Kockázatokat rejt a termőföld elkótyavetyélése: több szempontból aggályos a mezőgazdasági területek külföldi tulajdonba jutása

Visszaigazolja a Romániában az elmúlt több mint egy évtized során végbement masszív földkiárusítással kapcsolatos aggodalmakat a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) tanulmánya, amelynek egyik végkövetkeztetése az, hogy a térség országaihoz hasonlóan nálunk is rontja az élelembiztonságot a termőföldek eladása.

A Dacinia Crina Petrescu, a BBTE Üzletkötő Karának docense, valamint az egyetem Környezettudományi és Környezetmérnöki Karának két munkatársa, Ruxandra Mălina Petrescu-Mag és Réti Kinga Olga által jegyzett kutatás a nagy kiterjedésű termőföldek adásvétele szempontjából, kelet-európai kontextusban vizsgálja az élelembiztonság kérdését.

Az egyetemi oktatók szerint a termőföldek kiárusítása hátráltatja a kelet-európai régió agráriparát és élelembiztonságát,

a román termőföldek kivásárlásának pedig nemcsak a liberális tulajdonjogi szabályozások, de az adásvételi folyamatok terén tapasztalható korrupció is kedvez.

A lapunkhoz eljuttatott tanulmány rávilágít: Kelet-Európában egyre nagyobb problémát jelent, hogy a külföldi befektetők kiszorítják a helyi közösségeket a termőföld használatából. Ráadásul a jelenségnek nemzet-, illetve élelembiztonsági vonzatai is vannak, hiszen

a felvásárolt földekről betakarított termények java a külföldi piacra kerül,

célzott agrártámogatások hiányában a hazai kisgazdák és a vidéki termelők versenyképtelenné válnak, a fogyasztók pedig kénytelenek külföldről behozott élelmiszereket vásárolni, amelyeknek a minősége kevésbé ellenőrizhető.

A kutatás szerint a problémának elsősorban történeti okai vannak: a Szovjetunió felbomlását követően a korábban kollektivizált termőföldek és legelők egy részét parlagon hagyták, ezért beerdősödtek, a visszaszolgáltatások (például Románia és Bulgária esetében) és újraosztások (Oroszországban, Ukrajnában) pedig a gazdasági liberalizmus szellemében történtek, így

a földek szabad adásvételét, kiárusítását ma nem fékezi semmi.

A kutatók öt kelet-európai ország – Bulgária, Fehéroroszország, Oroszország, Románia és Ukrajna – esetében tekintették át a 2000 és 2018 közötti, 200 hektárosnál nagyobb földterületekre vonatkozó adásvételi ügyleteket, ezek gyakoriságát, méretét aztán összevetették az említett országok olyan társadalmi-gazdasági-népességi mutatóival, mint a népesség iskolázottsága, a korrupció mértéke, a GDP, a vidéki és a városi populáció aránya.

Rendkívül beszédes Románia példája:

miközben az ország népességének 47 százaléka él vidéken, a munkaképes állampolgárok 40 százaléka mezőgazdasági alkalmazott, ehhez képest a mezőgazdasági termékek az ország össztermékének (GDP) mindössze 13,4 százalékát teszik ki.

Az ország mezőgazdasági potenciáljáról árulkodik, hogy Románia még a jelenlegi igen gyenge marketing, a túlzottan tagolt farmszerkezet, az elavult infrastruktúra és hagyományos munkaszervezés mellett is a legnagyobb európai gabonaexportőrök közé tartozik. Összehasonlításképpen: míg a fejlettebb nyugat-európai országok hektáronként általában 7000–8000 kilogramm búzát takarítanak be, addig a kelet-európai országok alig 3000 kilogrammot.

A BBTE tanulmányából kiderül, hogy Romániában Temes, Ialomița, Călărași, illetve Dolj megyében árusították ki a legtöbb nagy kiterjedésű termőföldet, az elmúlt 18 évben közel félszázat a négy megyében. A kutatás szerint jelenleg az ország termőföldjeinek 2,96 százaléka van külföldi kézen, a kivásárolt földek 60 százalékát mezőgazdasági célokra használják a külföldi tulajdonosok. Közben a korrupcióérzékelési mutató 2017-ben Romániában 100-as skálán 48-at mutatott, Fehéroroszországban 28-at, Bulgáriában 43-at, Oroszországban 29-et, Ukrajnában pedig 30-at. A tanulmány két tényező esetében mutatta ki, hogy ezek szoros összefüggésben állnak a nagy kiterjedésű termőföldek kiárusításával, áttételesen pedig az élelembiztonsággal.

– mutatnak rá az egyetemi oktatók. A tanulmány szerzői szerint a folyamatot az fékezhetné, ha az érintett országokban a földek tulajdonjogának „kevésbé individualisztikus”, ugyanakkor a termőföldhöz való hozzáférés közösségi tétjeit támogató felfogása honosodna meg, ha javítanák az ügyletek átláthatóságát, és szigorítanák azok feltételeit, illetve ha a kormányok következetes támogatási rendszert alakítanának ki a kisgazdák és vidéki termelők számára.

Bár a BBTE tanulmánya szerint a hazai termőföldek csupán mintegy három százaléka került külföldiek tulajdonába, az elmúlt években napvilágot látott adatok arról tanúskodnak, hogy a romániai mezőgazdasági területek közel felét parcellánként felvásárolták az idegenek. És történt mindez annak ellenére, hogy a hatóságok, a gazdaszervezetek és a politikum hosszú ideje sürgeti a földvásárlás szigorítását. Az Európai Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottsága megrendelésére 2015-ben készült kutatás rámutat: a romániai termőföldek közel 40 százaléka került külföldi tulajdonba, az ország pedig

egyike ama uniós tagállamoknak, ahol a legnagyobb területeket adták el külföldi állampolgároknak.

Mintegy 5,3 millió hektár mezőgazdasági területet vásároltak fel a külföldiek: a szántóföldek 30 százalékát uniós állampolgárok vagy cégek birtokolják, a földek 10 százaléka pedig Unión kívüliek tulajdonába került. Több tízezer hektáros területeket birtokolnak arab befektetők, olasz vállalkozók, osztrák társaságok, ugyanakkor jelentős mennyiségű területet vásároltak fel spekulációs céllal pénzintézetek, biztosítótársaságok. Romániában 2014-ig földmoratórium volt érvényben, és miután lejárt a mezőgazdasági területek külföldi tulajdonba kerülésének korlátozása, a bukaresti hatóságok fogadkoztak, hogy megálljt parancsolnak a külföldiek földvásárlási „étvágyának”. Csakhogy a külföldiek az országban bejegyzett cégeiken keresztül már addig is birtokolhattak termőföldet Romániában, a 2014-ben elfogadott földforgalmi törvénnyel pedig a parlament szigorítani szándékozott ugyan a földvásárlást – rögzítve a társtulajdonosok, a szomszédok, a bérlők, a településen élő gazdák és a román állam elővásárlási jogosultságát –, megakadályozni mégsem sikerült a jelenséget.

A kormányzó román Szociáldemokrata Párt (PSD) 2017-ben újabb – a szenátusban már elfogadott – törvénytervezetet terjesztett a képviselőház elé, amelyben

további szigorításokkal próbálják nehezíteni a külföldi spekulánsok földvásárlását,

a kezdeményezést azonban az alsóház még nem szavazta meg.

A tervezet a földművesekre szűkítené a földvásárlásra jogosultak körét, továbbá 15 évre szóló elidegenítési tilalommal tartaná hazai kézben a földvagyont, a jogi személyek esetében pedig megszabnák, hogy csak azok a cégek vásárolhatnának földet, amelyeknek a bevételei legalább 75 százalékban mezőgazdasági tevékenységből származnak, illetve amelyek legalább öt éve jelen vannak az adott térségben.

Egyébként jól mutatja a hazai termőföld iránti keresletet, hogy

az elmúlt években jelentősen megugrott a szántóföld ára Romániában.

Miközben nálunk 4500 euró körüli a föld hektáronkénti átlagára, a legmagasabb, mintegy tízezer eurós árak is csak a felét-harmadát teszik ki a legolcsóbb (25–60 ezer euró között hektáronkénti áron beszerezhető) németországi, vagy hollandiai területek árának.

Tánczos Barna szenátor szerint egész falvak válnak „földönfutóvá”, ha az emberek külföldieknek eladják a mezőgazdasági területeket. Az RMDSZ Hargita megyei törvényhozója a Krónikának rámutatott, a jelenség már most tetten érhető azáltal, hogy a termőföldeken túladnak a pillanatnyi haszonért közvetítőknek, akik aztán többszörös áron továbbadják befektetőknek.

– jelentette ki lapunknak a politikus.

A felsőház mezőgazdasági, élelmiszeripari és vidékfejlesztési bizottságának alelnöke kifejtette, nem tart attól, hogy csökken Románia mezőgazdasági termelése, ha a külföldiek felvásárolják a földeket, hiszen ha a beruházás mögött jelentős mezőgazdasági vállalat áll, még növelheti is a termelés hatékonyságát, ami az élelmezés szempontjából nem jelent kockázatot. Hozzátette, a 40 százalékos külföldi tulajdonrész nem azt jelenti, hogy külföldi magánszemélyek vásárolták fel a földeket, hanem Romániában bejegyzett cégekről van szó, melyek tulajdonosai külföldi vállalatok vagy magánszemélyek. A politikus azt tartaná megoldásnak, ha a jogi személyeknek megtiltanák, hogy például 500 hektárnál nagyobb területeket vásároljanak. „Trükközni így is lehetne, de bonyolítaná, ha egy húszezer hektáros birtokot akarnak eladni egy izraeli, arab, holland vagy éppen spanyol befektetőnek. Így talán húsz év múlva visszarendeződne a helyzet, és a földek nagyobb része újra magánemberek tulajdonába kerülne” – közölte Tánczos.

A szenátor úgy véli, erre a román pártok részéről nem mutatkozik akarat, és ahogy egyre inkább konszolidálódnak a nagy, külföldi tőkések birtokai, valós védelem nélkül maradnak a kis- és közepes gazdaságok, a családi farmok. „A román politikum hallani sem akar arról, hogy szigorú földvásárlási tilalmat vezessen be, igazi moratóriumról sem az EU-csatlakozás előtt, sem tíz évvel azután nem beszéltek. Négy évvel ezelőtt jelent meg az első, földvásárlásra vonatkozó törvény, ami az elővásárlást szabályozza, előnybe helyezve a helyi, fiatal gazdákat. De ez ma már így késő” – húzta alá a szená­tor. Szerinte az alapelv az kellene legyen, hogy az ország mezőgazdasági területei a román állampolgárok tulajdonába kerüljenek, odáig azonban hosszú út vezet.