Kényszerlakhelyre, kényszermunkára hurcoltak sok erdélyi arisztokrata családot az 1949-ben életbe lépett rendelet nyomán
Fotó: Deportat in Baragan / Facebook
Azokra az erdélyi magyar földbirtokos, nemesi családokra emlékeztek a hónap elején, melyeknek tagjait – több ezer személyt – 74 évvel ezelőtt jogtalanul telepített ki, deportált kényszerlakhelyre a kommunista rezsim, megfosztva őket vagyonuk legnagyobb részétől. A varsolci születésű, Kolozsváron élő Makkainé Anderlik Ildikó gyerekként maga is elszenvedője volt az eseményeknek, így ő kezdeményezte, hogy Szilágy megyei szülőfalujában megemlékezéseket tartsanak március első napjaiban – első ízben 2020-ban szerveztek megemlékező rendezvényt. Együtt idéztük fel a gyötrelmes emlékeket. A történelmi háttérről pedig Benkő Levente történésszel beszélgettünk.
2023. március 11., 18:312023. március 11., 18:31
A Szilágy megyei Varsolcon március 2-án tartottak megemlékezést Szatmár, Szilágy és Bihar megyei arisztokrata családok emléke előtt tisztelegve. A huszonhét nemesi család tagjait ugyanakkor telepítették ki, szállították kényszerlakhelyre, amikor országszerte több ezer arisztokrata származású emberre várt ugyanez a sors.
A Bihar, Szatmár, Szilágy megyei családok tagjai csak 13 év elteltével térhettek haza. A varsolci születésű, Kolozsváron élő Makkainé Anderlik Ildikó gyerekként maga is elszenvedője volt az eseményeknek, így ő kezdeményezte, hogy Szilágy megyei szülőfalujában megemlékezéseket tartsanak március első napjaiban – első ízben 2020-ban szerveztek megemlékező rendezvényt.
Marhavagonokban hurcolták el a nemeseket
„Azokra a nemesei családokra és arisztokratákra emlékezünk ilyen alkalmakkor, akiket 1949 március 2-án éjjel, 3-ára virradóra a kommunista államhatalom összepakolt és kitelepített. Épp húshagyó kedd volt, a nemesi családok ekkor fizették volna ki cselédségük évi járandóságát. Ezek az emberek megborzadtak, látván, hogy mi történik velünk, és titokban éjszaka letették az ajtónk elé a szükséges élelmiszereket, hogy ne haljunk éhen” – idézte fel a Krónika megkeresésére Makkainé Anderlik Ildikó, aki ekkor három éves volt. Mint kifejtette, az ő családjukat Varsolcról vasúton szállították Zilahra, marhavagonokban elindították a vonatot a Bărăgan felé.
– emlékezett vissza. Mint részletezte, Szamosújváron betelepítették egy pékség raktárhelyiségébe a huszonhét, Szatmár, Bihar megyei és szilágysági családot: voltak köztük öregek, fiatalok, kisgyerekek. „Édesapám és testvérei varsolci földbirtokosok voltak, tehát őket is elhurcolták. Édesapám egyik testvére azelőtt a kertészetet vezette, a másik a mezőgazdaságot, a harmadik az állattenyésztést. Tulajdonképpen akkoriban, a háború idején modern farmnak számított. Úgyhogy amikor átmentek a szovjet csapatok a falun, persze hogy mindent kifosztottak” – fejtette ki Makkainé Anderlik Ildikó.
Kitelepített családok az 1950-es években
Fotó: Deportat in Baragan / Facebook
Mint folytatta, négy év múlva hurcolták el őket, és a négy év alatt – megvan a családnak a leltár – valamennyire mégis helyreállították a gazdaságot, működőképes volt, állatokkal, terményekkel. Tehát épp kezdett visszaállni a háború utáni rendes élet, amikor deportálták őket. Makkainé Anderlik Ildikó elmondta, hogy Szamosújváron az örmények szép nagy lakásaiba osztották szét a deportált családokat: fáskamrákba, szenes pincékbe.
Emlékszem az első ott töltött húsvétra. A házinéni, Urmánczy néni fogott minket, a bátyámat és engem, egy kosárral elmentünk húsvétot köszönteni néhány családhoz, ahol adtak nekünk finomságokat, volt sonka is. Arra emlékszem, hogy életemben akkor ittam először kakaót, Lula néni készített nekünk kakaót egy régi literes üvegben – az üveg megvan most is” – emlékezett vissza Makkainé Anderlik Ildikó.
„Harminc éve próbálom visszaszerezni az örökségemet”
A Szilágy, Bihar, Szatmár megyei családok Szamosújváron maradtak kényszerlakhelyen 1962 júniusáig, amikor kormányrendelettel feloldották a kényszerlakhely intézményét. „Ekkor elismerték édesapám egyetemi diplomáját, amit azelőtt nem ismertek el. Se édesanyám, se édesapám oklevelét nem vették egyébként figyelembe.
Arra is kitért, hosszadalmas és nehéz folyamat volt, hogy ők, gyerekek miként tanulhattak, mert osztályidegeneknek bélyegezték őket, sőt ő a mai napig is azt érzi, hogy megbélyegzett.
„Harminc éve próbálom visszaszerezni dirib-darabokban a jogos örökségemet Varsolcon és Szilágyperecsenben. A varsolci megemlékezéseket úgy kezdtem, hogy 70. születésnapomra kaptam a gyermekeimtől egy, a kitelepítésre emlékeztető kopjafát, amit felállítottam a kertemben. Minden évben meghívtam azokat, akik el tudnak jönni. Megkoszorúztuk az emlékjelet, és elmondtam, hogy mire emlékszünk a kitelepítés éveiből” – fejtette ki Makkainé Anderlik Ildikó.
A 74 évvel ezelőtt elhurcolt, kitelepített nemesi családokra emlékeztek a Szilágy megyei Varsolcon március 2-án
Fotó: Makkai Ildikó/Facebook
Hozzátette, az a nyomorúság, amit átéltek, és aminek ki voltak téve, mai napig beárnyékolja az életüket. „Az első megemlékezésre húszan gyűltünk össze, de következő évben már a varsolci polgármester úr meglepett azzal, hogy elhívta a környék polgármestereit is, és mintegy hetvenen voltunk. Nagyon megható koszorúzás volt” – mondta el Makkai Ildikó. Arra is kitért, hogy létezik az egyik közösségi oldalon egy csoport, a Jogtalanul Elhurcolt, Megkínzott és Üldözött, jelenleg is Kifosztott Emberek csoportja. A csoport bemutatkozásában az áll, hogy
A birtokosok összes javait a nép javainak tekintették
Benkő Levente történészt – aki ennek a korszaknak a szakértője – arra kértük, beszéljen a 74 évvel ezelőtti kitelepítések történelmi hátteréről. Mint kifejtette, Romániában a kommunista diktatúra kezdeti éveiben az osztályharc jegyében a hatalom igyekezett leszámolni az osztályellenségnek nevezett tőkésekkel és a birtokosokkal.
A történész, aki egyébként a Krónika volt munkatársa, azt is elmondta, hogy az államosítás érdekében több törvényt és törvényerejű rendeletet léptettek életbe, az intézkedések közé tartozott az agrárreformról szóló 187/1945. számú törvény, amelynek értelmében szántóföldeket, egyéb ingatlanokat, munkaeszközöket, gépeket mindenféle kártalanítás nélkül azonnali hatállyal az állam tulajdonába utaltak át.
Benkő Levente úgy fogalmazott, erre erősítettek rá a 83/1949. számú törvényerejű rendelettel, amely előírta, hogy
Anderlik József családjának a kényszerlakhelyre vonatkozó űrlapja
Fotó: CNSAS
Ez a törvényerejű rendelet nagyon szigorú büntetéseket, öttől tizenöt évig terjedő kényszermunkát és teljes vagyonelkobzást írt elő mindazok ellen, akik bármilyen módon megakadályoznák vagy késleltetnék a törvény végrehajtását, beleértve például az államosítás alá vetett értékek elrejtését vagy elidegenítését – másnak átadását – is. Ugyanakkor háromtól tizenkét évig terjedő fegyházat és 25 ezertől 200 ezer lejig terjedő pénzbírságot írt elő a rendelet az alkalmazást akadályozó vagy elmulasztó köztisztviselők ellen.
Olyan is történt, hogy a puszta mezőn hagyták magukra az embereket
„És ne feledjük, hogy 1948-ban az iskolák, a kulturális intézmények, a gyárak, a bankok államosítása is megtörtént. A kényszerlakhelyre deportálás vagy kiemelés ebbe az intézkedéssorozatba illeszkedett. 1949 márciusában több ezer személyt hurcoltak kényszerlakhelyre, 1951-ben pedig újabb, több tízezres nagyságrendű kitelepítés, más szóval úgynevezett kiemelés követezett” – fejtette ki a történész. Hozzáfűzte,
„Az 1960-s évek elején-derekán a politikai üldözöttek – így a kényszerlakhelyesek, illetve a politikai elítéltek – szabadulását nyilvánvalóan elősegítette az a körülmény, hogy Románia akkori vezetése 1959 végén kezdte újra tárgyalásait az Amerikai Egyesült Államok vezetésével a kereskedelmi kapcsolatok újrafelvételéről, ezen belül a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény megszerzéséről. Romániának az Egyesült Államokkal már 1930-ban volt ilyen megállapodása, amelyet azonban az amerikai kongresszus – a Szovjetunióra, illetve az érdekszférájába tartozó országokra vonatkozó hasonló megállapodásokkal együtt – 1951-ben törölt” – emlékeztetett Benkő Levente.
Több tízezer, a kommunista rendszer idején történt kitelepítésekre vonatkozó iratot hoznak nyilvánosságra – közölte csütörtökön Romániában a korszak titkosrendőrségének (Szekuritáté) aktáit tanulmányozó országos bizottság (CNSAS).
Nagyvárad szomszédságában szombaton felavatták az agglomerációs körgyűrű első szakaszát, amelynek az a szerepe, hogy a bihari megyeszékhely mellett a környező településeket is ki lehessen kerülni.
Romániában jelenleg a népességfogyás jelenti a legnagyobb kihívást – jelentette ki szombaton Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke és államfőjelöltje.
Leszállópályának nézett egy lucernaföldet a pilóta, ezért következett be idén tavasszal repülőbaleset Fehér megyében.
Civil szervezet próbál meg keresztbe feküdni a veszélyes medvék kilövése előtt Kovászna megyében.
Alexandru Rafila egészségügyi miniszter követendő példának nevezte pénteken a nagyváradi kórházak összevonását, mert szerinte ez az intézkedés nemcsak az orvosi teljesítményt növelte, hanem a bevételeket is.
Az Európai Bizottság pénteken engedélyezte, hogy Románia 790 millió euró (3,9 milliárd lej) állami finanszírozást nyújtson négy versenyképtelen szénbánya (Lónyatelep, Lupény, Livazény, Zsilyvajdejvulkán) bezárásához.
Minél jobb eredményt ér el az RMDSZ a választásokon, annál jobb Magyarország és Románia együttműködése, a magyarság élethelyzete Romániában, ezért összenemzeti érdek, hogy az RMDSZ minél erősebb legyen – hangoztatta Szijjártó Péter Csíkszeredában.
Az iskola névadójára emlékeztek pénteken az aradi magyar főgimnáziumban. Idén a Magyar Szórvány Napján szervezték meg a Csiky-napot, jelezve: az iskola a nyelv és identitás megőrzésének fontos színtere.
Gábos Zoltán fizikus születésének 100. évfordulóját ünnepelték a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) pénteken, szobrot is avattak az emlékére.
A jelek szerint egy gyermek csontjai kerültek elő Temesváron a városközponthoz közel zajló építkezés során.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!