A Bihar, Szatmár, Szilágy megyei családok tagjai csak 13 év elteltével térhettek haza. A varsolci születésű, Kolozsváron élő Makkainé Anderlik Ildikó gyerekként maga is elszenvedője volt az eseményeknek, így ő kezdeményezte, hogy Szilágy megyei szülőfalujában megemlékezéseket tartsanak március első napjaiban – első ízben 2020-ban szerveztek megemlékező rendezvényt.

Marhavagonokban hurcolták el a nemeseket

„Azokra a nemesei családokra és arisztokratákra emlékezünk ilyen alkalmakkor, akiket 1949 március 2-án éjjel, 3-ára virradóra a kommunista államhatalom összepakolt és kitelepített. Épp húshagyó kedd volt, a nemesi családok ekkor fizették volna ki cselédségük évi járandóságát. Ezek az emberek megborzadtak, látván, hogy mi történik velünk, és titokban éjszaka letették az ajtónk elé a szükséges élelmiszereket, hogy ne haljunk éhen” – idézte fel a Krónika megkeresésére Makkainé Anderlik Ildikó, aki ekkor három éves volt. Mint kifejtette, az ő családjukat Varsolcról vasúton szállították Zilahra, marhavagonokban elindították a vonatot a Bărăgan felé.

– emlékezett vissza. Mint részletezte, Szamosújváron betelepítették egy pékség raktárhelyiségébe a huszonhét, Szatmár, Bihar megyei és szilágysági családot: voltak köztük öregek, fiatalok, kisgyerekek. „Édesapám és testvérei varsolci földbirtokosok voltak, tehát őket is elhurcolták. Édesapám egyik testvére azelőtt a kertészetet vezette, a másik a mezőgazdaságot, a harmadik az állattenyésztést. Tulajdonképpen akkoriban, a háború idején modern farmnak számított. Úgyhogy amikor átmentek a szovjet csapatok a falun, persze hogy mindent kifosztottak” – fejtette ki Makkainé Anderlik Ildikó.

Emlékszem az első ott töltött húsvétra. A házinéni, Urmánczy néni fogott minket, a bátyámat és engem, egy kosárral elmentünk húsvétot köszönteni néhány családhoz, ahol adtak nekünk finomságokat, volt sonka is. Arra emlékszem, hogy életemben akkor ittam először kakaót, Lula néni készített nekünk kakaót egy régi literes üvegben – az üveg megvan most is” – emlékezett vissza Makkainé Anderlik Ildikó.

„Harminc éve próbálom visszaszerezni az örökségemet”

A Szilágy, Bihar, Szatmár megyei családok Szamosújváron maradtak kényszerlakhelyen 1962 júniusáig, amikor kormányrendelettel feloldották a kényszerlakhely intézményét. „Ekkor elismerték édesapám egyetemi diplomáját, amit azelőtt nem ismertek el. Se édesanyám, se édesapám oklevelét nem vették egyébként figyelembe.

Arra is kitért, hosszadalmas és nehéz folyamat volt, hogy ők, gyerekek miként tanulhattak, mert osztályidegeneknek bélyegezték őket, sőt ő a mai napig is azt érzi, hogy megbélyegzett.

„Harminc éve próbálom visszaszerezni dirib-darabokban a jogos örökségemet Varsolcon és Szilágyperecsenben. A varsolci megemlékezéseket úgy kezdtem, hogy 70. születésnapomra kaptam a gyermekeimtől egy, a kitelepítésre emlékeztető kopjafát, amit felállítottam a kertemben. Minden évben meghívtam azokat, akik el tudnak jönni. Megkoszorúztuk az emlékjelet, és elmondtam, hogy mire emlékszünk a kitelepítés éveiből” – fejtette ki Makkainé Anderlik Ildikó.

A birtokosok összes javait a nép javainak tekintették

Benkő Levente történészt – aki ennek a korszaknak a szakértője – arra kértük, beszéljen a 74 évvel ezelőtti kitelepítések történelmi hátteréről. Mint kifejtette, Romániában a kommunista diktatúra kezdeti éveiben az osztályharc jegyében a hatalom igyekezett leszámolni az osztályellenségnek nevezett tőkésekkel és a birtokosokkal.

A történész, aki egyébként a Krónika volt munkatársa, azt is elmondta, hogy az államosítás érdekében több törvényt és törvényerejű rendeletet léptettek életbe, az intézkedések közé tartozott az agrárreformról szóló 187/1945. számú törvény, amelynek értelmében szántóföldeket, egyéb ingatlanokat, munkaeszközöket, gépeket mindenféle kártalanítás nélkül azonnali hatállyal az állam tulajdonába utaltak át.

Benkő Levente úgy fogalmazott, erre erősítettek rá a 83/1949. számú törvényerejű rendelettel, amely előírta, hogy

„Az 1960-s évek elején-derekán a politikai üldözöttek – így a kényszerlakhelyesek, illetve a politikai elítéltek – szabadulását nyilvánvalóan elősegítette az a körülmény, hogy Románia akkori vezetése 1959 végén kezdte újra tárgyalásait az Amerikai Egyesült Államok vezetésével a kereskedelmi kapcsolatok újrafelvételéről, ezen belül a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény megszerzéséről. Romániának az Egyesült Államokkal már 1930-ban volt ilyen megállapodása, amelyet azonban az amerikai kongresszus – a Szovjetunióra, illetve az érdekszférájába tartozó országokra vonatkozó hasonló megállapodásokkal együtt – 1951-ben törölt” – emlékeztetett Benkő Levente.

korábban írtuk

Nyilvánosságra hoznak több tízezer, a román kommunista éra kitelepítéseit rögzítő iratot

Több tízezer, a kommunista rendszer idején történt kitelepítésekre vonatkozó iratot hoznak nyilvánosságra – közölte csütörtökön Romániában a korszak titkosrendőrségének (Szekuritáté) aktáit tanulmányozó országos bizottság (CNSAS).