Kegyeleti diákmunka a Házsongárdban: jeles magyar személyiségek sírját gondozzák a középiskolások a kolozsvári pantheonban

Egész évben kegyeleti munkát végeznek a Házsongárdi temetőben a kolozsvári magyar iskolák diákjai, akiknek munkáját az október közepén szokatlanul erősen ragyogó napfényben kísértük figyelemmel.

A versenyszerűen végzett sírgondozás, a hatalmas, labirintusszerű sírkertben nyugvó, a jeles magyar – vagy a magyarsághoz kapcsolódó – személyiségek fejfáinak letakarítása, a diákságnak a kegyeleti munkába való bevonása Gergelyné Tőkés Erzsébetnek, a Házsongárd Alapítvány elnökének ötlete volt, ő irányítja a fiatalok munkáját. Mint mondja,

a cél az, hogy a kegyeleti munka a diákság önműködő, tanári irányítás nélkül is élő mozgalmává váljon.

Az óriási sírkert labirintussszerű, és mivel sok-sok jeles személyiség nyugszik itt, a kegyeleti munkára is rengeteg lehetőség kínálkozik. A több évszázados magyar írásbeliség nagyjainak nyugvóhelye a Házsongárd, amely egyben emlékezések kegyhelye is. Vallásfelekezeti és nemzetiségi különbség nélkül temetkeztek ide a századok során magyarok, románok, szászok, a gyönyörű fekvés, a dús növényzet, a monumentális emlékművek már a 19. század végén híressé tették a Házsongárdot. Ottjártunkkor az Apáczai Csere János Elméleti Líceum, a Báthory István Elméleti Líceum, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum, a János Zsigmond Unitárius Kollégium kilenc-tizenkettedikes csapatai váltották egymást a temetőben, de más napokon bekapcsolódnak a munkába a Református Kollégium diákjai is.

„Az idén kísérleteztük ki, hogy nem osztályok jönnek egyszerre, hanem kisebb csoportok: munkanaplót, fényképeket, videókat készítenek, ezt és természetesen az összmunkájukat vesszük figyelembe, mert ez verseny” – magyarázza Gergelyné Tőkés Erzsébet.

A báthorys fiúcsapat lelkes, elhivatott és a munkát láthatóan komolyan vevő tagjai ottjártunkkor a 2009-ben tragikus körülmények közt elhunyt Jancsó Noémi költő, valamint iskolájuk nemrég elhunyt igazgatója, Tőkés Elek sírját indultak letakarítani.

A seprűket, gereblyéket, metszőollókat az egyik kriptában tartják, onnan veszik elő a diákok, akik elmesélték, sokszor magukban is járnak sírokat gondozni, irányítójuk vagy tanáraik nélkül.

„A Báthoryból mentem nyugdíjba fizikatanárként. Volt egy kezelhetetlen hetedikes osztályom, amelyet kihoztam egyszer az „oroszlános” sírokhoz, és a gyerekek csodálatosan viselkedtek, kihúztak minden gazt lelkesen, így indult a kegyeleti munka. A hetedikesek a Kendeffy-sírt gondozták (gróf Kendeffy Ádám erdélyi magyar főnemes [1795–1834] – szerk. megj.), aztán kitaláltuk, hogy leveleket írnak Kendeffy Mária grófnőnek, aki „válaszolt” a leveleikre, bűbájos szövegeket, verseket írtak hozzá. Én is fellelkesültem, elkezdtem idehívni, elhozni a többi báthorys osztályokat, aztán más iskolákból is gyerekeket” – mesélte a Házsongárd Alapítvány igazgatója.

Kendeffy Ádám sírja sok kegyeleti munkát végző diák kedvence: négy síró kőoroszlán látható a monumentális síremléknél, amelyet nemrég brassais diákok takarítottak ki.
Gergelyné Tőkés Erzsébet elmondta, a kegyeleti tevékenység tulajdonképpen osztályfőnöki munkából nőtt ki ezelőtt 25 évvel, és nyugdíjazása után is folytatódott, folytatódik, ő mozgósítja, vonja be a magyar iskolák történelemtanárait és a diákokat. Bár, mint mondja, nem mindig könnyű sok gyerekkel együtt dolgozni úgy, hogy az számukra élményszerű is legyen, ugyanakkor hasznos is. Három éve segíti a kezdeményezést Magyarország kolozsvári főkonzulátusa, a gyerekek méltatását, a díjkiosztást ott tartják. A kincses város öt magyar iskolája több-kevesebb rendszerességgel évek óta részt vesz a munkában, a tanárok közül többek közt Pócsai Sándor, Váradi Éva, Wolf Ágnes, Vajnár János, Korodi Alpár is bekapcsolódik.

„Óriási a lelkesedés és persze a lehetőség is. Fizikatanárként úgy is fogalmazhatok: nagy a helyzeti energia, csak át kell alakítani mozgási energiává, ehhez pedig ember kell.

Idén 4-5 fős csapatokban dolgoznak a diákok, nemcsak ősszel, halottak napja előtt, hanem nyáron is. Az lenne a cél, hogy ez tanároktól független, önfenntartó mozgalommá váljék.

Ha a gyerekek már eligazodnak a temetőben, maguktól megtalálják a jeles személyiségek sírjait, „dadusok” nélkül, akkor talán már ők maguk adhatják át a stafétát a következő nemzedéknek” – fogalmazott a Házsongárd Alapítvány igazgatója. Kifejtette, így is nagyon jó érzés, hogy a diákok munkájának köszönhetően az elhagyatott síroknál gyertya gyúl halottak napján, ő pedig azt szeretné, ha nem szakadna meg a kegyeleti munka.

Biró Dániel, a Báthory tizenegyedikes diákja sírgondozás közben meséli, hogy fizikatanárnője, Káptalan Erna biztatására kapcsolódott be a projektbe, és nagyon szívesen vesz részt a munkában. Hasonlóképpen nyilatkozik Gál-Sémer Bálint és Lázár Emánuel is, akárcsak az éppen érkező apáczais csapat tagjai. A diákok elmondják, Gergely Erzsébettől megkapták a temető térképét, ezt használják, hiszen a Házsongárd tulajdonképpen labirintus, de persze azért el lehet igazodni. A történelem iránt érdeklődő fiatalok havonta egyszer-kétszer látogatnak ki a panteonba, vakációban és iskolaidőben is, letakarítják a sírokról a száraz leveleket, gazt, elviszik a szemetet, levágják a száraz ágakat, növényeket.

Szántó Dénes tizenegyedikes apáczais diák például nem a tanáraitól, hanem barátaitól értesült a kegyeleti munkáról, és önként kapcsolódott be, azért, hogy jobban megismerje Kolozsvárt és a múltat. „Ha lehet ilyet mondani, nekem a kedvencem iskolánk névadójának, Apáczai Csere Jánosnak a sírja. Egyébként a tanárnő azt mondta, bármelyik sírt gondozhatjuk, így elég sokat szoktunk sorra látogatni” – mondja Szántó Dénes. A fiatalok a Jósika-kriptából vették ki a szerszámokat, mint mondták, Erzsébet tanárnő átadta nekik a kulcsot, így amikor idejük van, eljönnek dolgozni. Nevetve hozzáteszik: kissé furcsa, de felemelő érzés belépni egy kriptába, de mivel nem este jönnek, nem félnek.

A Brassai Sámuel Elméleti Líceum lelkes csapatával a temető bejáratánál találkozunk, ők már az ősszel többször dolgoztak a Házsongárdban, az iskola névadójának síremlékén kívül a Jósika-kriptát, a Bethlen-kriptát, Jósika Miklós síremlékét is gyönyörűen kitakarították, nagyon tevékenyek és lelkesek tanárnőjükkel, Szász Enikővel együtt. Kiss Krisztina, a Brassai kilencedikes diákja elárulja, nagyon tetszik neki és csapatának az önkénteskedés, szeretnének segíteni, olyasmit tenni, ami jót tesz a lelküknek is.

A nemrég szépen felújított Biasini-kriptánál a János Zsigmond Unitárius Kollégium csapata szorgoskodik.

A Házsongárd Alapítvány által helyreállított kriptát tavaly adták át, a magyar kormány hatmillió forinttal támogatta a műemlék restaurálását.

Gaetano Biasinit (1790–1847) eredetileg vívóedzőnek hívták a kincses városba, az ő nevéhez fűződik a kolozsvári bérkocsi-szolgáltatás elindítása, és idén van a 200 éves évfordulója annak, hogy megnyitotta vívóintézetét a városban. Filip Borostyán, az unitárius iskola tizenegyedikes diákja kérdésünkre elmondta, számukra fontos, hogy gondozzák, tisztán tartsák az ősök sírják. „A mi szégyenünk, ha nem gondozzuk a sírokat, és általában a magyaroké, ha nem tartják tisztán” – mondta lelkesen, komolyan a diáklány.

Gergelyné Tőkés Erzsébettől megtudjuk, bár nem kizárólagos szabály, azért odafigyelnek arra is, hogy az unitárius iskola diákjai unitárius püspökök, személyiségek sírját, a református iskola csapatai református személyiségekét, az apáczaisok és a brassaisok iskolájuk névadója sírjának a gondozását is vállalják, de ugyanígy odafigyelnek 1848-as hősök, költők, színészek, közéleti személyiségek, színészek nyughelyére is.

– tette hozzá a Házsongárd Alapítvány vezetője. Kiemelte, a Bethlen Gábor Alapnál pályáznak minden évben a kegyeleti munka támogatására, a pályázathoz versidézeteket választanak mottóul, idén például Illyés Gyula „őrzeni kincses temetőket” verssorát.

A támogatásból virágot ültetnek, koszorút, kertészeti szerszámokat vásárolnak, többek közt értékes könyvekkel díjazzák a gyerekeket. A versenyben résztvevők mindannyian kapnak emléklapot, és a Házsongárd Alapítvány létrehozott egy különdíjat, azt is átadják a főkonzulátuson a diákoknak.