Magyar élet Felenyeden: Lőrincz Konrád Artur református lelkész a várossal összenőtt falu közösségének megmaradásáról, jövőjéről

•  Fotó: Kiss Gábor/Református.ro

Fotó: Kiss Gábor/Református.ro

A Maros jobb partján fekvő híres iskolaváros, Nagyenyed szomszédságában találjuk Csombord és Felenyed falvakat. A város két ellentétes peremén fekvő településen hasonlóan háromszáz fő körüli magyar közösség él, a történelem mégis különböző pályát jelölt ki számukra. Mindkét faluban megtaláljuk a tenni akarást, az igyekezetet, az összetartást, azonban a beszélgetésekből meglehetősen más körülmények rajzolódnak ki. Milyen magyarázata van az eltérő fejlődésnek? Többek között erről faggattuk Lőrincz Konrád Artúr felenyedi református lelkészt.

2019. július 29., 14:362019. július 29., 14:36

2019. július 30., 18:422019. július 30., 18:42

– Felenyed mára gyakorlatilag összenőtt Nagyenyeddel. Sikerül-e ennek ellenére megtartani a felenyediek önálló identitását? Vagy inkább nagyenyediekké váltak?
– Felenyed teljesen különálló település volt, ami kissé távolabb is esett Nagyenyedtől, aztán a 20. század folyamán összenőtt a várossal. A falu teljesen különálló identitással rendelkezett, s ezt egyházilag is tapasztaltuk, a felenyedi a mai napig különálló gyülekezet a nagyenyeditől, de a magyarság szempontjából is saját identitással rendelkezett, kimondottan falusi életmódot folytatott. Jóllehet Felenyeden nem volt földesúr, a faluközösség jellege is abból adódott, hogy a Bethlen Gábor Kollégium rendelkezett a birtokokkal, és a felenyediek olyan tevékenységet folytattak, amelynek az adójából a kollégium működött, sok más környékbeli településhez hasonlóan. A felenyediek nyilván egész más életformát éltek, mint a nagyenyediek. A polgárosodás főleg a birtokviszony 1948-as megszűnése után volt tapasztalható, és akkor rendre a falu is egyre inkább összeépült Nagyenyeddel, míg végül eltűnt a határ a két település között.

Idézet
A felenyedi közösség igyekezett jó ideig megőrizni azonosságtudatát, mondhatni ma is külön identitással rendelkezik, de maga az életforma egyre hasonlóbbá vált a városihoz, és ez a közösség szempontjából nem mindig jelent előnyt.

Egyre ritkábbá váltak a kalákák, amiben egyik segítette a másikat, s közösen vettek részt egy ház felépítésében, vagy egy munkálat elvégzésében. A népi kultúra ápolása, ami korábban itt is más volt, elszegényedett. Mindez a várossal való egybenövés eredménye, és maga az iskolázás is sok változáson ment keresztül. Amíg léteztek a falusi elemi iskolák, vagy gimnáziumok, addig valahogy külön kulturális életet éltek a falusi közösségek, de miután a diákok már a nagyenyedi kollégiumba jártak be, ott más jellegű tevékenységek várták őket, és már nem volt annyira érezhető a külön identitás.

– Említette a Bethlen Kollégium 1948-as államosítását. A wikipédián azt olvasni, hogy Felenyed a kollégium államosítását követően veszti el lába alól a talajt, és mai napig nincs igazán tisztában a hovatartozásával. Mennyire látja megalapozottnak ezt a magyarázatot?
– Itt főleg arról van szó, amit a kollégium jelenléte évszázadokon keresztül jelentett a gyülekezet, a felenyedi közösség számára. Ennek hátterében az a birtokviszony volt, amit Bethlen Gábor fejedelem végrendeletében hagyott meg a kollégium számára, ilyen értelemben Felenyed is a kollégium birtokát képezte. A felenyediek számára életformát is jelentett, ahogy a kollégium malmait működtették, őrizték erdeit, vágták a fáit, szállították a városba, és még sok egyebet fel lehetne sorolni. Ez szoros kapcsolatot jelentett a kollégiummal, és attól kezdve, hogy megszűnt ez a birtokviszony, valóban tétovázásra adott okot, hogy most mi is az identitása a felenyedi közösségnek. Olyan időszakról van szó, amelyben rengeteg átalakulás volt, és amelynek pozitív hozadékai is voltak, és azt eredményezte, hogy a felenyediek próbálták megtalálni az új időkben az identitásukat.

– Érdekes összehasonlítani a falut a város túlsó végén fekvő Csomborddal. Ha megnézzük a kollégium államosítása utáni időszakot, az 1950-es, ’60-as, ’70-es években Csombordon mind a magyarság, mind a románság száma növekszik, míg a felenyedi magyarságnál visszaesés tapasztalható, s ezzel párhuzamosan a románság száma gyarapszik. Mi van a számok mögött? Hogyan lehet értelmezni ezt az időszakot?
– Amennyire én beleláthatok ebbe az időszakba, a felenyedi református gyülekezet az 1920–30-as években éri el a maximumot, amely nagyjából a helyi magyarság helyzetét is tükrözi. Ekkor még nagycsaládok jellemzők, sok gyermekkel, és nehéz meghatározni, hogy utána miért történik visszaesés más gyülekezettel ellentétben, holott ugyanolyan idők voltak itt is. A háborús helyzetre lehetne hárítani, de ugyanaz jellemző a többi faluközösségre is, nem tudok erre magyarázatot adni. A románság számának fokozottabb növekedése sem csak erre a periódusra igaz, itt már sokkal korábban megtelepedtek. Az 1849-es események jobban rányomják Felenyedre a bélyegüket, mint Csombordra, valahogy jobban átéli ezt a helyzetet az itteni magyar közösség. Valószínűleg emiatt is nő a románság létszáma; olyan helyre találnak itt, ahol már korábban megtelepedtek és lehet, ez az oka annak is, hogy a magyarság lélekszáma később csökken.

– Itt található a csaknem 400 éves Bethlen Kollégium. Az intézmény presztízse, az erdélyi magyar oktatásban betöltött kiemelkedő szerepe mennyire bír megtartó erővel a helyi közösség számára?
– Sokféle törekvés volt arra, hogy ezt a kapcsolatot valahogyan visszaépítsük; persze nem a birtokviszony révén, hanem iskolai és kulturális szempontból. Sok diák abban az időszakban is a kollégiumba járt, amikor már megszűnt ez a viszony, ez erősítette a kapcsolatot, és az 1990-es változások után még inkább érezte a környék magyarsága, hogy a nagyenyedi kollégium ténylegesen megtartó erő, mind a mai napig így érezzük. A kollégiumi rendezvényeken is részt vesz a környék magyarsága, tehát nemcsak kimondottan az oktatási tevékenysége fontos.

Idézet
Felenyedi szinten abban látom a gondot, hogy nagyon nagy az asszimiláció, a vegyes házasságok miatt nehezen fenntartható, hogy e családokból származó gyerekek a kollégiumban tanuljanak, ezért itt kezd sántítani ez a viszony. Mégis igyekszünk úgy alakítani a dolgokat, hogy a lehető legtöbben a kollégiumot válasszák.

– Mennyire férkőzik be a román nyelv az egyházi életbe? Hogyan látja az egyház és a többnyelvű családok kapcsolatát?
– Természetesen ugyanúgy fenntartja az egyház a kapcsolatot a gyülekezeti tagokkal vegyes családok esetében is. Ilyenkor vannak nehézségek, mert a templomi istentiszteleteink továbbra is magyar nyelven folynak, ez a hivatalos nyelve az egyházunknak, de ha olyan szolgálatok vannak, ahol a vegyes családok is érintettek, akkor igyekszünk román nyelven is megértetni magunkat. Ez általában úgy történik, hogy röviden románra is fordítunk, igyekszünk őket is megtartani a mi berkeinkben. Nemrégiben megújult az óvodánk a magyar kormány támogatásával, itt arra is szeretnénk lehetőséget biztosítani, hogy a vegyes családokból származó gyerekek magyar nyelven tanulhassanak. Már gondjaink vannak konfirmáció és egyéb szolgálatok esetén, tehát nagyon szeretnénk, ha a magyar nyelvet úgy tudnánk ápolni, fenntartani, hogy nekik se legyen nehézségük.

– Tavaly ősszel újították fel a magyar óvodát. Hogyan látja ma az intézmény helyzetét, jövőjét? Mi szükséges ahhoz, hogy betöltse rendeltetését?
– A felújítás nagy lehetőség volt a gyülekezetünk számára, hiszen önerőből nem valósult volna meg. Hogy miért is az egyház ügye? Nyilván nem egyházi intézményről, viszont egyházi épületről van szó, kántortanítói lakás volt hosszú évtizedeken keresztül. Az államosítás után is olyan hely volt, ahol a magyarság gyakran találkozhatott, még ha nem is volt már egyházi tulajdon. Aztán jött a mentő ötlet, hogy létesítsenek magyar óvodát az épületben, s így maradt meg a magyar jellege, amíg 2003-ban végül sikerült visszanyerni az ingatlant.

Idézet
A magyar óvoda azelőtt is, és azóta is folyamatosan működött, viszont most már egyházi tulajdonban van, s így az egyház kicsit anyáskodik az intézmény fölött. Innen indul minden, hogy legyen gyerek, hogy az óvoda működjék, mert arra lehet építeni, így a közösség is gyarapszik.

Persze attól, hogy megvan az óvoda, még nem lesz rögtön népesség­gyarapodás, de ez olyan támpont, ami biztatólag hat a fiatal családosokra, mert ha sikerül hosszabb programot biztosítani, akkor van hol biztonságba helyezni a gyereket napközben, tehát igenis érdemes gyereket vállalni. Persze nemcsak ez kellene a biztatást adja, de gondolom, ez is egy támpont. Arra gondoltunk, hogy az épület sok más tevékenységre is alkalmas a magyartanítás mellett, így szeretnénk a népi kultúrát, a táncot is újra feleleveníteni. Korábban voltak már ilyen törekvések, de mivel nem lehetett helyben tartani, s más faluba jártunk át a gyerekekkel, ezért idővel megszűntek. Reméljük, ha ez helyben történik, akkor hatása lesz. Kulturális egyesületet is szeretnénk létrehozni, amivel az események hátterét biztosítani tudnánk.

– Nagyenyeden ma tizenegynéhány százalékos a magyarság aránya, ehhez képest erős politikai képviselettel bír: az alpolgármesteri tisztséget és több tanácsosi helyet is betöltenek. A felenyedi magyar közösségben mennyire érződik az erős politikai jelenlét?
– Nagyon érződik, hiszen sok minden függ attól, hogy a helyi politikai vezetés mennyire támogat bennünket és az elmúlt években nagyon tapasztaltuk, mennyi mindent meg lehet valósítani, ha ilyenszerű támogatás van a háttérben. Másképp nagyon meg volna kötve a kezünk, és nehéz lenne eredményeket felmutatni. Az elmúlt időszakban épületekkel is gyarapodtunk, például ravatalozót építettünk. Nyilván sokkal jobban örülünk az óvodának, mert inkább a jövő felé mutat, de nagyon sokat számít a támogatottság, másképp nehéz előre lépni. Hadd zárjam e gondolatokat az ismert bibliai idézettel: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző. Hiába korán fölkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Annak, akit ő szeret, álmában ad eleget.” (Zsolt 127,1-2.)

Győri Tamás

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2024. november 04., hétfő

Tömeges halpusztulás miatt indult vizsgálat Hargita megyében

A környezetőrség a bűnüldöző szervekhez fordul, miután halpusztulás történt a Tatros folyón, Gyimesfelsőlok egyik településén.

Tömeges halpusztulás miatt indult vizsgálat Hargita megyében
2024. november 04., hétfő

Rengett a föld a Székelyföld közelében

A Richter-skálán 3,2-es erősségű földrengés volt vasárnapról hétfőre virradó éjszaka 1:21-kor Vrancea megyében, Vrancea szeizmikus térségben – közölte az országos földfizikai intézet (INCDFP).

Rengett a föld a Székelyföld közelében
Rengett a föld a Székelyföld közelében
2024. november 04., hétfő

Rengett a föld a Székelyföld közelében

2024. november 03., vasárnap

Visky András már nem aligazgatója a kolozsvári színháznak, Tompa Gábor tisztázta a bejelentést

Visky András Kossuth-díjas író, dramaturg vasárnap Facebook-oldalán jelentette be, hogy július végétől már nem művészeti aligazgatója a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak.

Visky András már nem aligazgatója a kolozsvári színháznak, Tompa Gábor tisztázta a bejelentést
2024. november 02., szombat

Zenés séta, világítás a Házsongárdi temetőben (képriport)

A kolozsvári Házsongárdi temetőben nyugvó zenészekre, népzenekutatókra, zenetudósokra emlékeztek muzsikaszóval pénteken az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány által szervezett zenés sétán. Képriport.

Zenés séta, világítás a Házsongárdi temetőben (képriport)
2024. november 01., péntek

A presbiter, aki „meggyónta” Tőkés Lászlónak, hogy róla jelent a Securitaténak – Második rész

Kabai József fogtechnikust, Tőkés László első temesvári bizalmasát a Securitate is beszervezte a besúgói sorába, helyzetét azonban a lelkésznek is „meggyónta”.

A presbiter, aki „meggyónta” Tőkés Lászlónak, hogy róla jelent a Securitaténak – Második rész
2024. november 01., péntek

Eurómilliók Ady és Csinszka erdélyi otthonának felújítására

A Kolozs Megyei Tanács vissza nem térítendő európai uniós finanszírozást nyert a csucsai Boncza-kastély és Ady-emlékház felújítására. Az önkormányzat most 8,5 millió eurós költségvetést emleget.

Eurómilliók Ady és Csinszka erdélyi otthonának felújítására
2024. november 01., péntek

Átépítik „Jani bácsi hídját” a bánsági nagyvárosban

Teljesen átépítik a temesvári Gyermekpark és a Ligeti út melletti gyalogoshidat Temesváron. Az építmény új környezetet is kap, emellett biciklisávot is kialakítanak az új hídon – közölte pénteken a bánsági nagyváros polgármesteri hivatala.

Átépítik „Jani bácsi hídját” a bánsági nagyvárosban
2024. november 01., péntek

Jövő októberig látogatható az erdélyi református kollégiumok 400 éves múltját bemutató kiállítás Kolozsváron

Kolozsváron, az Erdélyi Református Múzeumban nyílt meg csütörtökön, a reformáció ünnepén az erdélyi református kollégiumok 400 éves múltját bemutató vándorkiállítás, amely közel egy éven át lesz látogatható.

Jövő októberig látogatható az erdélyi református kollégiumok 400 éves múltját bemutató kiállítás Kolozsváron
2024. november 01., péntek

Jó hír a sofőröknek: hamarosan megnyitják Nagyvárad agglomerációs körgyűrűjének első szakaszát

Hamarosan befejeződnek Nagyvárad agglomerációs körgyűrűje Nagyürögd és Félixfürdő közötti első szakaszának kivitelezési munkálatai, két hét múlva már meg is nyithatják a forgalom előtt – tájékoztatott a Bihar megyei önkormányzat sajtóosztálya.

Jó hír a sofőröknek: hamarosan megnyitják Nagyvárad agglomerációs körgyűrűjének első szakaszát
2024. október 31., csütörtök

Újabb erdélyi város „ül fel” a HÉV-re

Nagyszeben polgármesteri hivatala együttműködést kötött a román állami vasúttársasággal (CFR) a helyiérdekű vasút (HÉV) beindítása érdekében.

Újabb erdélyi város „ül fel” a HÉV-re
Újabb erdélyi város „ül fel” a HÉV-re
2024. október 31., csütörtök

Újabb erdélyi város „ül fel” a HÉV-re