A kastélyt Bethlen Farkas építtette 1545-ben, majd 1619 és 1719 között átalakították, kőfallal, nyolcszögletű bástyával erősítették meg. Az épületben 42 helyiség található, ezek három emeleten helyezkednek el. A négy saroktornyos kastélyt a leszármazottak ajándékozták az Erdélyi Református Egyházkerületnek 2008-ban. Kató Béla felelevenítette, az egyik legjelentősebb erdélyi nemesi család, a Bethlenek fészke volt a bonyhai kastély, amelyet 1948-ban államosítottak, ezt követően közintézmények működtek benne. A romániai műemlékek jegyzékében az MS-II-m-A-15598 sorszámon regisztrált épületnek a kommunizmus éveiben folyamatosan romlott az állapota.

Kató Béla elmondta, hogy az 1990-es évek elején, amikor az erdélyi nemesi családok kezdték visszakapni impozáns, de leromlott épületeiket, több felajánlás érkezett az egyházkerülethez, hogy vegyenek meg kastélyokat, akár félig-meddig ajándékképpen fogadják el. „Nem vállaltuk el ezeket a felajánlásokat, mert tudatában voltunk annak, hogy egy rossz állapotban lévő kastély felújítása borzasztó sok pénzbe kerül, és nagyon nehéz fenntartani. Annak idején a nemeseknek megvolt a vagyonuk a fenntartáshoz, de ma teljesen más a helyzet” – mondta a püspök.

Kifejtette, az erdélyi kastélyoknak évszázadokkal ezelőtt az volt a szerepe, hogy adminisztratív területekként működtek: egy-egy grófság birtoka, területe, maga a kastély látta el azt a feladatot, ami tulajdonképpen a világi adminisztrációt jelentette. Vagyis kiállította honvédelemre a katonaságot, felfegyverezte, küldte, ahová kellett.

„Amint a nemesi leszármazottaktól hallottam, egy kastély egy négyzetméternyi részének fenntartásához egy hektár erdőre volt szükség régen. Tehát egy ötszáz négyzetméteres kastély fenntartásához ötszáz hektár erdő kellett, hiszen sokba került a személyzet, a fűtés, a karbantartás, stb. Tehát ha valaki a rendszerváltás után visszakapott egy kastélyt, az nagy terhet jelentett számára. Az effajta terhet az egyház nem veheti magára, hiszen sok más épületünk van, amelyekkel épp elég a baj” – mondta a püspök.

Kifejtette, a bonyhai az egyetlen kastély, amely az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonában áll, és azért vállalták el a fenntartását, mert itt született Árva Bethlen Kata, aki a reformátusok számára ikonikus nőalak. Az emlékiratairól is ismert Árva Bethlen Kata jelentős mértékben támogatta az erdélyi magyar református egyházközségeket és iskolákat, irodalmi tevékenysége jelentős. Ugyanakkor azért is vált szimbolikussá az alakja, mert tragikus sorsa, gyermekeinek elvesztése, a szenvedések és nehézségek ellenére erős hit jellemezte.

Kató Béla azt is elmondta, hogy amikor az egyházkerületé lett a kastély 2008-ban, már nagyon rossz állapotban volt: a mennyezet szakadt le, ők pedig annyit tudtak tenni, hogy a tetőzetet megjavíttatták, hogy ne menjen tönkre az épület. Az ablakokat bedeszkázták, hiszen a helyiek közül sokan bejártak az épületbe, rongálták a belső teret.

„Ezek után vártuk a »feltámadást», kerestük a lehetőséget, hogy mi történjen a leromlott állapotú kastéllyal. Arra gondoltam, hogy Bethlen Kata ikonikus alakja miatt éppen a nőszövetségnek kellene szervezkednie, intézkednie. Át is adtuk nekik, a nőszövetség pedig elkezdett jelképes támogatói gesztusként érkezett téglajegyeket gyűjteni, de hát ez természetesen nem volt elég a felújításhoz” – mondta el a püspök.

Emlékeztetett, amikor 2017-ben a reformáció 500. jubileumát ünnepelte az egyház, és felújították a Protestáns Teológia épületét is a magyar kormány jóvoltából, Orbán Viktor miniszterelnök Kolozsvárra érkezett az ünnepségre. „Az ünnepséget követően azt kérdeztem tőle viccesen: kért téged már ötezer nő egyszerre valamire? Azt mondja, hogy nem, de mi lenne az? Előzőleg kitaláltam, hogy a nőszövetség gyűjtsön össze ötezer aláírást, kérjék, hogy a magyar kormány segítsen felújítani a bonyhai kastélyt. A miniszterelnök pedig egy hét múlva válaszolt, hogy támogatják a felújítást” – fejtette ki a püspök. Arra is kitért, hogy

Kató Béla arról is beszélt kérdésünkre, hogy még nincsenek végleges összegek arra vonatkozóan, mennyibe kerül a teljes felújítás. „Az bizonyos, hogy a kastély felügyeletét állandóan biztosítani kell. A nőszövetség továbbképzéseket, közösségi alkalmakat szervez, és más rendezvényeknek is helyet ad a kastély, amelyhez kis tó is tartozik, parkkal. Nagyon szép nagy pince is van, ott lehet bármilyen rendezvényt tartani” – mondta Kató Béla. Mint sorolta, az emeleten emlékszobák lesznek: a Bethlen-család és más nemesi családok történetét ismerhetik meg az érdeklődők, valamint Árva Bethlen Kata élettörténetét.

Árva Bethlen Kata irodalmi értékű önéletírás szerzője, s egyúttal a nemzeti szellemű kegyességi irány utolsó jelentős képviselője, a nagy kancellár unokahúga volt. Apjának, Bethlen Sámuel küküllői főispánnak, az enyedi kollégium világi kurátorának a házában az átlagosnál magasabb műveltséget szerzett s örökölte tőle a közművelődésre áldozó szociális érzéket is. Élete a református vallásért való küzdelemben telt el, attól kezdve, hogy tizenhét éves korában anyja „soha eléggé meg nem siratható keserves házasságra, vallásán kívül valóhoz”, mostohatestvéréhez, gróf Haller Lászlóhoz kényszerítette. Férje családja és a térítő papok mindent megtettek, hogy a fiatal nagyasszonyt áttérítsék, s zaklatásaik Haller halála (1719) után sem szűntek meg.

Családi tragédiája, testi és lelki fájdalmai Bethlen Katát a búskomorságig elkeserítették. Élénk gyakorlati tevékenységgel próbálta ellensúlyozni lelki gyötrelmeit. Gazdaságot vezet, kertészetet létesít, papírmalmára és üveghutájára felügyel, szökött jobbágyait keresteti, egy sereg mesterembert foglalkoztat. Hihetetlen energiával küzd a természeti csapások, a jégverés, árvíz, tűz okozta károk helyreállításán. Orvosi ismereteket is elsajátít és nagy hozzáértéssel gyógyítgatja cselédeit, környezetének tagjait.