Bálint György darabonként bontotta le, majd építette újjá a faszerkezetű malmot
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
Ipartörténeti múzeumot és közösségi teret hozott létre a nagyvarjasi Borzák-malom jelenlegi tulajdonosa, Bálint György nyugdíjas aradi építőmérnök. Az apósa által alapított egykori parasztmalmot a rendszerváltás után visszaigényelte, a kommunizmus idején meghurcolt kisiparosok iránti tisztelet jeléül pedig egyfajta múzeummá alakította. Évente vendégül látja a környék magyar értelmiségeit, gyerekeket hív meg az egyébként működőképes, faszerkezetű malomba, hogy a molnár mesterséget bemutassa az érdeklődőknek. Mindezt saját zsebből teszi, nem áll mögötte semmilyen intézményi háttér.
2024. június 19., 09:562024. június 19., 09:56
Túlélve a második világháború viszontagságait és a kommunista diktatúra enyészetét, ma is áll, és akár működhetne is a nagyvarjasi Borzák-malom. A román–magyar határ menti, Arad megyei faluban lévő egykori parasztmalom tulajdonosát, néhai Borzák Istvánt az erőltetett kollektivizálás idején meghurcolták a vállalkozása miatt, koholt vádak alapján kényszermunkára ítélték, családját kisemmizték. Az 1989-es rendszerváltás után a leszármazottak pénzt, időt és energiát nem kímélve visszaszerezték a malmot és újra üzemeltetni kezdték.
A jelenlegi tulajdonos, Bálint György nyugalmazott aradi építőmérnök, a néhai tulajdonos veje nem akarta elkótyavetyélni a családi örökséget, hanem ipartörténeti múzeumot hozott létre a Borzák-malomban. Célja, hogy mementóként álljon a kommunizmusban ártatlanul meghurcolt volt kisiparosoknak, de ugyanakkor oktatási célokat is szolgáljon a kilátogató gyerekek számára.
A Borzák nevet a falun kívül is ismerték
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
Néhai Borzák István ezermester hírében állt, a búzaőrlés, a lisztkészítés folyamata pedig egyenesen a szenvedélye volt, így született meg a saját tervei alapján a malom – mesélte Bálint György, Borzák István veje. „A malom az 1940-es évek elején épült és 1949-ig működött. A második világháborút átvészelte, s mivel kiskapacitású parasztmalomként tartották nyilván, nem államosították. De ’49-ben az akkori hatóságok kieszelték, hogy mégis el kell venni tőle, és azt fogták a tulajdonosra, hogy nem fizetett adót. Persze ez koholt vád volt. Miután a fogadott ügyvéd bebizonyította, hogy nem igaz, ráfogták, hogy »magyarkodott«, és egyszerűen kizavarták! Apósomat elvitték három év kényszermunkára, anyósom meg két kisgyerekkel el kellett költözzön a faluból, nehogy fölgyújtsák a malmot. Egyik napról a másikra a tehetős család – mert olajprésük és a környéken elsőként rizsföldjük is volt – nincstelenné lett” – foglalta össze elérzékenyülve a család meghurcolásának történetét Gyuri bácsi.
A lisztes zsákok ma is „készen állnak”
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
Így került állami tulajdonba a malom, amit a kollektivizálás után raktárként használták. Az 1989-es rendszerváltást követően, 1990-ben Bálint György elindította a visszaszolgáltatási procedúrát. „Nagyon sokat jártam utána, és az állam, amelyet a nagyiratosi önkormányzat képviselt, több ízben is fellebbezett a nekünk kedvező ítéletek ellen, de a Temesvári Táblabíróság végül is jogerősen úgy döntött, hogy visszakaphatjuk. Egy romhalmaz volt, szemétteleppel az udvaron, mert az összes berendezést elvitték – idézte fel a körülményeket. – Akkor két évre elmentem Németországba dolgozni, de csak azért, hogy megszerezzek egy hasonló, 1960-as évekbeli berendezést. Fölfedeztem egy németországi újsághirdetésben, hogy eladó, és hétvégenként mentem, lebontottam darabonként, majd hazahoztam, és másfél év alatt újra felszereltük a malmot, két éven belül pedig elindult. Hogy apósom, aki megérte, mit érzett akkor, mikor újraindult, csak ő tudná megmondani...”
Aradról, Temesvárról sőt Resicabányáról is jártak oda a pékségek lisztért. „Az idős Borzák fia és az unokája működtették, mert ő már öreg volt, én meg csak kívülről menedzseltem, úgymond – mesélte Bálint György. – Ez ugye, régi technológia, s egy idő után nem tudtuk tartani a lépést a modern, automatizált malmokkal, meg a hatósági engedélyeket is egyre nehezebben adták ki. Akkor úgy döntöttük, hogy leállunk, majd lassan megérlelődött bennem a gondolat, hogy múzeumot alakítsunk ki benne. Arra gondoltam, hogy ezeknek az embereknek, akiket meghurcoltak, emléket kell állítani, ez adott erőt. A feleségem emléke is ideköt, tehát ez a tulajdon csak Borzák néven maradhat fenn. A fiatalok azt akarták, hogy eladjuk, de én azt mondtam, hogy teljesítem az öreg kívánságát, s amíg élek, nem adjuk el, most pedig mindenki azt mondja, helyes döntés volt.”
Látogatók a malomban
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
2018 óta hagyománnyá váltak a nyári találkozók a kistérség közéleti személyiségeivel, hagyományőrzőkkel, az épített és szellemi örökséget ápolókkal a Borzák-malomban. Mindenkit családjával együtt vár a házigazda, a résztvevő gyerekek számára a kikapcsolódás, a szórakozás mellett a molnármesterséggel való ismerkedési lehetőséget is kínál Bálint György.
„A gyerekek fedezzék fel és szeressék meg újra a barkácsolást. Itt van vasfűrész, satu, kézzel működő fúrógép, sőt egy több mint 150 éves esztergapadunk, ami működőképes. Apósom azt mondta: nem szaladunk minden csavarért a boltba, hanem megesztergáljuk. Helyben megcsináltunk mindent. Szeretném, hogy a fiatalok ismerjék meg a régmúlt időket, megpróbálom a gyerekeket kihozni, hogy érezzék jól magukat, egy kis sportterem is van az olajprés helyén, az udvaron focizni is lehet. Jöhetnek bármikor, csak szóljanak előre, hogy fogadhassuk őket” – mutatott körbe az egyik ilyen korábbi rendezvényen Gyuri bácsi.
Ipartörténeti különlegességek az udvaron
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
A helyi önkormányzat – Nagyvarjas közigazgatásilag Nagyiratoshoz tartozik – anyagilag nem tudta támogatni a kezdeményezést, de az elismerés jeléül Bálint Györgyöt érdemoklevéllel tüntette ki. Az udvaron egy ipartörténeti különlegesség látható: egy aradi gyártmányú kétütemű Jantó-motor, ami a vizet szivattyúzta hajdanán a rizsföldekre. A vendégeket mindig körbe vezeti Gyuri bácsi, a séta a malom „szívében” kezdődik.
Nagyiratos község önkormányzata anyagilag nem tudta támogatni a kezdeményezést, de az elismerés jeléül Bálint Györgyöt érdemoklevéllel tüntette ki
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
„Innen indítottuk a búza szállítását, ezzel a kétütemű kapcsolóval. Ez villanymotor, de eredetileg egy Lanz-Bulldog dízelmotor működtette, mert akkor még nem volt bevezetve a villanyáram. Ott a mázsa, 1866-ban építették, és ma is működik, 500 mázsát mér. Ha zsákban hozták a búzát, beöntötték ide, a garatba, onnan a felvonó felvitte, ráment egy szelektorra, a pelyvát és a szalmát különválasztotta, aztán fölment egy másik felvonóval, aztán megint lehoztuk, és betettük a pihentetőbe, ahol egy kicsit megnedvesítettük, hogy a héját a hántoló könnyebben leszedhesse. Utána lefolyt a hengerekre, s miután megőrölték, újra felvitték a szitára, utána zsákokba raktuk. A liszt melegen jött, ezért átment egy rendszeren, ami lehűtötte, hogy ne kerüljön úgy a zsákokba, mert akkor szagos lesz. Kétféle lisztet készítettünk, amit aztán lehetett raktározni, szállítani” – mutatta be a több szinten zajló munkafolyamatot.
A nagyvarjai Borzák-malmot a kollektivizálás után raktárként használtak, majd az 1989-es rendszerváltást követően sikerült visszaigényelni
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
Bálint György szerint az volt az értéke a békebeli időknek, hogy a mesterség általában apáról fiúra, majd unokára szállt. „Ez megszűnt már. Nincs szakképzés, nem találni már embert erre a munkára. Most már nagykapacitású, számítógépvezérlésű malmok működnek, amelyekkel nem versenyezhetünk. De hát ez a természetes, a fejlődés, a haladás, így van rendjén. Csak sajnos a malomipar, a molnármesterség ilyen formában teljesen kihal” – sajnálkozott a malommúzeum alapítója.
A magyar óvoda, sőt minden magyar intézmény a magyarság megmaradásának a kulcsa, mert itt fejlődnek a magyar gyermekek − mondta a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára csütörtökön a partiumi Szalacson, ahol óvodát adtak át.
Több százan vettek részt csütörtökön este azon a békés megmozduláson, amelyet kolozsvári magyar ifjúsági szervezetek hirdettek meg a hét elején történt, magyarverésbe torkollt szurkolói randalírozással szembeni tiltakozásképp.
Legkevesebb 50 millió eurós beruházás eredményeként 25 kilométeres összefüggő pályarendszert alakítanak ki, víztározó tavat építenek és új húzóberendezéseket telepítenek a borsai síközpontban.
A medvéknek a lakott területektől való távoltartását célzó intézkedéseket sürgetnek Brassóban, ahol a tavaly 330 riasztás érkezett, mert a vadállatok bemerészkedtek a városba.
Több év kihagyás után ismét Kolozsvárra látogat a Szentegyházi Gyermekfilharmónia, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) megalakulásának 140. évfordulójára szervezett emlékünnepség záró programjaként lép fel.
Negyedik alkalommal gyűlnek össze a lovaskultúra iránt érdeklődők idén nyáron a Barcasági Magyar Lovasnapon. Az eseményt június 14-15-én rendezik remeg Barcaújfaluban.
Bezáratta csütörtök délelőtt a kolozsvári Széchenyi téri (Mihai Viteazul) piacot az Országos Fogyasztóvédelmi Hatóság (ANPC).
Ro-Alert üzenetben figyelmeztette a lakosságot a Szeben megyei katasztrófavédelmi felügyelőség (ISU), hogy Sellenberk községben megjelent egy anyamedve egy boccsal.
Békés megmozdulást szerveznek a kolozsvári magyar ifjúsági szervezetek a kincses városban, miután kiderült: magyar fiatalokat vertek meg a Kolozsvári U futballcsapatának huligánjai csak azért, mert magyarul beszéltek az utcán.
Szexuális agresszióval gyanúsítanak a hatóságok egy nagyváradi tanárt, a feltételezett zaklatás az oktatási intézmény folyosóján történhetett. Nemrég egy Kolozs megyei tanintézet pedagógusát vették őrizetbe szexuális zaklatásért.
szóljon hozzá!