Látkép a nagyvilágban élő erdélyi magyarokról

Júniusban indította útjára a Bálványos Intézet az Erdélyi magyarok a nagyvilágban 2020 című kutatás online kérdőívét. Azt vizsgálták, miért hagyják/hagyták el a külföldön élő erdélyi magyarok Romániát, hogyan élnek jelenleg a célországban, illetve mennyire tudnak maguk köré egy „kis magyar világot” teremteni. Az „úttörő”, hiánypótló felmérésben – amelynek szakmai partnere a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, médiapartnere pedig lapcsaládunk – arra is rákérdeztek, az emigráltak hogyan viszonyulnak Romániához és Magyarországhoz, terveznek-e visszajönni, illetve mennyire kötődnek szülőföldjükhöz. Ugyanakkor azt is vizsgálták, hogy

léteznek-e erdélyi magyar hálózatok a különböző országokban, vagy az erdélyi magyarok meglévő összmagyar hálózatokhoz csatlakoznak-e, esetleg összmagyar hálózatokat alakítanak ki maguknak.

A Bálványos Intézet eredmény-összegzése szerint annak ellenére, hogy a kutatás adatai nem tekinthetők reprezentatívnak, lehetőséget adnak megfigyelni az erdélyi magyarok migrációs mintázatának egyes jellemzőit.

A felmérést online kérdőíves kutatással végezték, amelyet olyan erdélyi magyarokhoz igyekeztek eljuttatni, akik életvitelszerűen külföldön (de nem Magyarországon) élnek. Az adatgyűjtést követő adattisztítás utáni összesítés szerint a válaszok a következő országokból/régiókból érkeztek: Németország (341), Nagy-Britannia és Írország (318), Amerikai Egyesült Államok (164), Svédország (125), Kanada (117), Ausztria (113), Dánia (72), Svájc (67), Hollandia (66), Izrael (49), Belgium és Luxemburg (52), Finnország és Norvégia (49), Spanyolország (44), más dél-európai államok (48), Franciaország (45), Ausztrália és Új-Zéland (27), Dél-Amerika (14), Kelet-Európa (22), Közel-Kelet (17), Távol-Kelet (8), Afrika (2).

Az online kérdőívet kitöltők átlagéletkora 44 év, és általánosan 12 éve élnek külföldön. A befogadó országok három kategóriája különíthető el. A korábbi célországok között Izrael, Kanada, Svédország, Egyesült Államok, Ausztria szerepel (átlagéletkor 47–56 év, és a megkérdezettek átlagosan több mint 10 éve költöztek ki). Újabb migrációs célországok között említhető Németország, Svájc, Egyesült Királyság, Írország, Hollandia (átlagéletkor 37–42 év, és a megkérdezettek átlagosan 6–9 éve költöztek ki). Friss célországként Dánia emelhető ki (átlagéletkor 33 év, és a megkérdezettek 5 éve költöztek ki).

Az utolsó romániai lakhely tekintetében 37 százalékuk Székelyföldről, 32 százalékuk Közép-Erdélyből, 18 százalékuk a Partiumból, 13 százalékuk pedig a szórványmegyékből költözött el.

A Székelyföldről kivándorlók a legfiatalabbak (49 százalékuk 40 év alatti) és a szórványból származók a legidősebbek (45 százalékuk 50 év alatti). Utolsó romániai lakhely szerint a legnépszerűbb célországok a következők: Székelyföldről Dánia, Svájc, Németország; Közép-Erdélyből Egyesült Államok, Hollandia, Svédország; a Partiumból Izrael; a szórványmegyékből Kanada.

Összességében a válaszadók 15 százaléka rendelkezik posztgraduális, 43 százalékuk felsőfokú végzettséggel, további 28 százalék középfokú, 14 százalék pedig alapfokú tanulmányokkal.

Különösen magas a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya az Egyesült Államokban és Kanadában (78, illetve 69 százalék), valamint a Hollandiában (63) élők között. Legtöbb alapfokú végzettséggel rendelkező válaszadó Németországból és Izraelből jelentkezett (20-20 százalék).

A válaszok alapján elmondható, hogy a kivándorlás fő okai közé a magasabb életszínvonal lehetősége, a román gazdasági helyzet és a jobb munkalehetőség sorolható, azaz gazdasági indíttatású okok, illetve Románia politikai helyzete is ide sorolható. A személyesebb jellegű okok kevésbé voltak gyakoriak. A célország szerint vizsgálva az okokat megállapítható, hogy

Kanada, Ausztria és Svédország esetében lényegesen magasabb azon válaszadók száma, akik politikai okokból hagyták el az országot;

ők azok, akik számára a jobb munkalehetőség nem volt annyira jelentős. A jobb munkalehetőség főleg az új célországokat választók számára volt kiemelkedő ok. Dániában magasabb arányban vannak olyanok, akik személyes vagy szakmai fejlődésük miatt, továbbtanulási célból vagy kalandvágyból hagyták el Romániát. A magánéleti okok az izraeli és egyesült államokbeli kiköltözőket befolyásolták leginkább, legkevésbé pedig a kanadaiakat.

Az 1989 előtt kivándorlók döntésében nagyobb szerepet játszottak a politikai okok (Románia akkori politikai helyzete – 1-től 10-ig terjedő skálán, ahol az 1-es azt jelenti, hogy ez egyáltalán nem befolyásolta döntését, a 10-es pedig azt, hogy teljes mértékben, 8,1–9,4-es átlag), mint a jobb munkalehetőség (4,9–6,8-as átlag) vagy a kalandvágy (2,5–3,9-es átlag). Ezzel szemben az utóbbi pár évben kivándoroltak nagyobb hangsúlyt fektetnek az itthoni vállalkozás beindításához szükséges pénzgyűjtésre (4–4,8-as átlag).

Továbbá elmondható, hogy

elsősorban munkavégzési céllal leginkább az Egyesült Királyságba, Hollandiába, Svájcba, Németországba és Izraelbe érkeztek.

Ezen belül Hollandiába (64 százalék), Svájcba (60 százalék) és Izraelbe (55 százalék) jellemzően úgy emigráltak, hogy már előzetesen választott munkahelyük volt az Egyesült Királyságban (27 százalék) és Kanadában (28 százalék) viszont sokan csak kiköltözés után kezdtek el munkát keresni. Dániát (28 százalék), és az Egyesült Államokat (14 százalék) választották azok, akik tanulás céljából hagyták el Romániát.

Párjukat vagy családtagjaikat legmagasabb arányban Svédországba (46 százalék) és az Egyesült Államokba (42 százalék) követték, végül pedig Kanadába (28 százalék) és Ausztriába (21 százalék), jelentős volt azok aránya, akiknek nem volt világos céljuk az ország kiválasztásakor.

A letelepedésben általában kint élő barátok, ismerősök segítettek, vagy a megkérdezettek egyedül oldották meg.

Ebből a szempontból érdekes Izrael esete, ahol a megkérdezettek 33 százaléka kiköltözéssel foglalkozó céget jelölt meg letelepedésében való segítőként.

A piaci helyzet és foglalkozási típus tekintetében megfigyelhető, hogy összességében 73 százalék dolgozott teljes munkaidőben és 10 százalék részmunkaidőben, 6 százalék tanult, 10 százalék pedig nem dolgozott és nem is tanult. Dániában, Svédországban, Kanadában és Izraelben alacsonyabb volt a teljes munkaidőben dolgozók aránya (62–67 százalék). Ez azzal magyarázható, hogy Dániában magasabb arányban vannak jelen a továbbtanulás céljából kiköltözők, Svédországban, Kanadában és Izraelben pedig a jelenleg nyugdíjas korúak.

A munkahellyel rendelkező válaszadók 41 százaléka dolgozik felsőfokú vagy középfokú végzettséget igénylő munkakörökben, 34 százalék mezőgazdasági, ipari vagy szakképzetlen munkát végez, míg 25 százalék a szolgáltatói szektorban van alkalmazva.

Felsőfokú végzettséget igénylő munkát magasabb arányban végeznek az Egyesült Államokban (60 százalék) és Kanadában (55 százalék),

legalacsonyabb arányban pedig Dániában (22 százalék), Németországban (33 százalék) és az Egyesült Királyságban (33 százalék).

A megkérdezettek elégedettek jelenlegi életszínvonalukkal (1-től 10-ig terjedő skálán, ahol az 1-es azt jelenti, hogy egyáltalán nem elégedett, a 10-es pedig azt, hogy teljes mértékben elégedett, átlagosan 8,5-ös értékelés), lakáskörülményeikkel (8,5), egészségükkel (8,5), családi életükkel (8,3), általában az életükkel (8,2), képzettségükkel (8,0) és jelenlegi munkájukkal (7,9). Valamivel kevésbé elégedettek társasági életükkel (7,0). Ez utóbbival az Izraelt célországul választók a legelégedetlenebbek (5,7), és ők azok, akik a családi életet illetően is alacsonyabb pontszámot adtak (7,1).

A válaszadók túlnyomó többsége (91 százalék) úgy ítélte meg, hogy jobban él jelenleg, mint Romániában élt,

és 72 százalékuk gondolja úgy, hogy sokkal jobban él, mint születési országában.

A válaszok alapján elmondható, hogy a megkérdezettek átlagosan 1,9 alkalommal jártak Romániában az elmúlt évben és 2,7 alkalommal Magyarországon. A látogatások gyakoriságát a távolság befolyásolja: míg Ausztriából 10,4 alkalommal látogattak Magyarországra és 3 alkalommal Romániába, addig az Egyesült Államok esetében mindkét szám 1,1. A frissebb célországokban tartózkodók (Dánia, Egyesült Királyság) gyakrabban látogatnak Romániába, míg a régebbi célországokban lakók inkább Magyarországot választják.

Összességében a megkérdezettek leginkább annak az országnak a híreit követik, ahol jelenleg élnek, ezt követik a magyarországi hírek, majd a romániaiak.

A célország hírei és a magyarországi, valamint romániai hírek követése közötti különbség az Egyesült Államokban és Kanadában a legnagyobb. Magyarországi és a romániai híreket inkább a férfiak követik, a jelenlegi lakhely híreit pedig inkább a nők kísérik figyelemmel. A korral és a külföldön töltött idővel nő az érdeklődés mind a jelenlegi lakhely, mind pedig a magyarországi hírek iránt, a romániai hírek iránti érdeklődés alacsony. A kulturális hírek esetében mindhárom ország híreinek követése nő a végzettséggel.

A Magyarországra és Romániába történő (haza)költözési szándék kapcsán a megkérdezettek négy kategóriája különül el.

A legtöbben azt tervezik, hogy kint maradnak (59 százalék). A Romániába visszajönni tervezők aránya 23 százalék. A megkérdezettek 12 százaléka azt tervezi, hogy Magyarországra költözik.

A negyedik kategória a bizonytalan visszaköltözni vágyók köre: Romániába és Magyarországra is költözne az elkövetkező években (6 százalék).

A célország szerint vizsgálva a számadatokat elmondható, hogy a kint maradni tervezők aránya Izraelben (37 százalék) és Svájcban (46 százalék) a legalacsonyabb. A bizonytalanok aránya az Egyesült Államokban és Svédországban a legtöbb (10-10 százalék). A kizárólag Magyarországra költözés a Svájcban élőkben merül fel leghangsúlyosabban (19 százalék). A hazaköltözési szándék Romániába a jelenleg Izraelben élők esetében kiemelkedő (55 százalék). A hazaköltözés gondolata legkevésbé a Kanadában, Hollandiában, Egyesült Államokban és Svédországban élőket foglalkoztatja.

A visszaköltözési szándékkal kapcsolatos, valamint a két állammal szembeni viszony a kutatók szerint arra enged következtetni, hogy

minél hosszabb a kint töltött idő, annál inkább csökken a Romániába költözés lehetősége, és valamivel növekszik azok aránya, akik amennyiben elhagynák jelenlegi lakhelyüket, Magyarországra költöznének.

Az eredmények alapján elmondható, hogy a legtöbb megkérdezett átlagosan inkább az ottani „bennszülött” állampolgárokkal próbál barátkozni, azt követik az erdélyi és nem erdélyi magyarok csoportja. Érdekesség, hogy az erdélyi és nem erdélyi magyarok társaságát leginkább Kanadában, Izraelben, Svédországban keresik.

A kapcsolati hálók milyenségét vizsgálva a kivándorlók három stratégiája különül el. Integrálódni vágyók (32 százalék) – akik inkább a helyi állampolgárokat preferálták barátkozás céljából; a diaszpóraidentitást építők (34 százalék) – akik inkább az erdélyi vagy magyarországi magyarokat preferálták barátkozás céljából; semlegesek (33 százalék) – akik nem tettek különbséget a különböző nemzetiségű emberek között, amikor barátkoztak.

A célország szerinti lebontás arról árulkodik, hogy diaszpóraidentitást leginkább Kanadában (51 százalék) építenek a megkérdezettek, legkevésbé pedig Hollandiában (17 százalék), ahol a semleges és integrálódó stratégia egyforma arányban jelenik meg (42 százalék). Az integrálódni vágyók Svájcban vannak jelen legnagyobb arányban (44 százalék).

Az integrációs stratégiák előtérbe helyezése inkább a felsőfokú végzettségűekre, valamint a fiatalabbakra jellemző, míg a diaszpóraidentitás kiépítése az idősebbekre és az alapfokú végzettségűekre.

Mindemellett az adatok alapján kijelenthető, hogy a megkérdezettek többsége egységes nemzetben gondolkodik, nem tesz különbséget a magyarországi és erdélyi magyarok között, amikor kapcsolati hálóját építi ki (57 százalék). 22 százalék keresi inkább az erdélyi magyarok („elkülönülő”), 21 százalék pedig a magyarországiak („elszakadó”) társaságát. A jelenlegi országukban a magyar vonatkozású események közül leginkább a fesztiválokat (65 százalék), a gasztroeseményeket (64 százalék) és a kulturális eseményeket (58 százalék) látogatják, legkevésbé pedig a politikai rendezvényeket (28 százalék) és a cserkészcsoportokat (19 százalék). Megfigyelhető, hogy a régebbi célországokba kivándoroltak (Kanada, Egyesült Államok, Svédország, Ausztria) nagyobb érdeklődést mutatnak az ilyen jellegű események iránt, háttérváltozók szerint pedig az idősekre és a szórványból származókra jellemző a különböző rendezvények látogatása.

Végül arra kérdeztek rá a Bálványos Intézet kutatói, hogy amennyiben a válaszolónak nehézségei támadnak, milyen segítségre számíthat. Kiderült, hogy a válaszadók egyáltalán nem számítanak romániai vagy magyarországi hatóságok (1-től 10-ig terjedő skálán, ahol az 1-es azt jelenti, hogy egyáltalán nem számíthat rá, a 10-es pedig azt, hogy teljes mértékben számíthat, 2,6, illetve 4,0) vagy civil szervezetek segítségére (2,6, illetve 3,5), szemben a célországokéval, amelyekhez véleményük szerint szükség esetén fordulhatnak (hatóságok: 7,4, civil szféra: 6,4). Ugyanakkor túlnyomó többség úgy véli, számíthat a Romániában maradt családjára, azonban az esetek nagy részében nem ez az elsődleges támasz. Hiszen – Németországot, Dániát és Hollandiát leszámítva – minden vizsgált célországban elmarad az állami hivatalokra való támaszkodás értékétől.

A célország állami hivatalaira való számítás magas értékelése arra enged következtetni, hogy a válaszadók megbíznak az általuk választott államok működésében.

A Bálványos Intézet munkatársai előre vetítették: az adatok feldolgozásának második szakaszában lehetőség nyílik a három nagyobb célországcsoportban (Németország, Egyesült Királyság és Írország, valamint Egyesült Államok és Kanada) élő erdélyi magyarok véleményének mélyebb vizsgálatára, illetve pár érdekesebb adat részletesebb feltérképezésére is.