Gheorghe Valentin Rotar hozzátette, a terelőútnak köszönhetően megszabadul a város az átutazó és teherforgalomtól, a folytatásként Tövis felé tervezett „gyorsforgalmi út” révén – amely valójában alsóbb kategóriájú lesz –, a Torda–Szászsebes-sztrádával létesülő összeköttetésnek köszönhetően pedig nagyot fejlődhet a helyi gazdaság is. Az sem mellékes, hogy a forgalom tehermentesítésével csökkennek a balesetekkel, illetve a lég- és hangszennyezés visszaszorításával járó önkormányzati kiadások is.

Bár a városvezető gyorsforgalmit (drum expres – DEx) emlegetett, a Balázsfalvától Tövisen át egészen az A10-es autópályáig tervezett új aszfaltcsík alacsonyabb, úgynevezett Transregio (TR) besorolású. Ez lényeges különbség, hiszen míg előbbi inkább a sztrádákhoz „hasonlít” (csak nincs leállósáv, és a menetirányokat elválasztó sáv is keskenyebb, illetve 120 km/h s megengedett sebességhatár), a TR jelzésű utak „csupán” a régi európai vagy országutak korszerűsített, biztonságosabb változata, melyek menetirányonként akár kétsávosak is lehetnek.

A Balázsfalva–Tövis–A10-es aszfaltcsík esetében jelenleg a megvalósíthatósági tanulmányon dolgoznak, a tervezőnek és a hatóságoknak január végéig kell elvégezniük a terepfelmérő munkálatokat. A Fehér Megyei Tanács, Balázsfalva és Tövis város, illetve Mihálcfalva és Alsókarácsonfalva község együttműködésével megvalósítandó beruházást 58 százalékban a meglévő DN 14B jelzésű országút korszerűsítésével valósítják meg, az össztáv 42 százaléka pedig új út építése által születik meg.

Az érintett önkormányzatok közül Balázsfalva menedzseli a projektet, amely szerint az új út elkerüli a kisváros jelenlegi bejáratánál található szerpentines emelkedőt, réten halad, és nem érinti Alsókarácsonfalva belterületét, illetve Tövis ipari negyedét sem. Ugyanakkor a sofőröknek – a tervezett felüljáróknak köszönhetően – már nem kell áthaladniuk-vesztegelniük a Balázsfalva és Tövis közti három vasúti átkelőnél.

De a nagyszabású beruházás a tágabb régió számára is előnyökkel kecsegtet nemcsak a közlekedésben, hanem gazdasági téren is, hiszen gyorsabb kapcsolatot teremt az erdélyi-romániai autópálya-hálózat és a Küküllő mente települései között. A beruházás mellett kardoskodók ugyanis azzal érveltek, hogy az új út nemcsak a közvetlenül érintett települések, hanem a környező városok – Szászsebes, Gyulafehérvár, Nagyenyed, Torda, Dicsőszentmárton, Erzsébetváros és Kiskapus, illetve számos község lakói számára is előnyös Fehér, Maros és Szeben megyében; a közvetlenül érintett lakosságot százezer fősre becsülték.

A legnagyobb nyertes persze Balázsfalva, ahol – a terelőúttal – két jelentős infrastrukturális beruházás is kezdetét veszi a közeljövőben. A Kis- és Nagy-Küküllő összefolyásánál alapított város nevét első, 14. századi birtokosáról, baróti Cséry Balázsról kapta, akinek Zsigmond király adományozta a területet. Később itt, az Apafi-kastélyban írták alá 1687. október 27-én Teleki Mihály és Lotaringiai Károly herceg azt a balázsfalvi paktumot, melynek alapján Erdély Habsburg-uralom alá került, véget vetve az Erdélyi Fejedelemségnek.

1848 májusában és szeptemberében a románok itt tartották nagy nemzetgyűléseiket, utóbbin a császárnak esküdtek hűséget a magyar forradalom ellen, de később is itt foglaltak állást Erdély uniója ellen. Balázsfalva a 20. század elején azon kevés erdélyi városok közé tartozott, amely román többségű volt.

Ugyanakkor az idők folyamán jelentős számú magyar közösség is lakta, amely azonban egyre csak fogyatkozott. Miközben a 2011-es népszámláláson még a 20 600 lakosból 6,3 százalék vallotta magát magyarnak, a 2021-es cenzuson a 17 800 lakosból már csak 732-en tették ugyanezt, ami 4,1 százalékot jelent. A 2020-as helyhatósági választásokon nem sok szavazaton múlt, hogy az RMDSZ – 4,6 százalékos eredménnyel – kiszorult a helyi tanácsból, négy évvel korábban az 5,9 százalék egy tanácsosi helyet biztosított.

korábban írtuk

Kérdéses magyar jövő Balázsfalván

Balázsfalva évszázadok óta a román önszerveződés erdélyi bölcsője volt, de nem annyira, hogy ne működtethetett volna magyar iskolát. Az önálló magyar oktatás a Ceauşescu-rendszerben szűnt meg, a rendszerváltás után pedig a maradványai is leépültek.