Külvárosi strandolás a hivalkodó élményfürdők korában: potom 22 lejért időutazás a 80-as évekbe

2023 nyarán egy Nagyvárad kaliberű fürdővárosban csupán 22 lejt kérnek egy strandbelépőért? Ezt nem lehet kihagyni – döntöttük el „veterán” váradi strandolóként, miután már kipróbáltuk a városban, illetve a vele gyakorlatilag összenőtt Félixfürdőn és Püspökfürdőn található, lényegesen drágább strandok jó részét.

Az Őssi strandról van szó, amely festőinek nehezen mondható környezetben, a strand nevét is adó városrészben álló házgyári panelrengeteg közepén található

– igaz, kompenzációként legalább a Sebes-Körös partján, meglehetősen nagy, viszonylag zöld területen fekszik.

Bár a strandra busszal csupán negyed órába telik az utunk otthonról, eddig valahogy elkerülte az érdeklődésünket, idén nyáron viszont végre eldöntöttük: mindenképpen kipróbáljuk. Jelen sorok szerzője még kamasz korában, a 90-es évek elején járt az Őssi strandon, ami akkor – a kelet-közép-európai standardokhoz mérve – viszonylag korrektnek és korszerűnek számított.

2023-ban viszont már egészen más a helyzet.

A helyszín könnyen megközelíthető, mivel a régi sportcsarnok a közelben áll, illetve több áruház is található a környéken, így a város főteréről, a Szent László térről a 14-es busszal 3 lejért percek alatt odaér az ember. Ha autóval menne, akkor parkoló is rendelkezésre áll – igaz, befogadóképessége nem túl acélos.

A fogadóépület a 80-as évek közepének mérsékelten esztétikus szocmodern stílusát tükrözi, amivel nem igazán tér el a strandot övező panelházaktól.

A belépésnél viszont már visszaköszön a 21. század: igaz ugyan, hogy a két pénztár közül az elsőnél nem fogadnak el kártyát, de a másiknál már igen, a 22 lejért kapott jegyen pedig vonalkód virít. Bejutni pedig úgy tudunk, ha a vonalkódot beolvastatjuk a labdarúgóstadionokból ismert – illetve a félixfürdői Félix strand bejáratánál is álló – embermagasságú beléptetőkorlátokon figyelő leolvasóval.

Odabent viszont ismét csak búcsút mondhatunk a 21. századnak: igaz ugyan, hogy a vizesblokkokon és az öltözőkön létszik, hogy korábban felújították őket, de azért a mai elvárásoknak igencsak foghíjasan felelnek meg. Akárcsak a strand belseje: a strandot üzemeltető, az önkormányzat alárendeltségébe tartozó Közterület-fenntartó Vállalat honlapján az olvasható, hogy a létesítmény 43 874 négyzetméteren terül el, és hat medence áll a látogatók rendelkezésére.

Az első állítással nincs is gond, bár nem mértük le,

az már első blikkre látszik, hogy a strand tekintélyes nagyságú területet ölel fel.

A hat medence is stimmel – igaz, nem mindegyikben van víz, bár ezt nem is ígérték a honlapon. A legnagyobbik mérete nagyjából egy olimpiai medence felének felel meg, és fokozatosan mélyül.

Mi épp vasárnap jártunk ott, és mivel Nagyváradon, illetve Félix- és Püspökfördőn valamiért berögződött, hogy a vasárnap az igazi strandra járós nap – vélhetően még a rendszerváltás előtti időszakból, amikor a szabad szombat intézményének gyakorisága nagyjából a fehér hollóéval egyezhetett meg –, a medence szinte tömve volt.

Akárcsak az összes, működő medence, illetve maga a strand is.

Ugyanakkor, mivel fokozatosan mélyül, és a végében két méter körüli a mélység, ott néhány karcsapásnyit úszni is tud az erre vágyó. A víz kellemesen langyos – a strand előnyére legyen mondva: az illatán is érezni, hogy eredeti termálvízről van szó –, ám ezzel nagyjából a végére is értünk a pozitívumoknak.

Az infrastruktúra ugyanis teljes mértékben megőrizte az 1986-os állapotokat. Feszített víztükörről álmodni sem érdemes, legfeljebb a tempó feszített, amellyel az ember néhány hosszt úszik, majd inkább kiszáll a medencéből. A strand területe egyébként a jellegéhez mérten gondozott: ahol van gyep, ott lenyírták, viszont jókora foltok vannak, ahol a fű kiégett, és csak a por száll.

Napozóágyakat nem is érdemes keresni, a csomagjait mindenki ott teszi le, ahol le tudja teríteni a pokrócát

– illetve ha gyanakvóbb természet, és tart a tolvajoktól, akkor felakaszthatja őket a medencék mellé felállított csomagmegőrző fogasokra, hogy lubickolás közben is szem előtt legyenek.

Ha az ember megéhezik vagy megszomjazik, akkor egyetlen vendéglátó-ipari egységbe vetheti a bizalmát, amely előtt ennek folyományaként ebédidőben akár húszméteres sor is kígyózik – hogy még ezzel is a 80-as évek iránti nosztalgiát szolgálja.

Igaz, ez csak az ételre igaz, a pult másik végében ugyanis csak azokat várják, akik italt vásárolnának, így nem egy sorba kell beállniuk azoknak, akik ételt vennének, és azoknak, akik csak megszomjaztak.

Az árak barátinak mondhatók, és nagy előny, hogy kártyával is lehet fizetni.

Ha az elfogyasztott folyadék kikívánkozik, akkor a strandon több mosdó is rendelkezésre áll – többek között egy konténer is, amelyben ugyan a csatornarendszerre csatlakoztatott vécécsészék várják a felhasználókat, ám kezet mosni csak odakint lehet, a konténer külső falára felszerelt kagylónál. Ahol szappan természetesen mutatóban sincs.

Az alagút végén azonban látszik a fény: már elkészültek a felújítási tervek, és jövőre talán a munkálatok is elkezdődnek. Az önkormányzat ugyanis ezt a strandot is élményfürdővé – a lírai lelkülettel igen, kreativitással azonban nem annyira megáldott ötletgzada által kitalált műfajmeghatározással „termálkertté” – alakítja.

Az ígéretek szerint

nem klasszikus akvapark lesz, hanem a nyugodtabb strandolást kedvelő helybelieknek és turistáknak szánják majd

– az ugyanakkor természetesen borítékolható, hogy a 22 lejes belépőtől az átalakítást követően búcsút vehetünk.

Mindent összevetve a strandról elmondható, hogy 22 lejért semmit sem ígér, azt viszont betartja. Nem mondhatjuk, hogy a megfogott volna, és bármikor szívesen visszatérnénk, de a kánikulai vasárnap tapasztalt tömeg azt jelzi: sokan vannak, akiknek bejön az alacsony ár és a nosztalgikus hangulat.

Főleg ha az egykori városi strand helyén felépített, hivalkodó Nymphaea élményfürdőhöz hasonlítjuk,

ahol 82 lejes belépőért is megkapja az ember ugyanazt a sorban állást a bejáratnál és a vendéglátóhelyeknél, de legalább ez utóbbiakban magasabbak az árak,

a medencék ugyanolyan zsúfoltak, és itt sem áll a nyilvánosság rendelkezésére az összes, ugyanis az 50 méteres és a toronyugró medencét elvették a vendégektől, hogy a városi sportklub úszószakosztálya használhassa.

Amúgy az alacsony ár nem feltétlenül jelent 80-as évekbeli infrastruktúrát és néhol a Mad Max-filmeket idéző lepukkantságot. Alig tíz kilométerrel odébb, Püspökfürdőn a váradszentmártoni önkormányzat – ehhez a településhez tartozik közigazgatásilag Püspökfürdő és Félixfürdő is – tavalyelőtt újíttatta fel a hullámstrandot.

Ahova 30 lejbe kerül a belépő, amiért csupán egy medence jár. Ebben azonban a strand nevéhez illően óránként beindul a hullámgép a csengőszó nyomán. Ráadásul az 1890-es évek közepén, a Millennium időszakában a budapesti Ganz gyárban készült, szintén felújított, ipari műemléknek számító gépezet meg is csodálható működés közben, a gépházat ugyanis úgy építették újra, hogy a fal egy részét üveggel helyettesítették.

A vizesblokkok felszereltsége és tisztasága a legmagasabb 2023-as igényeket is kielégíti, hatalmas zöldfelület és sok napozóágy várja a strandolni akarókat.

De hogy itt se legyen minden pozitív, bár van egy kisebb bódé, ahol fánkot és főtt kukoricát is árulnak, meleg ételt fogyasztani ezen a strandon is csupán egyetlen helyen lehet, azt viszont legalább jó drágán.

Igaz, a tálcatologatós vendéglátóhelyen legalább máshol eddig nem tapasztalt élményben volt részünk: a borsos összegű számlából kiderült, hogy nem csupán az ételt kellett kifizetnünk.

Hanem a műanyag evőeszközöket is, ugyanis ezek árát is felszámolták, és feltüntették a blokkon.

Azóta még inni is inkább a fánkozóba járunk. Nehogy külön felszámolják az italok kupakját és címkéjét is.