A kedden és csütörtökön 10-12 és 16-18 között látogatható közgyűjtemény csoportok számára előzetes bejelentés alapján egyéb időpontokban is felkereshető.

A hagyományos gazdálkodást is bemutatná a skanzen

Hóstáti származású emberként Bányai József ügyvéd – az alsóvárosi református gyülekezet presbitere – is kivette részét a múzeum létrehozásából és az emléktárgyak begyűjtéséből a kolozsvári földészközösség tagjai körében.

,,A múzeum ötlete régebb megfogalmazódott, a templom és a tornyok felújítása során. A toronyba durván összeácsolt faszerkezeten lehetett feljutni. Azon törtük a fejünket, milyen hasznosítást találjunk a templomnak erre a részére. Így született meg a hóstáti múzeum ötlete, hiszen

A toronyba vezető lépcsők szépen kialakított toronyszobákba érnek, a régi faszerkezeteket mesterek csiszolták, alakították át barátságos környezetté. A fiatalabb látogatók számára azonban így is megtévesztő a látvány. Sok kamasz például értetlenkedve áll az érdekes környezetben, mert hirtelen arra gondol, hogy a hóstátiak valami hasonló helyen, tornyokban éltek.

Bányai József szerint a közösség hétköznapjainak, hagyományainak és tárgyi emlékeinek a bemutatása céljából most arra készülnek, hogy egy tágas telekkel rendelkező, hagyományos hóstáti házat a kiegészítő gazdasági épületekkel együtt tájházzá alakítanak.

A hivatalos lépéseket végző ügyvéd egyelőre nem árulta el, hogy a szóban forgó ingatlan Kolozsvár melyik fertályában található, de a tranzakció megtörténtével hamarosan kiderül. A hóstáti tájház fontos közösségi térré válna, ahol többek között a hagyományos hóstáti kertészkedés műhelytitkaiba nyújt majd betekintést a tájházat működtető alapítvány, amelynek egyik létrehozója a jelenlegi hóstáti múzeumot fenntartó alsóvárosi református egyházközség.

Biogazdálkodással élesztenék újra a hagyományokat

Az utóbbi évtizedekben – de főleg a rendszerváltás utáni Funar-korszakban – drasztikusan megfogyatkozott a kolozsvári földészközösség létszáma. Bányai szerint sok fiatal kitelepedett külföldre, az idősebb nemzedékek kiöregedésével, illetve halálával minimálisra csökkent a földművelésből élő közösség. A sok kézimunkát igénylő, kiváló minőségű hóstáti zöldségtermesztésre ma már kevésbé tart igényt a város: az olcsó importzöldségekkel nem tarthat lépést a jóval drágábban előállított helyi termék, így a termőföld mellett maradt hóstátiak rendre felmondták a gazdálkodást.

Hogy mennyire gyorsan forog az idő kereke és a földészközösség zsugorodása, azzal kapcsolatban Bányai József megosztja kilencvenes évekbeli tapasztalatát. Harminc évvel ezelőtt a Kolozsvár határában elterülő hóstáti földeken a családok apraja-nagyja együtt gazdálkodott. A földek visszaszerzésével még sokan reménykedtek a mezőgazdaság jövőjében. Ahogyan ő is közösen gazdálkodott szüleivel kinn a határban, ahova egy Dacia személygépkocsival jártak ki. Sokan lovasszekérrel „ingáztak”, amíg a város vezetősége ki nem tiltotta az igavonó állatokat az utcákról.

Bányai József szerint a régi hóstáti közösség pezsgését már lehetetlen visszaállítani, a biogazdálkodás elterjedésével azonban esély van rá, hogy több gazda is fantáziát lát a hagyományos zöldségtermesztésben. Kolozsváron ebben segíthet a tájház beindítása.