőben osztogatott „pomána” előzi meg. Az ételcsomagok, melyeknek az összesereglett cigányság sorában van a legnagyobb kereslete, általában kenyeret, pástétomot és babkonzervet tartalmaznak. „Ha a család nem tudja vendéglőbe invitálni a temetésen részt vevő sereget, akkor a lakásán látja vendégül. Legutóbb egy tömbházlakás negyedik emeletén toroztak a híveim, – három felvonásban, mert csak úgy fértek be” – mondja.

Dorbézolás már torozás előtt

A torozással kapcsolatos álláspontjuktól függetlenül a lapunk által megszólaltatott papok egyértelműen vallják: a ceremóniának nem szabad átcsapnia mulatós lakomába. Szinte mindenikük fel tudott eleveníteni egy-két olyan esetet, amikor a gyászoló gyülekezet némelyik tagja különösen eredeti módon adott hangot hozzátartozója vagy ismerőse elvesztése okozta fájdalmának. „Azzal egyetértek, hogy a távolról érkezett hozzátartozókat meg kell kínálni valamivel. De azzal már nem, hogy a dorbézolás már a torozás előtt elkezdődjék. Sajnos ilyent is láttam, amikor a gyülekezetem tagjai közül kikerülő sírásók úgy berúgtak, hogy a temetés előtt kénytelenek voltak elhúzni a csíkot. A koporsót a családtagoknak kellett leengedniük” – nyugtázza pályafutása egyik legkeserűbb élményét Szántó Sándor.

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. április 28., hétfő

Nem árt iparkodniuk a Szülőföldön magyarul program pályázóinak

Még 10 napig benyújthatók a kérelmek a Szülőföldön magyarul program keretében, és főleg az egyetemi hallgatóknak ajánlott iparkodniuk, akiknek postán is el kell juttatniuk a pályázati csomagjukat.

Nem árt iparkodniuk a Szülőföldön magyarul program pályázóinak
2025. április 28., hétfő

Bebiztosított élményfürdő teszi ünnepivé a strandszezonnyitást a fürdővárosban

Nemcsak a főszezon május elsejei megnyitásának örvendezhetnek a termálvizes strandjáról nevezetes Tasnádon és környékén, hiszen ünnepélyes keretek között útjára indították az új élményfürdő projektjét.

Bebiztosított élményfürdő teszi ünnepivé a strandszezonnyitást a fürdővárosban
2025. április 28., hétfő

Kullancsveszélyre figyelmeztetnek az orvosok a partiumi megyeszékhelyen

Megkezdődött a kullancsszezon, egyre többen keresik fel az egészségügyi intézményeket a vérszívó paraziták eltávolítása és az általuk terjesztett betegségek megelőzése érdekében – közölte az Arad Megyei Sürgősségi Kórház vezetősége.

Kullancsveszélyre figyelmeztetnek az orvosok a partiumi megyeszékhelyen
2025. április 28., hétfő

Ittas vezetésen értek tetten három órán belül kétszer is egy fiatal férfit

A „visszaeső” sofőrnek az ittas vezetés mellett azért is felelnie kell, mert másodszor annak ellenére ült volánhoz, hogy bevonták a jogosítványát.

Ittas vezetésen értek tetten három órán belül kétszer is egy fiatal férfit
2025. április 28., hétfő

Újabb, kényszersorozás elől menekülő ukrán férfiak szorultak a máramarosi hegyimentők segítségére

A hegyimentőknek sikerült lehozniuk a hegyről a vasárnapról hétfőre virradó éjszaka négy ukrán férfit, akik a Máramarosi-havasokon keresztül szöktek át Ukrajnából Romániába, és segítséget kértek a román hatóságoktól.

Újabb, kényszersorozás elől menekülő ukrán férfiak szorultak a máramarosi hegyimentők segítségére
2025. április 28., hétfő

Meghalt egy lány a Székelyföldön, miután megijedt egy medvétől, és egy víztározóba zuhant

A csíkszépvízi víztározóba zuhant és megfulladt egy 18 éves, Iași megyei lány.

Meghalt egy lány a Székelyföldön, miután megijedt egy medvétől, és egy víztározóba zuhant
2025. április 28., hétfő

Vonattal „végeztetett ki” egy nőt egy férfi Nagyváradon

Brutális gyilkosság történt Nagyváradon szombatról vasárnapra virradóra: egy férfi a sínekre lökött egy nőt, és addig tartotta leszorítva, amíg érkezett egy vonat.

Vonattal „végeztetett ki” egy nőt egy férfi Nagyváradon
2025. április 28., hétfő

Minőségi borok helyett a borkoktélként forgalmazott cukros löttyök népszerűek, vészharangot kongatnak a borászok

Egy év alatt 11,4 százalékkal csökkent a Romániában eladott borok mennyisége, ami a rendszerváltás óta az ágazat legnagyobb zsugorodása. A minőségi borokat készítő termelők szempontjából aggasztó jelenségről Balla Géza Arad-hegyaljai borászt kérdeztük.

Minőségi borok helyett a borkoktélként forgalmazott cukros löttyök népszerűek, vészharangot kongatnak a borászok
2025. április 27., vasárnap

Sertéspestisgócot fedeztek fel egy bánsági hizlaldában

Afrikai sertéspestissel (ASP) fertőzött disznókat találtak egy Temes megyei hizlaldában. Az állategészségügyi igazgatóság kilenc települést érintő intézkedést hozott sertéspestis terjedésének megfékezésére.

Sertéspestisgócot fedeztek fel egy bánsági hizlaldában
2025. április 27., vasárnap

Államfőválasztás: szembemegy az RMDSZ-szel, Nicușor Dant támogatja az EMSZ

A májusi államfőválasztáson függetlenként induló Nicușor Dan bukaresti főpolgármester támogatását tekinti a legjobb megoldásnak az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ).

Államfőválasztás: szembemegy az RMDSZ-szel, Nicușor Dant támogatja az EMSZ