HIRDETÉS
Bezárt a kolozsvári gyógyszerészeti múzeum, mert felújítják az intézménynek otthont adó Mauksch–Hintz-házat, a város egyik patinás műemlék épületét.
A kincses városbeli Főtér északkeleti sarkán álló épületet októberben kezdték restaurálni, az Erdélyi Történeti Múzeum részeként működő patikatörténeti gyűjteményt
a tervek szerint két év múlva nyitják meg újra a látogatók előtt
– közölte a történeti múzeum. Az egykori tulajdonos, a Hintz család visszakapta az ingatlant az államtól, az alagsort és földszintet megvette a városháza, és bérbe adta az Erdélyi Történeti Múzeumnak, amely a gyógyszertörténeti tárlatot működteti.
Az épület tulajdonosa, dr. Georg Hintz, a történeti múzeum, a tervező Planwerk Arhitectura & Urbanism építészeti iroda és a kivitelező cég közleménye rámutat, a felújítás várhatóan időbe telik, elkezdődött az egész ingatlan alapos kutatása, ugyanakkor a helyi közösség megértését kérik, hogy a Főtéren található épület környéke építőteleppé válik ebben a hónapban.
„Célunk, hogy a felújítást követően a város történelmi jelentőségű műemlék épülete, a történelmi központ egyik jelképe teljesen újjászülessen, és kulturális intézményként működjön továbbra is” – olvasható a közleményben.
A Mauksch–Hintz-ház valószínűleg a 15. század végén, 16. század elején épülhetett a tér északi oldalának többi házával együtt. A 16. század végére emelettel is bővült. A lakóház ma is őrzi az egykori középkori épület magvát.
A város tulajdonában álló gyógyszertárat 1573-ban alapították, és 1735-ig Kolozsvár egyedüli patikájaként működött.
Az épületet 1752-ben a gyógyszerész Mauksch család szerezte meg. Mauksch Tóbiás 1766-ban felújíttatta az épületet, és gyógyszertárat alakított ki benne. Ekkor készültek el a falakat borító festmények, valamint a ház északi szárnyában húzódó földszinti helyiség kagylódíszes stukkója. A házat a 19. század elején a Szláby család szerezte meg, majd 1851-ben a Hintz családé lett. A 19. század végén átépítették, ekkor veszítette el egykori barokkos arculatát.
Az épületet a városi tanács bizottsága 1902-ben országos vagy városi védelem alá helyezendő műemléknek minősítette.
Az 1949-es államosításáig gyógyszertárként működött. 1954-ben Valeriu Bologa orvosprofesszor gyógyszerészeti múzeumot létesített benne Orient Gyula gyűjteményét felhasználva. Orient gyűjteményét az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek adományozta, a gyűjteményt az 1963-ban megalapított történeti múzeum gyűjteményébe olvasztottak. A gyógyszerésztörténeti múzeum több ezer kiállítási tárgyat őriz: edények, prések, mozsarak, mérlegek, laboratóriumi műszerek, gyógyszertári bútorok, gyógyszerek, középkori gyógyszertári pecsétek tartoznak a gyűjteményhez.
