Eszerint a berögzült, rossz szokásokat nagyon sok generáció szenvedheti el mindaddig, amíg az egyén a tanulás, informálódás eszközeivel átírja és továbbadja ezeket az „életsémákat”. Szőcs Enikő szerint csakis ezen a ponton törhet meg a jég és kaphat esélyt a jövő nemzedéke arra, hogy felfedezze a fejlődés lehetőségét. „A változás megvalósulására nyitottság, nem kevés idő, energia, esetleg pénz szükséges, amelyek nagy áldozatot követelhetnek a szóban forgó egyéntől. Az örökség viszont, amelyet hátrahagy, meghatározó szereppel bír egész családi generációkra” – tette hozzá.

A téma kapcsán a sepsiszentgyörgyi egészségközpont vezetője felvázolt egy – jelenleg utópisztikusnak ható, bár teljességgel kivitelezhető – forgatókönyvet, amelyben nem elvétve és pusztán óriási áldozatok árán számolhatnánk fel a régi, elavult információkat és illeszthetnénk helyükre a szükséges újakat. Eszerint

Véleménye szerint ebben a megközelítésben felbecsülhetetlen, globális szereppel bírna, ha a rendszer hangsúlyt fektetne arra, hogy élvezettel élni és egészségben lenni a legnagyobb kötelezettség és ajándék, amelyet emberként kaphatunk.

Ebben a tekintetben az Eurostat adatai – amelyek azt igazolják, hogy a magasabb iskolázottság magasabb életmódbeli tudatosságot is jelent – Szőcs Enikő szerint teljesen egyértelműek: megérzéseink és döntéseink ugyanis gyakran rejtett, akár nem teljesen tudatos információk és az ebből származó következtetéseink szüleményei. Elmondta ugyanakkor, hogy a tapasztalat sem elhanyagolható, amellyel a sepsiszentgyörgyi Change Center egészségközpontban végzett munkája során egyre gyakrabban szembesül.

Ezen a ponton kapcsolódik az életminőség kérdéséhez a lelki helyzet, az attitűd és az önbizalom: ha valaki képes kiegyensúlyozottnak és alázatosnak lenni, a fél siker már meg is van” – fejtette ki az egészségközpont alapítója.

Holott Szőcs Enikő szerint a sport mindenkinek való, élvezhető, gyakorolható és szükségszerű, nem kell feltétlenül jónak lenni benne, és főleg nem kizárólag iskolás időszakban szükségszerű.

Reflektált a nutricionista a biológia- és kémiaórákra, ahol a diákoknak az utolsó sejtszervecskét is kívülről kell tudniuk, eközben viszont nem tanulnak hangsúlyosan, vagy csak keveset a táplálkozás lényegéről és annak helyes kivitelezéséről, ezáltal a fiatalokban nem tudatosul, hogy a jó közérzet a legtöbb esetben ilyen alapvető, kis tényezőkön múlik.

„Nem tanulunk meg főzni, biciklizni, pihenni, vásárolni és érteni az élelmiszerek címkéit, elsősegélyt nyújtani, megismerni a testünk reakcióit, és azt sem, hogy miért fontos a megelőzés. De talán még nagyobb problémát okoz, hogy nem részesülünk nyitottságra, önbizalomra nevelésben, nem vezetnek rá bennünket arra, hogy akkor is legyen hitünk lépni és fejlődni, ha az iskolai rendszeren kívül vagyunk” – egészítette ki Szőcs Enikő.

Önmagunkkal szembeni elvárás, szükséges önbizalom

A szakember úgy véli, az a mód, ahogyan napjainkban élünk, valamint hogy egyre inkább az elhízott társadalom felé haladunk, egyértelműen annak a következménye, ahogy az utóbbi évtizedekben, évszázadban tanultunk, tanítottak bennünket. Amíg ebben az irányban – a családon belül vagy a tanügyi rendszeren keresztül – nem lesz javulás, nagyobb előrelépésre sem számíthatunk. Szőcs Enikő szerint hiába kezdünk el ösztönből „jobban” táplálkozni vagy vásárolunk egy sportcipőt és edzőtermi bérletet, a változásoknak a mikéntje legalább annyira fontos, és ha ehhez nem rendelkezünk megfelelő információval, csak újabb idő-, energia- és pénzpazarláshoz vezet.

A motivációt eredményesebb lenne arra használni, hogy megfelelően informálódjunk és szakembert keressünk fel, a tudást pedig arra, hogy kivitelezzük az életmódbeli változtatásokat. „Ha ezen felül erőt érzünk magunkban, azt használjuk arra, hogy minél nagyobb legyen a gyerekek informáltsága. Ugyanakkor hasznos lehet az önmagunkkal szembeni elvárás és az elinduláshoz szükséges önbizalom, hogy megszerezhessük a szükséges tudást” – magyarázta az egészségközpont vezetője.