Az emlékmű 160 éves fennállása alatt kétszer volt veszélyben. Az 1940-es bécsi döntés előtt, amikor a kivonuló román határőrök le akarták dönteni, ám három pár lóval sem sikerült elhúzatni – a feldühödött határőr kapitány szétverette az oszlop eredeti, 1861-es állítására emlékeztető márványtáblát (ezt egy év múlva helyettesítették). Másodszor Nicolae Ceauşescu kommunista diktátor akarta lerombolni, ám erre szerencsére nem került már sor. A környék lakói minden trükköt bevetettek a megvédésére, egy ideig kukoricatáblák és bokrok takarták el az illetéktelen szemek és rossz szándékok elől. Az obeliszk jelenlegi lánckerítése 1990-ben, Széchenyi gróf halálának 150. évfordulójára készült, az oszlop déli oldalán található dombormű pedig a szatmári származású, nyíregyházi szobrászművész, Zagyva László alkotása és ajándéka.

A segítség Magyarországról érkezett, a szatmári ügyek előremozdításán sokat dolgozó Kiss András, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés határmenti együttműködésért felelős bizottságának elnöke pedig a budapesti Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkáránál, Szalay-Bobrovniczky Vincénél talált segítséget, ő ajánlott pályázati lehetőséget, amely pénzt juttathat a munka elvégzésére. A Szőcs Péter által vezetett Identitas Alapítvány pályázott és nyert támogatást a felújításra, illetve annál többre is. Sikerült ugyanis megvásárolni egy földterületet, amelyen keresztül út nyílt a közútról a Széchenyi-obeliszk felé. A földterület árának ötödét a helyi közösség teremtette elő közadakozással. Magát a felújítást pedig Volosin György végezte el az elmúlt hónapokban.

Pataki Csaba Szatmár megyei tanácselnök elismerését fejezte ki a helyi erős magyar közösségnek, amely 160 éven keresztül megvédte az emlékművet. Kérte, a következő 1600 évben is védjék a Széchenyi-obeliszket és a magyar nyelvet. „Köszönjük a támogatást és arra kérünk mindenkit, vigyék hírét ennek az emlékműnek, hogy ha magyar ember jár erre, hajoljon meg itt a legnagyobb magyar emléke előtt” – hangsúlyozta Pataki.

Magyar Lóránd RMDSZ-es parlamenti képviselő igazai csapatmunkának nevezte a felújítást, amihez nem csak erdélyi és magyarországi politikusok, pályázó alapítvány és egyház közös munkájára volt szükség, hanem a kőszegremetei magyarokra is. Mint kifejtette: a 161 éves emlékmű a remény jelképe, hogy még hosszú időn át lesz magyar jövő az Avas kapujában. A felújítást övező csapatmunkát emelte ki Nagy Szabolcs is, aki szerint az emlékműnek ezentúl arra is kell emlékeztetnie minden magyart, hogy nagy eredményeket csak közös munkával lehet elérni.

Az esemény az emlékoszlop megkoszorúzásával zárult, a kőszegremeteiek számára viszont nem ért véget az ünneplés: a délutáni órákban operettgála, utcabál és tűzijáték is várta a helyieket a Széchenyi-emléknapon.